Interjú Ben Whishaw-val és Franz Rogowskival

Ismertétek egymást a forgatás előtt is?

Ben Whishaw: Egyáltalán nem.

Franz Rogowski: Csak a nagyvászonról ismertem őt.

Egy olyan párt alakítotok, akik már tizenöt éve együtt vannak. Gondolom, ez egy olyan kapcsolat, amit nehéz úgy visszaadni, ha előtte egyáltalán nem ismertétek egymást. Volt lehetőségetek összefutni az első forgatási nap előtt?

Ben Whishaw: Csak nagyon röpke ideig. A rendezővel, Ira Sachsszel üldögéltünk egy kávézóban, amikor befutott Franz. Ira bemutatott minket egymásnak, majd elköszönt azzal, hogy „Én most megyek, hagylak benneteket ismerkedni”. Ekkor volt egy nagyjából másfél óránk beszélgetni. Ha jól rémlik, valamilyen forgatásról estél be és nagyon fáradt voltál…

Franz Rogowski: Valahogy így.

Ben Whishaw: Azt hiszem, ennyi volt az összes kapcsolat köztünk a forgatás előtt. Nem előzték meg a felvételeket próbák, nagyon spontán alakultak a dolgok.

Franz Rogowski: Ira nem szeret próbálni, úgy tartja, hogy a próbák elveszik a jelenet frissességét. Gyakorlatilag bedobott bennünket egy nagyon intim és traumatikus kapcsolat közepébe. De talán pont ez tette annyira izgalmassá számunkra a dolgot színészként. Tudtuk, hogy egy olyan rendezővel van dolgunk, aki szereti, ha ott, a kamerák előtt születnek meg a jelenetek. Lehet, hogy nem volt korábbi kapocs köztünk, de már korábban is szerettem Bent színészként, nagy tehetségnek tartom, aki számos olyan képességgel bír, amivel én nem.

Izgalmas volt, hogy a munkán keresztül ismerhettük meg egymást. A játék része, hogy színészként bíznotok kell egymásban, ahogy az is, hogy időnként a kamerák előtt ismerkedtek meg. Nem hiszem, hogy sokat segített volna, ha korábbi ismeretség köt össze minket. Ez a film annyira intimen mutatja be a két férfi kapcsolatát, hogy arra ez úgysem tudott volna felkészíteni minket.

Franz Rogowski és Ben Whishaw az IndieWire Sundance stúdiójában (Fotó: Clayton Chase/IndieWire via Getty Images)

Sok vita van ma a szakmában arról, hogy a szexjelenetek során tényleg szükség van-e intimitás-koordinátorokra. Mit gondoltok a témáról, és ebben a filmben dolgozott veletek intimitáskoordinátor a sok szexjeleneten?

Franz Rogowski: Nézd, nem foglalkoztam annyit a témával, hogy határozott véleménnyel rendelkezzek róla. A korábbi tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy ha szükséged van egy intimitáskoordinátorra ahhoz, hogy a rendeződdel és a színészpartnereddel az intim jelenetekről beszélj, akkor valami baj lehet azon a forgatáson. A legtöbb rossz tapasztalat a szexjeleneteknél manapság a sietségből adódik.

A rendezők rá vannak feszülve arra, hogy tartsák a gyártási tempót, miközben egy ilyen jelenetnél le kell lassulni, tudni kell elengedni magad. Sokszor az a gond, hogy erre a színészek nem kapnak elég időt, mert haladni kell. Próbálok nem vállalni olyan munkákat, ahol azt érzem, hogy én is csak egy fogaskerék vagyok a gyárban. Olyan rendezőkkel és színészekkel próbálok együtt dolgozni, akik önmagukban helyettesítik az intimitáskoordinátort, vagyis szükségtelenné teszik a munkáját. Mint minden emberi kapcsolat, egy szexjelenet forgatása is a kommunikációról szól. Ha jól kommunikálsz, nem lesz gond.

Mi volt az első jelenet a forgatáson, amit felvettetek?

Franz Rogowski: Az első közös momentumunk rögtön egy ágyjelenet volt.

Ben Whishaw: Veszekedtünk az ágyban. Aztán bevettük a pirulát, és elkezdtünk játszadozni egymással.

