Nyáron a Pesti balhéban láthattunk, most pedig Dobó Kata filmjét, az El a kezekkel a papámtólt forgatod. Régóta vágytál rá, hogy felfedezzenek maguknak a filmesek?
Nagyon. Ez nekem nagyon nagy lépés. Lassan jutottam el oda, hogy elkezdtek foglalkoztatni filmekben is, és hihetetlen nagy öröm, hogy így alakult. A 200 első randi című sorozatban az egyik rendezőm Lóth Balázs volt, aki épp a Pesti balhéra készült. A szerep, amit kaptam, már ki volt osztva, és eredetileg egy nálam úgy húsz évvel idősebb férfira íródott, de a közös munka során Balázs megismert, és azt mondta, hogy valahogy benne kell lennem a filmjében. A karaktert a kedvemért írták át fiatalabbra. Örülök, hogy sokan megnézték a filmet, annak meg különösen, hogy nem egy kritikában megemlítettek pozitív felhanggal, holott nincs benne nagy szerepem.
Mit gondolsz, a filmszerepek azért találtak meg későn, mert ugyan színházban már évek óta sikeres vagy, de ez a siker nem Budapesthez, hanem Szegedhez és Győrhöz kötődik? Nehezebben veszik észre a magyar rendezők azokat a színészeket, akik nem a fővárosban játszanak?
Így van. A vidéki színházi színészi lét sajnos még mindig hátrányos megkülönböztetést jelent, holott fantasztikus darabok készülnek vidéki nagyvárosokban is. Érdemes lenne utazni értük, de lássuk be, az emberek arra is nehezen veszik rá magukat, hogy két kerülettel arrébb menjenek, nemhogy kétszáz kilométert autózzanak. Egyfelől ezt tökéletesen megértem, másfelől van ebben egy lustaság is, hogy könnyebb azokból válogatni, akik a szemünk előtt vannak. A kipróbált színész biztonságos, róluk pontosan lehet tudni, hogyan működnek. Nehéz bekerülni abba a casting körbe, amiben a hazai filmek szerepeit általában kiosztják. Nekem nagyon nagy szerencsém volt a 200 első randival, mert ott nagyon sok rendező dolgozott velünk a két évad során, köztük a Balázs is. Ha akkor nem dolgozunk együtt, én nem kerültem volna be a Pesti balhéba. Győr-Moson-Sopron megyében már tíz éve minden színházjáró ember ismer, de filmek vagy tévé kell ahhoz, hogy ennél többen is megismerjenek.
Az El a kezekkel a papámtól! című filmbe hogyan kerültél?
Dobó Katával a Fapad című sorozatban dolgoztunk együtt, ahol ő egy pilótát játszott, én meg egy stewardot. A sminkbuszban meg két átállás között nagyon sokat beszélgettünk, és nagyon megszerettük egymást. A közösségi médiában azóta is követjük egymást, tartjuk a kapcsolatot. Van egy közös barátunk, és ő mondta nekem, hogy Kata csinál egy új filmet. Említette, hogy megkérdezi, lenne-e esetleg benne nekem valamilyen szerep. Elment az ismerős, és nem sokkal utána anélkül, hogy beszélt volna a Katával, megcsörrent a telefonom, és hívtak, hogy Kata filmjében lenne számomra egy karakter. Ez nem lehet véletlen. Aztán kiderült, hogy az El a kezekkel a papámtól! casting direktora ugyanaz a Rónay Dóra, aki a 200 első randit is castingolta.
Most már elmondhatjuk, hogy bekerültél a körbe?
Azt hiszem, már körön belül vagyok, bár még csak a szélén. Ez jó érzés. Egyetlen olyan esetet sem tudok mondani, hogy egy rendező megbánta volna, hogy engem választott. El kell jutni odáig, hogy az agyukban ott legyél, amikor szerepeket osztanak.
Tömören hogyan írnád le Kata filmjét?
Ez egy hiánypótló, zenés családi film, nagyon színes és már-már Disney-hangulatú.
Kit játszol a filmben?
