Lipcsei Betta: Már öregasszonynak számítok a szakmában

“…már öregasszonynak számítok a szakmában” Fotó: Sanoma Archív/press.tv2.hu

Tizennégy éves korod óta dolgozol mint modell, egy éve műsort vezetsz a Sport TV-n, sokakat megleptél azzal, hogy A Szépségkirálynő mezőnyében láttak.

A közvetlen környezetemet is megdöbbentettem a nevezéssel, mert egyáltalán nem vagyok az a szépségversenyes típus. Pláne, hogy fotómodellként évekig jártam a világot, igazán nem is volt már tétje számomra ennek a dolognak. Az ilyen szépségverseny ugródeszka mondjuk az első helyezett Szunai Lindának, hiszen csak tizennyolc éves, most kezdi a modellkedést. Én azonban már öregasszonynak számítok a szakmában, lassan lejár az időm… (Nevet.)

Komolyan így gondolod?

Igen. Ebben a szakmában a tizennégy–húszéveseké a világ, s ez az, ami miatt nem szabad tartósan berendezkedni erre. Én sokat kaptam a modellkedéstől. Hamar bekerültem általa a felnőttek világába, ennélfogva talpraesettebb, komolyabb, szélesebb látókörű vagyok, mint a korombeliek általában. Amikor elkezdtem dolgozni, az első két évben a szüleim elkísértek minden munkára, tizenhét éves voltam, amikor először egyedül mentem külföldre, egy ügynökségen keresztül. Érdekes élet volt: a szervezők lakást béreltek néhány lánynak, az első két hétben válogatásokra jártunk, a második két hétben pedig fotózásokra. Az ilyen utak során tanultam meg tökéletesen angolul, aminek ma is nagy hasznát veszem.

„Lakást béreltek nekünk a szervezők.” Picit beleborzongtam ebbe a mondatodba, mert ezt mostanában más aspektusban is gyakran lehetett hallani.

Mindig csak korrekt, jó hírű ügynökségekkel dolgoztam, ahol feketén-fehéren, aprólékosan le volt írva, hogy hol, mit kell csinálnom, mennyi ideig és ezzel mennyi pénzt fogok keresni. Természetesen ezeket a szerződéseket a szüleim is alaposan tanulmányozták, sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy amikor megérkeztem az adott országba, más lett volna a feladat, mint amiért elindultam.

Fotó: Sanoma Archív/press.tv2.hu

Dubajba sosem hívtak?

Nem. S ha hívtak volna, mondjuk egy teljesen korrekt fotózásra, még azt sem vállaltam volna el. S tudod, miért nem? Azért, mert egyáltalán nem akartam ott járni, hogy a későbbiekben még véletlenül se hozzák össze a nevemet ezzel a dologgal. Hiszen már akkoriban is kijártak innen lányok, úgymond, exkluzív személykíséretnek, ami aztán természetesen másba is torkollott. Én sosem kerültem ilyen társaság közelébe, de azért a szakmában mindig lehetett erről hallani. Úgy gondolom, ezek az ajánlatok leginkább azokat találják meg, akiken látszik, hogy hajlanak az ilyesmire. A mostani botrányról annyit, hogy egyszerűen nem hiszem el a magyarázkodást, miszerint voltak, akik ott szembesültek azzal, mi lesz a munka, hiszen a szerződések a legapróbb részletekig kiterjednek mindenre. A megrendelők sem szeretnek zsákbamacskát venni, legyen szó bármilyen feladatról is.

Említetted, hogy kiöregedtél. Akkor mégis miért jelentkeztél a TV2 Szépségkirálynő című műsorára?

Úgy éreztem, ha itt nyerek, ez lehet a modellkarrierem csúcsa, megkoronázása és jó szívvel lezárhatok egy korszakot az életemben. Természetesen elmegyek ősszel a világversenyre, és ott a legjobbat fogom magamból kihozni, és ezután is szívesen elvállalok fotózásokat, reklámfilmeket, ha hívnak. Azonban tudom, hogy ez már csak ideig-óráig tart, és más a jövőm. Jelenleg a Sport TV műsorvezetőjeként dolgozom és emellett kommunikáció szakra járok.

Lipcsei Betta és párja Fotó: Sanoma Archív/press.tv2.hu

És mi a helyzet a magánéleteddel?

Két éve együtt élek a barátommal, aki mindenben támogat. Örül, hogy mostanában már egyre kevesebbet utazom külföldi munkákra, így a hétköznapokban úgy élhetünk, mint egy átlagos pár. Egyáltalán nem féltékeny típus. Egyébként a televíziós terveim ellenére nem vagyok az a tipikus karrierista, még harmincéves korom előtt szeretnék gyereket szülni.

A szépségedet előnynek vagy hátránynak érzed az életedben?

A szakmában mindenképp előny, de ne gondold, hogy ez egyértelmű. Volt már megrendelő, akinek annyira ellenszenves voltam, hogy csak rám nézett és ki sem nyitotta a portfóliómat. De olyan is megesett, hogy egy cég szőke, fehér bőrű lányt akart a reklámfilmhez, aztán mégis rám esett a választásuk. A középiskolás éveim elején szenvedtem attól, hogy irigykedtek rám a korombeli lányok, pláne, hogy modellkedéssel foglalkoztam. De amikor a szüleim a sok utazásom és munkám miatt lehetővé tették, hogy magántanulóként folytassam, ez is megszűnt. De azért általánosságban igaz rám, hogy a férfiakkal jobban kijövök – tudom, nehéz elképzelni rólam, de alaptermészetemet tekintve egy fiús lány vagyok, aki él-hal a fociért és sokkal szívesebben ül egy meccsen, mint mondjuk a kozmetikusnál.