A gyanú szerint vasárnap hajnalban a saját fia, Péter verte agyon egy kalapáccsal a 82 éves Szilágyi Istvánt rákosligeti otthonukban. Az összetéveszthetetlen fizimiskájú és hangú színművész a magyar film és színjátszás egyik legtöbbet foglalkoztatott és legnagyobb közszeretetnek örvendő epizodistája volt, aki 1959 óta több mint 200 filmben és sorozatban alakított rendszerint rokonszenves, csetlő-botló kisembereket vagy bogaras, ártalmatlan különcöket, és akit az ország nagy része valószínűleg Lópici Gáspár néven ismert. Az idős, nehéz körülmények közt élő Szilágyi felől az utóbbi pár évben meglehetősen aggasztó hírek érkeztek: mi is írtunk arról, hogy megroppant az egészsége, hogy elárverezhetik a feje felől a félkész családi házat, illetve hogy erőszakos fia rendszeresen bántalmazza.
Az építkező Szilágyi István a Film Színház Muzsikában (fotó: Film Színház Muzsika)
A Film Színház Muzsika éppen 32 éve, 1988 márciusában közölt egy rövid, hangulatos kis portrét Szilágyi Istvánról Színész a gödörben? címmel. Az apropót az adta, hogy a színész éppen házat épített Rákoshegyen; egy igazi boldog családi otthon alapjait rakták le az akkor körülbelül 17 éve Péter fiával közösen, láthatóan nagy szeretetben és egyetértésben. A kép idilli, azonban a cikk egy-két mondata mára, tragédia fényében egészen hátborzongató színezetet kapott – különösen a lezárást fájdalmas olvasni.
Básti Lajos aligha sejtette, hogy Szilágyi István színművészt sürgősen Pityire kell keresztelni, mert jön majd egy nagy magyar író, aki megírja Kő hull apadó kútba című regényét. Szóval: Pityi. Rákoshegyen lakik. Akkorka házban, ami alig nagyobb, mint ő maga és növésben lévő fia, aki vele él, vele dolgozik: egy új ház alapját már kiásták, részben az alapot is kiöntötték. Kert? Hátul lesz, majd, ha marad rá erő és idő. És hely. A kis házban is van kert, egy citromfa. Rajta igazi citrom és igazi pingponglabda. Az asztalon abrosz. Valaha függönynek készült, rajta egy üveg vörösbor. A falon óriási térkép: West Europa. Magyarország is rajta van. Egy szekrény tetején kard, tőrkés; rozsda marja. És a szomszéd könyve, a Por két kötete, első kiadás. Az ablakból a kiásott pince óriási gödre látszik.
A házépítő dadog. A házépítő színész.
— Mikor lesz kész a ház, kérdezték a környékbeliek. Egy alkalommal, válaszoltam. Határidőtlen. Úgy kell kanyarodnom, ahogy az út megy — mondja még, mentegetőzve. Aztán megtudom, hogy Szilágyi Pityi a gyakorlat embere, géplakatos szakmája (is) van, olyan „rájár a kezem” ember. Szilágyi Pityi minden magyar filmben játszott azóta, hogy elkezdett játszani. Vagy ez csak legenda?
— Talán a Régi idők focija … Ja, abban is voltam.
Jellegzetes figura, karakteres személyiség. Tényleg kár kihagyni bárhonnan is. Nagyon mai és nagyon időtlen.
— 1937-ben születtem Gyomán. Gyerekkoromban sokáig azt se tudtam, hogy mi is a színész. Tizenkét éves voltam, mikor a Kaszinóban a Ludas Matyiból adtak részleteket igazi színészek. Akkor tudtam meg, hogy vannak olyan emberek, akik egész életükben ezt csinálják. Remélem, most már én is ezt fogom csinálni. . . bár, ha a filmgyári státuszom megszüntetik . . . Székesfehérváron sokat játszottam a filmgyár társulatával, Bujtor Istvánnal, Marton Katival. Mondják, én vagyok az egyetlen székesfehérvári színész. Ez olyan szabad dolog . . . nehezen viselem a kötöttségeket, de közben én is tartozni akarok valahová . . . Alkotótárs szeretnék lenni, ugyanabban a súlycsoportban, mint a többi alkotó. Csehovot játszani ünnep. Majdnem benne voltam Ascher Tamás Három nővérében … Nem. nem a karakter határoz. A hős belülről legyen hős, nem kívülről… de hatnak a konvenciók: mintha a küllemem lenne a tragédiám.
Aztán elmeséli Párizst. 1966-ban volt ott először, retúrjegy nélkül, munkavállalási engedély nélkül, pénz nélkül.
Mesél, töpreng. És már nem dadog.
— Amikor a gondolkodással találkoztam, lassabban kezdtem beszélni. Fölébredt bennem a felelősségérzet. Szakmailag persze ez nem jelentett váltást. A leglényegesebbet még nem találták meg bennem a rendezők. Nem baj. Az a jó színész, aki ívet tud húzni, a legkisebb alakításban is. Ilyen volt Latinovits, korábban Balázs Samu, Ungvári László, Maklári Zoltán.
Ránk esteledik. A kertben még talicskázik egy sort, aztán kiisszuk a poharakból a maradékot, elköszönünk a Z’Zi Labor kedvenc színészétől. A kapuban integet, mint egy nagy gyerek. Aztán dolgozik tovább. Házat épít. És embert. Magát, s a fiát.
Kapcsolódó cikkeink:
Szilágyi István fia tagadja édesapja megölését
Szilágyi István özvegye nem hajlandó elhagyni a gyilkosság helyszínét