Egy remetét. Nagy átalakulás volt, senki nem fog megismerni. Olyannyira nem, hogy a stáb nagy része sem tudta, hogy ez én vagyok. A díszbemutatóra majd egy „Én vagyok Hudák” pólóban kell mennem, hogy az emberek tudják, én is benne vagyok a filmben. Hudák egy torzonborz, vörös, nagy szakállú és nagy hajú, eltorzult, púpos, pufi – szivaccsal tömtek ki – , slampos, gyűjtögető, föld alatt élő mesefigura. Számomra ő egy manó. Kicsit olyan, mint egy hajléktalan valamilyen régi korból. Eleinte azt lehet hinni, hogy ő egy gonosz. Halálra rémíti a gyerekeket, és mindenki fél tőle, de később kiderül, hogy ő is egy érző lélek.
Az, hogy most az RTL Klubon a Nyerő Párosban szerepelsz, szerinted a színészi karrierednek jót vagy rosszat tesz?
Szerintem ma már az eladhatóság az egyik legjobb tulajdonság, amivel egy színész rendelkezhet. Az eladhatóság pedig azt jelenti, hogy nagyon sokan ismernek. Győrben a kollégáim közül most én vagyok az egyetlen, aki nagyon benne van már ezekben a körökben, és ez azért alakult így, mert én nagyon utánamentem a dolgoknak, próbálkoztam, hátha kapok még máshol is lehetőségeket. Szerintem nagyon jól döntöttünk, hogy elvállaltuk a Nyerő Párost, mert ez nekem egy akkora ismertséget hoz, ami egy filmnél is jól jöhet. Persze ettől még meg kell győznöm egy filmben azokat, akik csak a realityből ismernek, hogy jó színész vagyok. Ilyen reklámot, mint amit egy ilyen napi reality ad egy színésznek, ma Magyarországon semmi más nem tud. Bármilyen filmben szerepelhetnék, akkor se keresnének ennyien.
A beszélgetésünk idején másfél hete megy már a műsor a tévében. Érzed, hogy megváltoztatta az életedet?
Persze. A műsor producere felhívott, hogy ugyan ez már a negyedik szezon, eddig egyetlen évad körül sem volt akkora hype, mint a mostaninál. Sőt egyetlen tévéműsor körül sem az elmúlt tíz évben. Annyira jó lett a casting, és olyan megosztók benne a párok, hogy mindenkinek van olyan párosa, akinek drukkol, és gyakorlatilag már eljutottunk az Izaurának gyűjtés szintjére. Nem viccelek. A fenyegető üzenetektől kezdve a szerelmes leveleken át a különféle megkeresésekig mindent kapok. Üzenetek tömkelege érkezik folyamatosan. Esténként színházban játszom, ezért nincs időm nézni a műsort, nem látom azt, hogy a többiek mit mondtak a hátunk mögött. Hozzám már csak a nézői reakciók jutnak el. Annyira sokan reagálnak, hogy kimegyek az öltözőbe, a telefonom meg majd felrobban.
Mindet elolvasod?
Ami személyesen nekem szól, azokat igen. A különböző fórumokon születő hozzászólásokat nem olvasom. Időm sincs rá, és azért a lelkemet is próbálom óvni. Aki személyesen megkeres, azok közül mindenkinek válaszolok. Egyelőre ezt még tudom tartani, bár tény, hogy elég sok időt elvesz. Nekem fontos a kapcsolat azokkal az emberekkel, akik veszik a fáradtságot, hogy engem megszólítsanak.
Azoknak is, akik sértő üzenetet írnak?
Ha szándékos bántás vagy színtiszta káromkodás, akkor nem. Ha csak kritizál, akkor igen, főleg, ha olyan kritikát mond, amit érdemes megfogadni. Azzal nincs baj, ha valaki megkérdőjelezi a műsorbéli döntéseinket, és ezt nem bántóan teszi. Ha valaki szimplán csak nem szeret, azzal nem nagyon tudok mit kezdeni. Nagyon fontos, hogy már elmúltam negyvenéves, és már tapasztaltam annyit az életben, hogy tudjam hová tenni a népszerűséget és az emberek unszimpátiáját is. Egyiknek se kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mert mindig fordul a kocka. Ha ezt az ember negyvenévesen nem tudja, akkor nagy baj van. A gyűlöletet és az imádatot is tudni kell kezelni, mert előbb-utóbb mind a kettő egy olyan szintre csökken, ami már elviselhető.
