Édesanyám, Kata mama
Különleges viszonyt ápoltam vele, mert egy különc édesanya volt. Hozzám hasonlóan sosem próbált igazán beilleszkedni, mindig picit kívülálló volt. A születésem előtt édesapámmal igazi hippi párost alkottak, és a szocializmus kellős közepén szerencsét próbáltak külföldön hamis útlevéllel. Anyukám hibajavítóval festette fehérre a körmeit, mert akkor még nem volt fehér körömlakk, és hosszú gogo csizmában járt. Apámmal jól érezték magukat együtt, de eszükbe sem jutott, hogy ők majd egy tradicionális család lesznek. Aztán anyukám terhes lett velem, amire apukám reakciója az volt, hogy ha gondolja, tartsa meg a gyereket, de ő nem tudja megígérni, hogy a férje lesz, azt viszont meg igen, hogy valamilyen módon mindig ott lesz a gyerek életében, és ez anyukámnak is megfelelt így. A születésem után azonban minden megváltozott: ahogy apám először a karjai között tartott, akkor megérezte, hogy velünk marad. Végül összeházasodtak, és kétéves koromban a korábbi hedonizmust buddhizmusra cserélték. Rendszeresen vittek engem meditációkra és beavatásokra, többször is találkoztam a Dalai Lámával, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy a szüleim nyitottak egy mai napig működő buddhista meditáló központot Tar községben, és ő jött el felszentelni. A Dalai Láma eljött hozzánk vendégségbe, ami akkora dolog volt a szüleim életében, hogy még egy fotelt is kölcsönkértek, mivel tradicionális bútorokból nem sok volt a lakásunkban: meditációs párnákon ültünk és matracokon aludtunk.
Különleges nő volt már abban is, ahogy hozzám viszonyult: szinte felnőttként kommunikált velem, ami olyankor volt szokatlan, amikor láttam, hogy a kortársaimmal hogy beszélnek a szüleik. Tizenéves koromban jöttem rá, hogy ez mennyire fantasztikus dolog. Sokat jártunk együtt színházba, moziba, rajta keresztül szerettem meg a musicaleket. Máig élénken él bennem, hogy elvitt a Pretty Womanre, és amikor kijöttünk a moziból, én lelkesedtem a filmért, mondtam, hogy milyen szép ez a Vivien, de megkérdeztem azt is, hogy mit jelent az a szó, hogy kurva? De ő volt az is, aki Siófokon csak azért vitt be egy diszkóba, hogy megmutassa nekem, hogyan mulatnak egy ilyen helyen. Tizennégy éves koromig nagyon szoros viszonyunk volt, aztán leült beszélni velem. Azt mondta, hogy
Titi, most már tizennégy éves vagy, ugyanúgy itt leszek neked, ha szükséged van rám, de nekem most az álmom az, hogy beköltözöm a meditációs központba, és önmagamra fókuszálok. Bármikor meglátogathatsz, én is feljövök majd Budapestre, csinálunk majd közös programokat, de most azzal is foglalkoznom kell, amit én szeretnék.
Elköltözött, és ugyan továbbra is szoros volt a viszonyunk, de sokkal kevesebb időt töltöttünk együtt. Picit előugorva a történetben a húszas éveim elején jártam már és a VIVA tévénél dolgoztam, amikor kaptam egy telefonhívást, hogy anyukám stroke-ot kapott és kórházba szállították. Azonnal elmentem a salgótarjáni kórházba, ahol kómában feküdt, és három napig voltam mellette folyamatosan. A karjaink közt ment el, a szerettei vették körül: ha van ideális halál, akkor talán ez volt az.
Nagynéném, Vali
Édesapám húga gyakorlatilag a második édesanyám volt egész életemben. Születésemtől fogva velünk volt, és nagyon erős hatással volt rám. Ő is Oroszlán volt, mint az anyukám, és mind a ketten lenyűgöztek a személyiségükkel. Vali kimeríthetetlenül kreatív ember, elképesztő stílusérzéke van, és már a nyolcvanas években úgy öltözködött, hogy mindenki megállította az utcán. Tőle tanultam, hogy nem kell azzal foglalkozni, mi számít divatosnak, hanem a saját ízlésünk szerint kell öltözködni. Előfordult, hogy az unokatestvéreimmel lefeküdtünk nála aludni, és amikor másnap reggel felébredtünk, a kakaónk már készen várt minket a konyhában és az egész lakás újra volt tapétázva. Egy éjszaka alatt egyedül áttapétázta a lakást. Hasonló dolgokat rendszeresen csinált, néhány évente mindent megváltoztatott maga körül. Valinak és az édesapámnak már régóta van egy keleti ajándéktárgyakat és kelméket forgalmazó nagykereskedése, és amikor még Náray Tamás Magyarországon lakott, gyakran vásárolt ott. Ő is mindig el volt ájulva Vali stílusától, pedig soha nem voltunk gazdagok, soha semmilyen luxusterméket nem vásároltunk.
