Schmidt Sára: „A legtöbben naivának látnak”

Bár megkapta már, hogy zárkózottsága miatt nem színészalkat, neki pont abban segített a színészet, hogy megnyíljon mások előtt. Az Apatigris Laurája, Schmidt Sára úgy érzi, eljött az ideje, hogy már ne csak olyan lányokat játsszon, akiknek az egész élete a szerelem körül forog.

TóCsa

2020. November 06.

Amikor egyeztettük, hogy mikor beszélgessünk, említetted, hogy reggel fél 5 és fél 9 között dolgozni szoktál. Ilyen időpontokban forgatjátok az Apatigris második évadát?

Egy közeli szendvicsezőben dolgozom. Vannak, akik azt mondják, hogy nem jó, ha egy színész mást is dolgozik, de mostanában sok szabadidőm volt, szerettem volna hasznosan tölteni.

Hollywoodban minden második színész pincérkedik két forgatás között…

Például. Én amúgy nem tudok korán kelni. Karantén alatt a húgoméknál laktam, aki korán szokott kelni, és amikor elmondtam, milyen melót vállaltam, rajtam röhögtek. (nevet) Tudják rólam, hogy inkább éjszakai bagoly vagyok.

„Nem csak akkor kell kiállni, amikor a te érdeked sérül” (Forrás: RTL Magyarország)

Ezek szerint minden este tízkor szigorúan fellövöd a pizsit?

Nem feltétlenül. Tegnap este például előadásom volt tízig a Játékszínben. Az biztos, hogy már nincs éjszakázás, estére mindig kidőlök, pedig máskor olyankor szoktam aktív lenni.

Emellett forgatod az Apatigris második évadát?

Folyamatban van. Augusztus elsején kezdtünk forgatni, és november végéig eltart, emiatt nagyon szét vannak szórva a napjaim. A napokban épp Vivi (Rujder Vivien) forgat, az ő jeleneteit veszik. Amikor nem vagyok kint, akkor van egy csomó időm mást csinálni.

Színházban korábban főképp vidéken dolgoztál. Budapestre a filmezés miatt jöttél?

Tizenkilenc éves korom óta itt lakom, nekem már egy ideje ez a bázisa az életemnek. Amikor Nyíregyházán voltam, akkor volt egy időszak, hogy nem volt Budapesten albérletem, és akkor nem nagyon jöttem fel.

Sosem akartál társulathoz tartozni?

Jó ez így nekem, élvezem a függetlenséget. Nagyon szeretek forgatni, és jó, ha olyan marad az időbeosztásom, hogy ezt bármikor megtehessem. Szerencsére egyre több színház engedi el a színészeit forgatni, ilyen szempontból nyitottabb lett a szakma. Azt persze nehéz megszokni, hogy vannak időszakok, amikor nincs semmi. Olyankor ki kell tölteni valahogy az űrt.

Kicsit furcsa az Apatigris szereposztása olyan szempontból, hogy pont Michl Juli játssza a testvérek legfiatalabbikát, miközben valójában ő köztetek a legidősebb…

Igen, vicces helyzet. Mi a Vivivel nagyjából egyidősek vagyunk, és a rangidős Juli játssza a lázadó kamaszt. (nevet) De szerencsére ez is jól áll neki.

Te azonban már nem gimnazistát, hanem egyetemistát játszol.

Lassan utolérnek korban a szerepeim. (nevet) Nagyon lassan.

Ezt bánod amúgy? Szeretnél inkább érett nőket játszani?

Kor szempontjából nincsenek különösebb fenntartásaim, de szeretnék már egy olyan lányt játszani, akinek nem a szerelmi élete a legfőbb problémája. Úgy érzem, elbírnék már komolyabb szerepeket is.

Jól látom, hogy a naiva a te skatulyád?

Igen, a legtöbben a naivát látják bennem. Tudom, hogy ránézésre tényleg ilyen alkat vagyok, ugyanakkor az életben nem vagyok ilyen típus. Érdekes, hogy milyen jelzőkkel tudják illetni az embert, néha szórakoztat is ez. Sokan mondták már, hogy távolságtartó vagyok, egyszer még azt is, hogy arisztokratikus. Bár ilyesmiket inkább azok mondanak, akik nem ismernek eléggé, mivel hajlamos vagyok a megfigyelő magatartásra, ha új társaságba kerülök. Alapjáraton viszont elég nyitott, és rugalmas embernek tartom magam, a problémázás pedig távol áll tőlem, főleg, ha munkáról van szó. Sokszor kérdezik, mennyire hasonlítok az Apatigrisben játszott karakteremre, és a helyzet az, hogy nem igazán. Nem vagyok ilyen romantikus, álmodozó típus. Én inkább két lábbal a földön állok, távol áll tőlem a lila ködbe burkolózás.