Ha 10-15 évvel ezelőtt jön ez a műsor, abba beleroggyantál volna?
Igen, biztos.
El is szálltál volna?
Elszállni talán azért nem, mert akinek a családjában olyan nevek vannak, mint Törőcsik Mari vagy Maár Gyula, az tudja, hogy az ő karrierjük közelébe úgysem kerülhet. Egyszerűen azért sem, mert más korban élek. Ma már nem lehet olyan nagyra nőni, mint ami nekik még megadatott. Ma már sok a híresség, sokan vagyunk ismertek, és sokszor még produktum sem kell ahhoz, hogy híres legyél.
A Nyerő Páros egyrészt bulvárműsor, ugyanakkor egy csomó fontos téma is bekerül általa a közbeszédbe. Puskás Petiék által például egy ország beszélt arról, hogy férfias vagy szégyellnivaló-e, ha egy férfi több száz nővel volt már együtt, ti pedig Kírával a nyitott házasság témáját dobtátok be a köztudatba.
Egyetlen korábbi Nyerő Páros-széria sem volt még olyan bátor, mint a mostani. A műsorban szereplő párok sok dolgot nem féltek megosztani a nézőkkel a magánéletükből. Szerintem ez nagyon becsülendő, mert ha az ember megnyílik, azzal együtt jár, hogy teret ad a kritikának. Ezt a műsort rengetegen nézik, és szerintem nagyon jó, hogy általa beszélhetünk ilyen témákról. Minél többször kerül szóba a nyitott házasság vagy az, hogy mondjuk egy férfi mit engedhet meg magának a férfiöltözőben, az annál több beszélgetést indít el olyan témákról, amikre az emberek nem mindig vannak felkészülve. Én örülök, ha mesélhetek arról, mit jelent egy nyitott kapcsolat a gyakorlatban, és semmi bajom azzal, ha ez szóba kerül. Mivel ehhez a legtöbb ember nem ért, mert nem élnek így, ezért ítélkeznek, mert nem tudják, hogy mi miről beszélünk. Csak az beszélhet erről objektíven, aki már kipróbálta azt, hogy így éljen.
Ez egy előre eldöntött tény volt köztetek, hogy a műsorban el fogjátok mondani, vagy menet közben alakult így?
Szerintem fontos volt, hogy mi ennyire nyitottak voltunk, és ennyire őszintén beszéltünk a kapcsolatunkról. Soha nem volt a kapcsolatunknak olyan momentuma, amit takargatnunk kellene. Nekem ráadásul nem volt veszítenivalóm, mert a nagyközönség még nem ismert. Ha a műsor hatására ötszáz ember fog megszeretni pluszban, nekem már nagyon-nagyon megérte. Még annak ellenére is, ha mondjuk kétezer megutál.
Igen, mert az utálók nem azokból fognak kikerülni, akik eddig szerettek.
Pontosan. Nem azokat veszítem el, akik korábban szerettek, csak szerzek ötszáz új rajongót.
A szakmától jött már visszajelzés?
A szakmából rengetegen írnak nekem, hogy nézik a műsort, és nekünk drukkolnak. Olyan emberek, akik már hosszú évek óta nagyon sikeresek a médiában, most azt mondják, hogy ezt így érdemes csinálni. Az elején talán megpróbálhatod magad megjátszani, de egy ilyen műsorban hosszú távon úgyis lehull az álarc, ezért nem is érdemes felvenni. Ne tudd meg, hányan jönnek oda azzal, hogy nézik a műsort, és eleinte nem kedveltek, de most már nagyon bírnak. Annak ellenére is, hogy sok mindent, amit odabent mondtam, rengetegen félreértettek.
Mit értettek félre?