Elképesztő, miket tudott párosítani egymással. Indiai jellegű dolgokat hozott össze elegáns, vagy sportos ruhadarabokkal: kicsit Carrie Bradshaw-s vibe-ja volt. Ránéztél, és tudtad, hogy egy stílusikonnal van dolgod. Neki köszönhetem az olvasás szeretetét is, mert mindig olvasott nekünk lefekvés előtt, később pedig azokat a könyveket kezdtem olvasni önállóan, amikkel ő ismertetett meg. Vali egy klasszikus anyaoroszlán típus, aki mindig aggódva-féltve egyengette az utunkat az unokatestvéreimmel. Az első pillanattól kezdve evidens volt, hogy én egy teljes értékű tagja vagyok az ő családjuknak, mintha én is az ő gyereke lennék. A mai napig szoros a kapcsolatunk, nemrég meglátogatott minket itt Görögországban, de már Tel Avivban is sokszor járt nálam. Ott volt az esküvőmön, és egy nagyon-nagyon fontos ember az életemben.
Unokatesóm, Szandra
Szandra Vali lánya, és gyerekként rengeteg időt töltöttünk együtt. Egyidősek vagyunk, gyakorlatilag úgy nőttünk fel, mintha ikertestvérek lennénk. Bár húszéves korom óta Svédországban él, a mai napig nagyon közel állunk egymáshoz. Sokan mondják, hogy hasonló a hanghordozásunk és a habitusunk, véd- és dacszövetségben nőttünk fel mi ketten. Alig van olyan gyerekkori emlékem, hogy ő ne lett volna mellettem. Az a fajta páros voltunk, akikre a felnőttek azt szokták mondani, hogy rossz hatással vannak egymásra. Sokszor keveredtünk bajba, nagyon meredek dolgokat csináltuk. Egészen picik voltunk, amikor meggyőztük magunkat, hogy tudunk repülni. Felmentünk a padlásra és kitaláltuk, hogy kiugrunk az ablakon, mert biztosak voltunk abban, hogy szállni fogunk. Szandra bátyja, Andris szerencsére az utolsó pillanatban szólt a szülőknek, hogy mire készülünk, mert már látta, hogy ő képtelen lebeszélni minket. Volt egy olyan közös játékunk is gyerekként, amit úgy hívtunk, hogy vagányirtó: az volt a lényege, hogy összegyűjtöttünk egy csomó vadgesztenyét, majd megdobáltuk a menő, vagány arcokat Csillaghegyen, aztán gyorsan elfutottunk. Később az is szokásunkká vált, hogy beöltöztünk elegáns külföldieknek, majd együtt körbementünk Békásmegyeren a blokkon. Mi voltunk Christian és Christina, a gazdag külföldi gyerekek, és meggyőződésünk volt, hogy mindenki minket néz, és arra vágyik, hogy olyan legyen, mint mi. Volt egy alternatív életünk ebből kifolyólag, ami később, a Roxette-rajongói korszakunkban odáig fejlődött, hogy mi lettünk Marie Fredrikksen és Per Gessle gyerek verziói. Ezt úgy hívtuk, hogy mariezás, és gyakorlatilag egy teljes életünk volt így. (nevet) Tinédzser korunkban pedig a Kegyetlen játékok című film volt nagy hatással ránk, és akkor elkezdtük utánozni az abban látottakat: fogadásokat kötöttünk, körülöttünk mindenkit tudatosan játékszerként kezeltünk… Még szerencse, hogy ez a korszak nem tartott sokáig. (nevet)
Tizenhét éves voltam, amikor bemutattam neki az első páromat, aki fiú volt, Szandra pedig otthagyta a gimnáziumot és alternatív suliba járt, mert már akkor tudta, hogy külföldre akar költözni. Húszévesen ezt meg is valósította, és nem sokkal utána meg is született az első kisbabája, aki most már egy egyetemista fiú. Sajnos csak nagyon ritkán, körülbelül évente találkozunk, de ilyenkor mindig olyan érzés látni őt, mintha napi kapcsolatban lennénk. Ő is Oroszlán egyébként, úgy tűnik, az Oroszlán nőkkel nagyon jól kijövök, nagy hatással vannak rám. Hihetetlenül elszánt nő, ha a fejébe vesz valamit, azt biztosan keresztülviszi, és hidegen hagyja, hogy mások milyennek látják őt.
