1995 nyarán Hugh Grant Los Angelesben a Sunset Stripen egy hófehér BMW-t vezetve, magát baseball sapkával álcázva körözött. Annyira látszott rajta, hogy álcázni próbálja magát, hogy amikor az éppen ott dolgozó prostituált, Divine Brown meglátta őt, először azt gondolta, biztosan zsaru lehet, és csak a brit akcentusát hallva jött rá, hogy nem erről van szó. Hollywood ide vagy oda, az eszébe sem jutott, hogy épp egy hollywoodi sztár keres magának könnyed esti szórakozást a pénzéért. De mit keresett az angol Hugh Grant L.A. vöröslámpás negyedében? Állítása szerint vigaszt a csalódottságára. Amikor évtizedekkel később egy podcastben visszaemlékezett az esetre, azt mesélte, hogy éppen elkeseredett volt, mert aznap látta először az első nagy amerikai főszerepét, a Kilenc hónap című vígjátékot, és borzasztónak találta benne a saját alakítását. Úgy érezte, hogy mindenki más csodás a filmben (a partnere Julianne Moore volt), de a saját teljesítményével egyáltalán nem volt elégedett, és úgy gondolta, alighogy elindul az amerikai karrierje, már véget is ért.
Elkeseredettségében támadt az ötlete, hogy egy utcalány mellett keres vigaszt, és ebben a gondolatban még az sem zavarta meg igazán, hogy akkoriban párkapcsolatban élt a szupermodell Elizabeth Hurley-val. Pechjére az ötvendolláros akció nem zajlott zavartalanul: rendőrök törtek rájuk, Hugh Grant és az utcán felszedett Divine Brown pedig hamar a rendőrségen találta magát, a letartóztatásuk után készült fotóikat pedig a világ összes valamirevaló bulvárlapja a címlapon hozta. Óriási szenzáció volt: itt az új hollywoodi szívtipró, aki ötvendolláros lányokat szed fel a Sunset Stripen. Az ügybe normális esetben karrierek mentek volna tönkre, de itt nem így történt: Hugh Grant a sármjával és a kendőzetlenségével simán lerázta magáról az ügyet, és még a barátnője sem hagyta el, csak évekkel később, és máig jó köztük a viszony, Divine Brown pedig villámgyorsan annyi pénzt keresett, hogy ott tudta hagyni az utcát, és némi fényűzés után polgári, családi házas, sokgyerekes életmódra váltott.
Az eset, ami mindenütt címlapra került
Divine Brown (akinek a valódi neve Estella Marie Thompson) akkoriban már pár hónapja dolgozott utcalányként, bár elsősorban San Franciscóban. Los Angelesbe alig pár nappal a Granttel való találkozása előtt került, mivel nem sokkal korábban összekülönbözött a futtatójával, kellett a pénz ahhoz, hogy fizetni tudja a számláit, és úgy hírlett, a Sunset Stripen többet lehetett keresni, mint San Franciscóban. Grant azzal a szöveggel szedte fel, hogy elmondta: nagyon régóta szeretett volna már lefeküdni egy fekete lánnyal, és megdicsérte azért, mert vörös rúzst használt, vörös felsője volt és vörös cipőt hordott. Thompson úgy emlékszik, „meggyvöröskémnek” becézte őt az angol színész, sok-sok bókkal halmozta el, sőt évekkel később még azt is hozzátette, hogy Grantnek erős lábfétise volt.
Amikor jöttek a rendőrök, rájuk törtek és bevitték őket az őrsre, mindketten megijedtek. Grant azért, mert tudta, hogy ha az eset napvilágot lát, azt könnyen az amerikai karrierje bánhatja, Thompson pedig azért, mert félt, hogy börtönbe kerülhet, és ez alatt nem tudna pénzt keresni. Végül mindkettejük félelme alaptalannak bizonyult. Hugh Grant sosem tagadta, amit tett, sőt a Kilenc hónap pont kezdődő sajtókörútján a legnagyobb amerikai talkshow-kban mesélte el, hogy hülyeséget csinált, és talán pont az őszintesége miatt bocsátottak meg neki az emberek olyan könnyen. Hogy ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy a rögtön utána bemutatott Kilenc hónap hatalmas kasszasiker lett: a botrány még jót is tett a film marketingjének.
Az igazi Pretty Woman
Estella Marie Thompson eleinte azt hitte, hogy a Granttel való találkozás jótékony hatása csupán annyi, hogy mindenkinek elmesélheti, hogy volt egy kalandja a brit romkom sztárral. Ekkor még nem sejtette, hogy a média megtalálja, és olyan ajánlatok tömkelegével árasztja el, amikre képtelenség nemet mondani. Első körben az exkluzív interjúajánlatok jöttek a különféle tévéműsoroktól: itt előfordult, hogy egyetlen interjúval százezer dollárt megkeresett. Ezenfelül felkérték reklámokhoz is: reklámozott Los Angeles-i rádióállomást és brazil fehérnemű márkát, de fizettek neki azért is, hogy magazinokban meztelenre vetkőzzön, sőt egy pornócsatornán még műsorvezetői feladatokat is vállalt. A pénz valósággal ömlött, az egykori prostituált már pár nappal a Granttal való afférja után otthagyta a szakmát, és bő egy év alatt több mint másfél millió dollárt (majdnem félmilliárd forintot) keresett azzal, hogy Hugh Grant meginvitálta őt az autójába.
A pénz jó részét Estella Marie Thompson autókra, luxusruhákra és dorbézolásra költötte, de szerencsére volt annyi esze, hogy félre is tegyen belőle. Nemcsak, hogy ki tudott törni az addig életformájából, hanem először egy nagy, négy hálószobás házat vásárolt Beverly Hillsben, majd később elköltözött Atlantába a családjával. A gyerekeit magániskolába tudta beíratni, sőt még egyetemre is félretett nekik pénzt még annak ellenére is, hogy egy ideig Rolls Royce-szal furikázott, és az egykori stricije – egyben gyermekei apja – hirtelen a menedzserévé vált.
Hugh Grant volt az én Richard Gere-em
– mesélte a nő másfél évtizeddel később a brit Daily Mailnek. Atlantába már nem vitte magával az egykori futtatóját, teljesen új életet kezdett egy új partnerrel, és igazi mintaanyukaként élt tovább, vigyázva arra, nehogy a lányai az ő útját kövessék. Mi ez, ha nem egy igazi Micsoda nő-sztori?