Például azt, amit mi nyitott kapcsolatnak tartunk. Az összes negatív kommentünk arra épül, hogy mivel mi így élünk, akkor biztos fűvel-fával összefekszünk. Nem. Ez azt jelenti, hogy huszonegy év alatt a feleségem két alkalommal egy másik férfi iránt érzett valamit, én pedig egyetlenegy alkalommal a huszonegy év alatt érzelmileg túlmentem azon a ponton, ami egy házasságban még megengedhető. És ezt mi meg tudtuk beszélni. Annyira fontos nekünk a másik, hogy egy olyan szabadságot adunk egymásnak, ami a saját egónk legyőzésével indul. El kell engednünk a féltékenységet. Ez az elengedésről és a szabadságról szól. Félreértés ne essék: mind a ketten voltunk féltékenyek, átsírt éjszakáink voltak emiatt, de meg tudtuk beszélni. Nem kamuztunk egymásnak.
Veszítettél el munkát a Covidnak köszönhetően?
A legtöbb munkám csak későbbre csúszott, például ezt a filmet is eredetileg júniusban kezdtük volna forgatni, de például az Amadeus című darabot nem tudtuk bemutatni, pedig már tíz napot próbáltuk. Ott Mozart 27 éves. Most még egy jó parókával meg tudnám csinálni, de túl sokat már nem várhatok vele.
Meddig maradsz még Győrben? Nem tervezed, hogy fővárosi színésszé válj?
Tervben van, de még soha nem voltam elég bátor ahhoz, hogy addig becsukjak egy ajtót, amíg nem tudom, hogy egy másik valahol ki fog nyílni. A meglépés mikéntje, mikorja és hogyanja várat még magára. Van bennem egy vágy arra, hogy abban a városban éljek, ahol dolgozom. Rájöttem, hogy nekem merni kell változtatni ahhoz, hogy új dolgok jöjjenek. A feleségem Budapesten él, és nem tudok elég hálás lenni neki a Nyerő Páros elvállalásáért, mert ezzel én nyertem sokat, nem ő. Szinkronrendezőként dolgozik, nála nem oszt és nem szoroz, hogy ismerik-e az emberek. Nekem régi vágyam volt, hogy tévézzek, és ezt most neki köszönhetően valósíthattam meg. Amúgy is azt látom, hogy jobb több lábon állni. Ki tudja, meddig tart még a járvány. Könnyen lehet, hogy a színházat megint bezárják, de egy forgatáson ezt még ha bonyodalmakkal is, de meg lehet valahogy oldani.
Említetted már korábban, hogy kicsit sokszor osztanak rád meleg szerepeket. Mit szólsz ahhoz az amerikai trendhez, hogy egyre inkább afelé megyünk, hogy csak a tolószékes játsszon tolószékest, a transznemű transzneműt, a meleg meg meleget?
Gyilkost csak gyilkos játsszon? Ez nonszensz. Egy színész azért színész, hogy eljátsszon olyat, amihez a való életben nincs köze. Nekem a karakteremből adódik, hogy ilyen szerepeket osztanak rám, mert egy feminin férfi vagyok. Abban bízom, hogy előbb-utóbb eljutunk oda, hogy egyáltalán nem lesz téma, ha valahol van egy meleg karakter, ahogy az sem, hogy ki játssza.
Nem zavar, hogy metroszexuálisként ennyiszer kell meleget játszanod?
Erre azt tudom mondani, hogy a rendezők helyében ezeket a szerepeket én is magamra osztanám. Tudnám, hogy ennek a fiúnak ez jól áll. És melegből is annyiféle van.
Igen, az még önmagában nem egy karakter.
Állítom neked, hogy a 200 első randibéli szerepemnek köszönhetően a melegek megítélése egy kicsit jobb lett itthon. Ha csak egy fél százalékkal is. Annyira jól megírt figura volt, hogy én nem egy levelet kaptam arról, hogy meleg srácok azt mondták, hogy ezért merték felvállalni a szüleik előtt. Együtt nézte a család a sorozatot, és ez lehetőséget adott rá, hogy beszéljenek erről. Kutya kötelességem, hogy amiért a civil életben harcolok, azt felvállaljam a munkámban is. Most például a feleségemmel felvállaltuk, hogy mi megbeszéljük egymással, ha valamelyikünknek érzelmi többlete lesz valaki más iránt, és ha ezzel öt embert meggyőztünk, hogy ez működhet, már megérte.