Játszani azért jó a lila ködös álmodozót?

Szeretem játszani, és persze ez is tele van kihívásokkal, de boldogan dolgoznék egészen más karaktereken is.

„Lassan utolérnek korban a szerepeim” (Forrás: RTL Magyarország)

A casting során mindenkit külön néztek meg, vagy azt is megnézték, hogy együtt hogyan működik a csapat?

Engem először Vivi szerepére hívtak. Elkezdtem összemondani a szöveget a castingossal, erre Herczeg Attila rendező leállított, hogy „Nem. Te nem vagy Vivi. Megtanulnád Laurát?” Megtanultam kint gyorsan, visszamentem, és megkaptam a szerepet. Így lettem Laura. Persze később volt még második forduló is, ahol összenéztek a sorozatbéli páromat játszó Medveczky Balázzsal, meg a családot is megnézték együtt.

Van egy furcsasága a sorozatnak, hogy egy csomó színész a saját keresztnevén szerepel benne. Ez minek köszönhető?

Úgy tudom, a forgatókönyvírók sok szerepet eleve adott színészekre írtak.

Te nem szeretted volna, hogy Laurából Sára legyen?

Nem igazán. (nevet) Szerintem nem kell, hogy minden karakter az életbeli nevét viselje. Az előző sorozatomban, az Ízig-vérigben amúgy Sári voltam. Ott véletlenül alakult így, nem nekem írták a szerepet. Nem zavart a dolog, de szeretem, ha más a név. Persze a stábtagoknak könnyebb lenne, hogy nem kell azzal küzdeniük, hogy véletlen a szerepnevemen szólítanak. (nevet) Mondjuk engem nem zavar, már arra is hallgatok.

Az első évad ugyan most megy először az RTL Klubon, de tavasszal már látható volt az RTL Most+-on. Sokan megismertek emiatt az utcán?

Előfordult már velem, hogy az Apatigris miatt jöttek oda hozzám, de jellemzően még mindig az első sorozatom, az Egynyári kaland miatt szoktak felismerni. Sokan szerették, nekem is a szívem csücske. Vicces, hogy azóta már három sorozatban szerepeltem, de ha odajön valaki, az szinte mindig az Egynyári miatt talál meg.

És jó érzés, hogy a neved sokakban ennyire összekötődött az Egynyári kalanddal?

Jó, mert én is szerettem azt a sorozatot. Sajnálom, hogy vége lett, szerintem még egy évad biztosan volt benne. Végtelenségig semmit sem szabad húzni, meg azt se szeretném, hogy egy karakter rám égjen, de az Egynyáriban szerintem volt még lehetőség.

Laurához volt valamilyen mintád? Mondtad, hogy nem hasonlítasz rá, de ismersz ilyen lányokat, akik ennyire elvarázsoltak és vadromantikusak, mint ő?

Persze! Kamaszként én is szerelembe tudtam esni egy másodperc alatt, de most már azért megfontoltabb vagyok. (nevet) Kár, hogy a második évadról még nem beszélhetek, miközben már annyira ott vagyok fejben.

Az meglepett, amikor megtudtad, hogy Laura egy karibi utazáson egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megházasodik?

Na igen, egy ilyen lépés például tőlem elég távol áll (nevet). Én bírtam volna a Gábor-Laura huzavonát kicsit karikírozni, de nem vígjátékot, hanem dramedyt forgatunk, így egy ponton azért meg kellett állnunk a viccelődéssel. Én nagy Jóbarátok-rajongó vagyok, és ezeket a szituációkat automatikusan el tudtam képzelni úgy is, mintha egy olyasféle sitcomban lennének. Nehéz műfaj a sitcom, de egyszer annyira forgatnék egy ilyet. Szeretem, amikor a humor kicsit szélsőségesebb.

A magyar sitcomos próbálkozások nem nagyon működtek.

Igen, nálunk inkább a dramedyzés megy. És a drámai sorozatok is egyre jobbak, de arról nem tudok, hogy bárki is sitcommal próbálkozna.

„Nem. Te nem vagy Vivi. Megtanulnád Laurát?” (Forrás: RTL Magyarország)

A nézők főképp sorozatokból ismernek. Azért jársz filmes castingokra is?

Nem sok filmes castingon voltam, de amin voltam, azt nagyon élveztem. Voltam A Viszkis castingján, ahol A Viszkis barátnőjének szerepére hallgattak meg. Antal Nimród nagyon jó castingot tartott, és jól esett, hogy kaptam tőlük visszajelzést arról, miért nem engem választottak. Meg volt egy másik film, ahol bejutottam az utolsó kettőbe, de végül más kapta a szerepet.

