Angéla, aki Bíborkával együtt a 2006-os Megasztár révén vált országosan ismertté, nem szalad el a kihívások elől. Miközben angolt tanít az egyik budapesti nyelviskolában, egyszerre öt formációban muzsikál, önálló estjét tervezgeti, s lelkiekben már a nyárra készül, amikor a Chicago című musicalben fog színpadra lépni. Az énekesnő azonban mégsem maradéktalanul boldog: magánélete nem mondható túl szerencsésnek, s már nagyon várja, hogy végre rátaláljon a szerelem.
– A múlt héten Bocskor Bíborka volt a Sztárváltó vendége, aki azt kérdezte, mit kívánnál tőle, ha ő volna a mesebeli aranyhal.
– Bíborkával a Megasztárban énekeltem egy duettet, és a próbaidőszak alatt nemegyszer könnyekig megnevettetett. Ha valamit kívánhatnék, az az lenne, hogy mindennap úgy és annyit nevethessek, mint akkor.
– Az egyik interjúban arról beszéltél, hogy egy félresikerült kapcsolat elől menekültél el az USA-ból, ahol gyerekkorodtól huszonhét éves korodig éltél. Ráleltél azóta az igazira?
– A szerelemmel hadilábon állok! Nem véletlen, hogy az első kérdésre azt válaszoltam: szeretnék végre őszintén nevetni. Sokszor úgy érzem, teljesen elzsibbadtam, s nagyon nehéz belőlem olyan érzelmeket előhozni, melyek annyira mélyek, mint a szerelem. Baromi régen nem éreztem ezt. Tényleg! Akár kívánhattam volna azt is, hogy újra szerelmes legyek.
– Szerencsére a zenében megtaláltad a partnereidet: a honlapod szerint egyszerre öt formációban is játszol. Miért van szükséged ilyen sok zenekarra?
– Hála istennek, a zenésztársaim meghallották a kiáltásomat, és én nem szerettem volna ilyen kiváló muzsikusoknak nemet mondani. A sok formáció ennek az eredménye. Nagyon hálás vagyok ezeknek az embereknek: Szabó Tamásnak, akivel megalapítottuk a Fekete Tej zenekart, vagy éppen Rigó Tamásnak, akivel közös szerzeményeinket adjuk elő.
– Meg tudsz élni az éneklésből?
– Már akkor tisztában voltam azzal, hogy a zene mellett dolgoznom kell, amikor jelentkeztem a tehetségkutatóba. Biztosra vettem, hogy a műsor után újra tanítani fogok a nyelviskolában. Ahogy vége lett a megasztáros turnénak, el is kezdtem a munkát. Azóta is ott vagyok. Mostanában jó esetben is csak havonta háromszor mozdulok meg fellépés ürügyén. Persze nem azért, mert nem szeretnék többször, hanem mert egész egyszerűen nem jutnak el hozzám a felkérések.
– Mit kellene tenned, hogy felkapottabb legyél?
– Nézd, én az éneklésen kívül nem tudok mást adni az embereknek. Képtelen vagyok arra, hogy vezényszóra valaki mást húzzak elő magamból. Nem tudok és nem is akarok celeb lenni. S ha ez azzal jár, hogy keveset játszom, és csak az interneten hallgathatók a zenéim, hát legyen így!
– Gondolom, nézted a Megasztárt. Milyen különbséget látsz a harmadik és a negyedik széria között?
– Alapvetően ez ugyanaz a sztárműsor, amelyben első ránézésre talán nem is fontosak a szereplők. Jönnek-mennek az előadók, miközben a show változatlan. Szent meggyőződésem ugyanakkor, hogy a nézőket nem lehet becsapni. Úgy érzem, a mi társaságunknak még volt mondanivalója, ráadásul nagyon erős: az emberi összefogás. Ezért is tapasztalhattuk meg a műsort követő országos turné alatt, hogy a gyerekektől a hatvanévesekig csaknem minden korosztály elképesztő szeretettel fordul felénk. Körülöttünk nem sikongató tinilányok hada ugrált, hanem egy mindent és mindenkit átfogó szeretetbomba jött felénk. Nagyon sok szívet megdobogtattunk ám! Nem tudom, hogy a mostani megasztárosoknak valaha lesz-e ilyenben részük.
– Milyen tervek foglalkoztatnak jelenleg?
– A pozsonyi Meteorit Színház szerepet kínált nekem a Chicago című musicalben, melyben a börtönőrt fogom alakítani. Június–augusztusban lesznek a próbák, majd jön a bemutató. Remélem, nem görcsölök rá a feladatra! Szintén óriási kihívás jelent számomra az önálló estem, amely a pilisszántói Sziklaszínházban lesz. Tudom, hogy értő fülekre találok majd ott. Aztán persze ott vannak a zenekaraim: a Chieffundationnel a második lemez anyagán dolgozunk, a Fekete Tejjel pedig már nagyon régen muzsikáltunk, ezért szeretném, ha a jövőben egyre többet játszhatnánk együtt.
– Kinek adod át a Sztárváltó stafétáját?
– Bangó Margittól szeretném megkérdezni, kell-e védeni az igazságot.
