Valamelyik nap éppen a Meseautót ismételték az egyik csatornán, amikor eszembe jutott, Bajor Imre milyen lelkesen mesélt minden alkalommal a szerepeiről, mert élvezettel játszott.
Bajor Imre a Meseautóban (Fotó: smagpictures.com)
Igaz, arra már inkább csak a lexikonok emlékeznek, hogy Shakespeare Rómeó és Júliájában osztottak rá szerepet egykor, vagy hogy Ali Babaként is állt színpadon, de nem kezdek most itt felsorolásba, erre megvannak a megfelelő oldalak. Biztos, hogy sokkal többször is láthattuk volna őt színészként, ahol egészen új arcát ismerhette meg a közönség. Ahogyan az egyik legrégebbi barátja és kollégája, Gálvölgyi János egyszer egy interjúban fogalmazott: a bajorimreséget mindenki ismerte, de Bajor Imrében ennél sokkal több van.
A munkáját mindig lelkesen és alázattal végzete, nem is tagadta, hogy szomjazik a nézők szeretetére. Ez az egyik legtöbbet idézett interjúrészletből is kiderül, amely Bajor Imre wikipédiája szerint a Verebes István által rendezett Mágnás Miska operettszínházi premierjén hangzott el, ahol a címszerepet játszotta, oldalán Oszvald Marikával.
„Létezik egyfajta elvárás velem szemben, amelynek meg kell felelnem. Minden este meg kell nyerni a közönség szívét, hiszen mindig mások ülnek a nézőtéren. Színre lépés előtt nap mint nap izgulok, de ez jófajta stressz. Ha már nem lenne, akkor abba kéne hagynom a pályát.”
Szó, ami szó, nekem sem a Mágnás Miska Miskája vagy éppen a Hyppolit, a lakáj Makácsa jut róla eszembe, pedig azt legendákból tudom, hogy éppen Makács szerepének köszönhette az országos ismertséget.
A történet szerint ebben a darabban látta őt meg a Szomszédok rendezője, Horváth Ádám, aki kitalálta Oli úr karakterét, és erre a Bajor Imre-alakításra még a fiatalabb kollégáim is jól emlékeznek.
Itt amúgy megnézheted, hogyan mutatkozott be Bajor Imre a Szomszédokban:
Rengeteg filmben láthattuk, de a tévés szereplései nem ebben merültek ki. A Pasik című sorozatban annak idején Hernádi Judittal és Gálvölgyi Jánossal együtt 76 részen keresztül szórakoztatták a közönséget, és sok ma ismert színész – köztük például Liptai Claudia is – meleg szívvel emlékszik vissza a közös munkára. A kollégák szeretetét jól mutatja, hogy legutóbb éppen karácsonykor derült ki, hányan nem törölték ki még a telefonjukból a Heti Hetes sztárjának számát. Verebes István posztja indított el ezzel kapcsolatban egy párbeszédet, a bejegyzéshez Szily Nóra és Benedek Miklós is hozzászóltak:
De ott olvashattuk Bajor Lili megjegyzését is, aki tömören csak ezt írta: „Senki nem hiányzik ennyire”. Bajor Imre lánya az elmúlt öt évben ezt többször is megfogalmazta, legutóbb éppen a Story magazinnak mesélt, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomaosztója után, immár végzett színészként. Lili a tanulmányait pár héttel azután kezdte el az intézményben, hogy édesapja elhunyt.
„…a szüleim aggódtak, hogy ezt a szakmát választom. Csak akkor mertem elárulni nekik, hogy egyedül csak a Színművészetire adtam be a jelentkezésemet, amikor már nem lehetett visszafordítani. Nem mondanám, hogy felhőtlen volt az örömük, Anya egyenesen azt mondta, hogy okosabbnak gondolt ennél, és hogy hatalmas felelőtlenség volt, amit csináltam. Csak a felvételi utolsó körénél kezdte azt érezni, hogy lehet ebből valami. Apa pedig azt mondta, nekem mindig nehéz lesz mit kezdenem a lelkemmel, hogy nem fogom tudni megvédeni magam, vagy nem fogok tudni megfelelően helyezkedni, lesz, aki ügyesebb lesz ebben. Megjósolta, hogy ezzel mindig küzdeni fogok, és ebben, azt hiszem, igaza volt, de azért fejlődöm: egyre jobban kiállok magamért.”