Az inspirációm, Madonna
Kezdem azzal, hogy ő is Oroszlán. Az első találkozásom vele a La Isla Bonita volt, ez a dal elsőre megragadt bennem. Emlékszem, hogy Vali takarítás közben énekelte, én lehettem olyan négy- vagy ötéves. Az iránta való érdeklődésem az után vált intenzívebbé, hogy kijött a videoklip a This Used To Be My Playground című dalához, ami nagyon megfogott. Akkoriban még nem volt internet, én meg kitaláltam, hogy nekem tudnom kell, ez a szám miről szól. Két nagy szótárral felszerelve jártam a Csillaghegyi Strandra a nyáron, és az volt a misszióm, hogy elkészítsem a fordítását. Amikor kész lettem vele, akkor írógépen bepötyögtem, majd a papírt bekereteztettem és kitettem otthon a falra. Madonna legnagyobb ajándéka számomra az, hogy egyfajta professzionális keretet adott az exhibicionizmusomnak, a hírnév iránti vágyamnak, az elszántságomnak, a munkabírásomnak, az állóképességemnek és a perfekcionizmusomnak. Tudtam, hogy ezek mind megvannak bennem, de az ő segítségével jöttem rá, hogy milyen irányba érdemes ezt vinni. Gyerekként óriási lépés volt nekem, hogy lefordítottam egy dalszövegét. Innentől kezdve mindig nagyon szerettem. Fontos volt számomra a szexualitáshoz való viszonya, a szexuális szabadsága alapvetően meghatározta az önelfogadásomat. Viszonylag korán ráeszméltem, hogy meleg vagyok, negyedikes-ötödikes koromban már evidens volt számomra, és azt éreztem, hogy Madonna erre nekem engedélyt adott. Ez óriási dolog volt nekem, mert akkoriban még nem lehetett erről nyíltan beszélni.
Madonna party (Fotó: Steiner Kristóf archívuma)
A művészetét igazán komolyan gimnazistaként, az Evita idején kezdtem értékelni. Dráma tagozatos gimnazistaként és musical-rajongóként amúgy is ismertem az Evitát, és odáig voltam attól, hogy Madonna fogja a főszerepet játszani, ráadásul a filmet Magyarországon forgatták. Attól kezdve minden magazint megvásároltam, amiben Madonna szerepelt, gyakorlatilag missziót folytattam azért, hogy megismertessem őt az emberekkel, folyton róla beszéltem az osztályban. Amikor kijött a Ray of Light, Madonna mesterműve, akkor a spiritualitásával is hatni kezdett lett rám. Bár buddhista családban nőttem fel, ez kevésbé volt rám hatással: inkább a szokásokat, nem pedig a spiritualizmust láttam benne, mert annyira a mindennapjaim része volt. Madonna azonban behozta a képbe nálam a kabbalát, és ez óriási áttörés volt. Elkezdtem olvasni a zsidó miszticizmusról, ezáltal más Ábrahám-vallásokról, a kereszténységnek is új értelmet adott a fejemben, felkeltette az érdeklődésemet a muzulmán hit iránt… Az meg már csak a bónusz, hogy a szerelmemen keresztül Izraelben kötöttem ki és elmentem a kabbala-központba is. Ugyan ma már semmilyen vallásnak nem vagyok híve, de a mai napig sokat jelent, amit a kabbalában tanultam. De Madonnának köszönhetem az utazás iránti szenvedélyemet is. Az első nagy utazásom az volt, amikor elmentem a londoni Madonna koncertre. Csak a jegyre volt pénzem, azt is a jegyüzértől vettem a stadion mellett, és szállásom sem volt, hanem a Sohóban aludtam az utcán. Annak idején Madonna is néhány dollárral a zsebében érkezett meg New Yorkba, ahol kirakatta magát a Times Square-en. Arra gondoltam, hogy ha ő meg tudta csinálni, akkor én is meg tudom. Ma már sokan leírják őt és azt mondják, hogy kiöregedett, de szerintem, amit az ageism-mel szemben kifejez, vagy amit a filantróp munkájával – kórházakat és leányiskolákat épít Malawiban – még mindig nagyon fontossá teszik őt. A kitartása számomra örök példa marad.