Nagy csalódás ez ilyenkor?

Az a szerep nagyon tetszett, úgyhogy fájt, hogy nem én kaptam, de közben meg jó élmény volt a casting és sokat tanultam belőle. Úgy tudom, ez kevés színészre jellemző, de én nagyon szeretem a meghallgatásokat.

Arról még nem beszéltünk, hogy miért lett belőled színész? Van valaki a családodban, aki korábban színészkedett?

Anyukám magyartanár volt, és tudom, hogy fiatalon ő is járt színjátszó csoportba. Nyolcéves korom óta nem él, így nem ő terelgetett erre az útra, de a művészi vénát valószínűleg tőle örököltem. A nővéremmel jártunk a fehérvári Szabad Színész társulatba, ami arrafelé elég ismert, velük nagyon jó volt együtt dolgozni.

És hogy lesz a diákszínjátszó lányból profi színész?

Mindig kissé introvertáltabb, csendes gyerek voltam. Azt vettem észre, hogy a színészkedés az, amiben jól esik kifejezni magam. Mondták már nekem, hogy nem tűnök színészalkatnak. Nem tudom, az milyen. Nem minden színész extrovertált a magánéletben.

Neked segített a színészet abban, hogy megnyílj? Úgy érzed, ha nem leszel színész, zárkózottabb lennél?

Régen tényleg nagyon zárkózott voltam, és ma már ez kevésbé jellemző. Abban biztos rengeteget segített, hogy megismerjem magam.

Melyik eddigi munkádból tanultál a legtöbbet önmagadról?

Az Egynyári kalandból. Az volt az első nagyobb filmes munkám. Az első évad alatt nagyon rá voltam görcsölve, hogy mindent jól csináljak. Nem is alakultak ott ki barátságok nekem, mert nagyon azon voltam, hogy megfeleljek mindenkinek. Ahogy jöttek az évadok egymás után, úgy nyíltam meg egyre jobban, és úgy lett ott egyre több barátom. Van egy mag onnan, akikkel máig összejárunk. Egy csomó színészi görcsöt Zomborácz Virág oldott fel bennem.

Például?

Eléggé rágörcsöltettek a suliban, hogy egy színésznek csettintésre tudnia kell sírni. Egyszer egy jelenetnél kérdezték Virágot, hogy mennyire kell sírnia a Sárának, ő meg azt mondta, hogy amennyire tud. Lehet, hogy nem ez volt a rendező célja, de ettől nagyon megkönnyebbültem. Azt éreztem, nem kell megfelelnem, bíznak bennem, és sikerült is. Azóta nem parázok az ilyen jelenetektől. Könnyű görcsöket okozni egy emberben, de jó tudni, hogy vannak, akik pár jó szóval fel is tudják oldani ezeket.

„Jól esett, hogy kaptam tőlük visszajelzést arról, miért nem engem választottak” (Forrás: RTL Magyarország/Sárosi Zoltán)

Nemrég te is feltűntél a Várban a Greenpeace tüntetésén. Miért csatlakoztál?

Nagyon sok művész volt kint, ami meglepett, nem tudtam, hogy ennyien lesznek. Én szendvicseket vittem fel nekik. Ott volt a bátyám is, mert két bátyám is dolgozott a Greenpeace-nél (Sárának öt testvére van – a szerző). Nem vagyok aktív résztvevője a Greenpeace munkájának, de általuk azért eléggé ismerem. A klímaválság itt van a nyakunkon, és megdöbbentő, hogy mennyien nem akarják észrevenni. Most volt itt az ideje, hogy az európai kormányok felvállalják, milyen lépéseket tesznek a károsanyag-kibocsátás visszaszorítására, és ennek fontosságára akarták felhívni a figyelmet a Greenpeace-esek.

Szerinted számít, amikor ismert emberek kiállnak egy-egy ilyen ügy mellett?

Abból a szempontból mindenképp, hogy többekhez eljut a hír. Számomra nagyon fontos, hogy ha már ismernek és kíváncsiak rám az emberek, akkor kommunikáljak olyan dolgokról, amik figyelmet érdemelnek. Most itt van például az SZFE ügye…

Pedig te nem is jártál az SZFE-re.

Nem jártam oda, de a szolidaritás nagyon fontos. Ez azért nemcsak az SZFE ügye. Az oktatás szabadsága sokkal több embert érint az SZFE diákjainál. Nem csak akkor kell kiállni, amikor a te érdeked sérül.

Az Apatigris szombatonként látható az RTL Klub műsorán.