Bajor Imre augusztus elején halt meg, lánya pedig szeptemberben kezdte a képzést, a gyász azonban még jó ideig rányomta a bélyegét a tanulmányaira. Eleinte börtönnek élte meg az iskolát, másodévre lebetegedett, később a súlyával és az étkezéssel is sok gondja volt. Jelenleg 30 kilóval kevesebb, mint amikor felvették a Színművészetire, azt viszont még tanulja, hogyan fogadja el magát. Ebben nagy segítség volt az a szerep, amelyet harmadéves korában játszhatott el: rá osztották a Mágnás Miska Marcsájának szerepét. Ez volt az egyik álomszerepe, mert édesapját sokszor látta a darab Operettszínházbéli előadásának címszerepében.
„Ez a feladat nagyon sokat segített, ez volt számomra az elengedés csúcspontja. Megélhettem azt, hogy megcsinálhatok egy olyan szerepet, amiben már én magam vihetem tovább azt, amit ő elkezdett. Innentől kezdtek rendeződni a dolgok. Az osztálytársaimmal is sokkal jobb lett a viszonyom, és többé nem beszéltünk a korábbi évek vélt vagy valós sérelmeiről. Ma már tudom, végig kellett járnom a gyász nehéz útját, hogy végre jól legyek.”
A diplomaosztó után egyik tanára odalépett Lilihez, és azt mondta: apád most nagyon büszke lenne rád. A Story magazinnak Bajor Lili azt mondta, ő ma is pontosan tudja, mikor mit mondana neki az apja. Nem tagadja, mindig is apás volt, talán éppen azért, mert a praktikusságot leszámítva inkább az édesapjára hasonlít.
Bajor Imre és a gyerekei: Bajor Lili és Bajor Marci (Fotó: smagpictures.com)
„Anyunál megtanultunk tanulni, apánál pedig lehetett hülyéskedni. Akár a nevelésüket, akár a tőlük örökölt tulajdonságokat nézem, azt kell mondanom, hogy mindketten odaadták nekem magukból a legjobbat, most már csak nekem kellene ezekből kihoznom valami igazán jót.”
Bár sokan a nagy nevettető jelzőt aggatták Bajor Imrére, neki is volt komoly oldala, amit inkább a szűkebb környezete ismert. A lenti videó megmutatja a színész komolyabb, melankolikusabb énjét. Ő magát azonban leginkább így látta:
„Én egy gyerek vagyok, egy nagy hülye gyerek, aki mindennap mókázni akar, nevettetni akar, élni akar, jól akar élni, és ki akarja venni a napból azokat a bizonyos kicsi kis fontos dolgokat a maga számára, amik az élethez feltétlenül kellenek.”
Itt megnézheted a Bajor Imrével készült utolsó interjút is:
Bajor Imrét mindig elismerték
Az 1990-es évektől a Rádiókabarék meghatározó szereplője volt; széles körben ismertté vált, itt elhangzott produkciójának refrénje: „én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó”. A filmezés is fontos volt a számára, szerepelt többek között a Meseautó című, közönségsikert aratott remake-ben, melyben az eredeti filmen Kabos Gyula által játszott szerepet bízták rá. 2004-ben Tímár Péter Le a fejjel című produkciójában játszott Hernádi Judittal és Gálvölgyi Jánossal, akikkel együtt szerepelt a Pasik című sorozatban is. Bajor nagy népszerűségre tett szert, több show-ba meghívták, és Csóközön című önálló estjével bejárta az országot. A kilencvenes évektől állandó tagja volt a nagy múltú Rádiókabarénak. Aktív évei alatt több díjat is bezsebelt: munkásságát Rádió-nívódíjjal, Karinthy-gyűrűvel, A Magyar Köztársaság Érdemrend kis keresztjével, Story Ötcsillag-díjjal, A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével, Pepita-díjjal és négyszer Bon Bon-díjjal jutalmazták.