Franz Rogowski: Kicsit összezavarodtam, és nem tudtam, hogy az igazi vagy az áltablettát vettem-e be a forgatás előtt. (nevet) Igen, a forgatáson volt igazi és hamis Viagra is. Szóval kicsit ideges voltam, melyiket vehettem be, de szerencsére másfél órát forgattunk, és nyugodt maradtam, szóval valószínűleg a jó tablettát vettem be.

Ben Whishaw: (nagyon nevet) A Viagra-jelenet után, azt hiszem, rögtön azt vettük fel, amikor a karaktered számonkéri az enyémet, hogy miért nem támogatja abban, hogy kalandokat éljen át.

Ben Whishaw és Franz Rogowski a Passages című filmben (Fotó: Profimedia)

Azért elég kemény lehetett ilyen jelenetekkel kezdeni a munkát…

Ben Whishaw: Ha belegondolsz, akkor tényleg az. Ezen a ponton sem egymást, sem Ira-t nem ismertük igazán. De nem hiszem, hogy létezik olyan módszer, amivel könnyebbé és természetesebbé vált volna az intim jelenetek forgatása. Itt nincsenek kerülőutak. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy megtörténjen. Ehhez minden fél akarata és türelme szükségeltetik, mert ezt közösen hozzátok létre. Úgy érzem köztünk ez viszonylag hamar megszületett, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Nem tudom, Ira honnan tudhatta előre, hogy ez működni fog köztünk, mert ezt nagyon nehéz előre megítélni.

Ezek a sztárok nem hajlandók levetkőzni a kamerák előtt

Franz Rogowski: Természetesen elég idegesek voltunk az első szexjelenetünk előtt. Nemcsak mi, hanem Ira is az volt. De nemcsak ideges volt, hanem izgatott is: láttam rajta, hogy lelkesedik azért, hogy szexjelenetet forgathat. Színészként ilyet forgatni azért furcsa, mert ez nem igazi szex, mégis valódi intimitás. Úgy éreztem magam utána, mintha szexeltem volna, a történtek mégsem jelentették részét a privát szexuális életemnek. Színészként egy nagyon intim pillanatot osztottunk meg egymással. Izgalmas volt, érzelmes volt és intim volt, de közben mégis csak egy jelenet volt egy filmből. Nem igazi szex, de közben már-már annyira valódi, hogy nehezen megkülönböztethető attól. Értem ez alatt, hogy ahogy az igazi szexben, itt is megérinted és megcsókolod a másikat, intim helyzetet hozol létre vele. Ez a része tényleg megtörténik.

Ben Whishaw: Persze amit a végén a vásznon látsz ebből, az nemcsak mi vagyunk, hanem az is, ahogyan Ira és Josée (Josée Deshaies, a Passages operatőre – a szerző) láttatni akarják ezt. A jelenet a filmben eléggé más, mint amit számomra a leforgatás élménye jelentett. Nehéz szavakba öntenem, hogy mire gondolok, de mást jelent benne lenni egy ilyen jelenetben, és más kívülről nézni.

Bár a Passagesben sok a dialógus, rengeteg jelenet születik meg pusztán a testbeszédetek, a jelenlétetek, a kisugárzásotok által. Mesélnétek arról, hogyan használjátok mindezt egy forgatáson?

Franz Rogowski: Színészként szeretem, ha minél több dolgot ki tudok fejezni a megjelenésemmel és a testbeszédemmel, mert akkor nem kell túlmagyaráznom a dolgokat. Van, amikor sikerül átadnom valamit így, és van, amikor nem. Színészként sokszor meg kell harcolnod azért, hogy az ilyen apró momentumok benne maradjanak a filmben. Aztán persze előfordul, hogy teljesen hatástalanok lesznek. Nézem magam a filmvásznon, és nem látom viszont azt, amit azon a forgatási napon ki akartam fejezni. Ilyenkor az ember azt érzi, hogy feleslegesen dolgozott.

Passages (2023)

Szerencsére a Passagesben benne maradtak és jól sikerültek ezek a pillanatok. Ez pedig Ira Sachs tehetségének köszönhető, és annak, milyen jó hangulatot teremt a forgatáson. Kíváncsi ránk, engedi, hogy kibontakozzunk, de közben kapunk tőle egy erős forgatókönyvet is, ami végig a támaszunkat jelentette. Ha színészként biztonságban érzed magad egy produkcióban, akkor tudsz kibontakozni igazán.

A filmből kiderül, hogy Franz karaktere, Tomas nem először csalja meg a te karakteredet, Martint, sőt valójában minden új filmje bemutatásakor megcsalta őt. A szakítás mégis csak most következett be. Mit gondolsz, azért, mert most egy nővel csalja meg Martin?

Ben Whishaw: Ez most valami más. Minden érintettet jobban felzaklat. Ráadásul a karakterem, Martin kezd belefáradni ebbe az érzelmi hullámvasútba Tomas mellett. A párja mellett el kell nyomnia az önbecsülését ahhoz, hogy ez a kapcsolat működjön, és már nem megy neki többé. Nagyon nehéz lehet egyben tartani egy olyan kapcsolatot, amiben már ennyi minden történt, és leginkább Martin tett azért, hogy ez ilyen sokáig működjön. Elég volt. Már túl sok fájdalmat élt át. Nem kér többet ebből. Ettől még tény, hogy kettejük között ez egy igazi szerelem volt. Martin tiszta szívéből szerette Tomast.

Tomas egy filmrendező, aki kontrollmániás filmkészítéskor, és emellett a magánéletében is mindent és mindenkit irányítani akar. Mit gondoltok, ez a tulajdonság jellemző a filmrendezőkre?

Franz Rogowski: Nem hinném, hogy ez csak a filmrendezőkre lenne jellemző. Sokan vannak, akik szeretnének mindent kisajtolni maguknak az életből, közben kontroll alatt tartva másokat, akiket csak mellékszereplőknek látnak a saját boldogságukért folytatott harcban. Őszintén szólva mindenki szereti, ha kézben tarthatja az életét és annak szereplőit, ha őszintén magamba nézek, talán én is. Bizonytalan vagyok magamban, ezért örülök, ha néha enyém a kontroll.

Dolgoztam már olyan rendezőkkel, akiknek a rendezés azt jelentette, hogy a saját életük fontos eseményeit mesélik el a film nyelvén, csak azzal a különbséggel, hogy az életükkel ellentétben filmkészítés közben mindent kontroll alatt tarthatnak. Újrateremtve az életük fontos pillanatait, megpróbálják megfejteni azokat és valamiféle értelmet találni bennük. De sokféle rendező van, és mindegyikük más és más okból készít filmet.

Franz Rogowski, Adèle Exarchopoulos, Ira Sachs és Ben Whishaw (Fotó: Emily Assiran/Getty Images for Stacy’s Pita Chips)

Ben, sok nagy filmben szerepelsz. Ez egy amerikai rendező francia finanszírozású, kis költségvetésű független filmje. Mi vonzott benne?

Lengyel Tamás a szexjelenetekről: „Túl idegen helyzet, hogy bármiféle vonzalom legyen”

Ben Whishaw: Azért ne szűkítsük le a pályámat csak a nagy filmekre. Nagyon sok mindent csináltam már, köztük kis európai filmeket is. A Passagesben elsősorban az vonzott, hogy szerettem volna együtt dolgozni Irával, mert szeretem a filmjeit, valamint Franzzal, akit fantasztikus színésznek és különleges egyéniségnek láttam. A Tranzit című filmben láttam őt először és csodálatos volt. És Adéle Exarchopoulos is egyike a legizgalmasabb mai színésznőknek. A film ráadásul olyasmiről szólt, ami engem személyesen is foglalkoztatott. Életem egyik legboldogabb forgatása volt. Ha minden munkám ennyire kielégítő lenne, akkor a világ legboldogabb embere lehetnék.

Ben, a Nincs idő meghalni című Bond-filmben a karakteredről, Q-ról kiderült, hogy meleg. Azt a filmet szinte a világ összes országában bemutatták, rengeteg homofób országban is. Számodra mit jelentett mindez? Volt értelme?

Ben Whishaw: Talán. Azt hiszem. De nem tudom biztosan. Nehéz erre válaszolnom, de azt hiszem, inkább pozitív dolognak tartom. Sőt, tudod mit? Azt mondom, hogy ez egy pozitív üzenet, és jó, hogy megcsináltuk.

A Passages című film világpremierje az idei Sundance-en volt. Az nlc a két főszereplővel a februári Berlinale-n beszélgetett, a filmet jelenleg számos filmfesztivál játssza szerte a világon, köztük a jelenleg is zajló Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál Csehországban. Magyar premierdátumról egyelőre nem tudunk.