Mit jelent számodra a Miss Balaton?
Ezt onnan tudom megközelíteni, hogy rengeteg elfoglaltságom van egész ősszel, műsorok, rendezvények, kampányok sorozata és egyéb munkák. Ráadásul későn derült ki, hogy táncolni fogunk a Dancing with the Stars döntőjében, amire nagyon sokat kellett próbálni, viszont egy hetünk volt összerakni a koreográfiát. Sok munkát emiatt lemondtam, ugyanakkor vannak olyan projektek, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez és bármennyire is elfoglalt vagyok, nem fogom lemondani. Ezt jelenti számomra a Miss Balaton. Amit nagyon szeretek, hogy mindig ugyanolyan jó a hangulat. Nincs olyan, hogy egyik évben jól érezzük magunkat, a másikban pedig rosszul és kedvünk sincs hozzá, a harmadik évben oké, hanem mindig nagyon jó a közös munka Ez egy olyan csapat, akik évek óta együtt dolgozunk, nem az van, hogy jönnek-mennek az emberek, és ez így működik jól.
Mit ad számodra a mentorálás?
Mentorálásra az új lányok érkezésénél van szükség, amikor a jelentkezők eljönnek az első castingokra. Hét évvel ezelőtt indultam szépségversenyen, és voltam ugyanabban a helyzetben, mint ők. Akkor nagyon örültem volna, ha van egy olyan ember, aki tanácsokat ad, istápol, elmondja, hogy miről szól ez az egész és mire figyeljek oda. Nagyon jó érzés, hogy most már én adhatom át ezt a tudást. Feltölt, mert jólesik, hogy meghallgatnak. Azt gondolom, a mai világban a legtöbb ember elmegy egymás mellett, ad egy tanácsot, amit nem megfogadnak, csak meghallgatnak. Itt viszont figyelünk egymásra, meghallgatjuk a másikat. Ha pedig megkérdezem valakitől, hogy van, nem udvariasságból teszem, hanem mert érdekel. A mentorok ugyanúgy feltöltik egymást, ahogy a versenyzőket is.
Mi a véleményed a sztereotípiákról, amik még mindig körüllengik a szépségversenyeket?
Azt gondolom, hogy nem szabad összehasonlítani azt, hogy valaki külső adottságokban hogyan néz ki, azzal, hogy milyen ember. Miért egyenesen arányos az, hogy ha valaki szép, akkor az buta, vagy ha valaki focista, akkor az buta?
Szerintem már ciki ilyen sztereotípiát használni, mert ez azt jelenti, hogy te nem akarod megismerni azt az embert és azt, hogy ő milyen belül, milyen kvalitása, gondolkodása van, hanem egyszerűen rámondod messziről a véleményed. Ez előítélet, emberi lustaság. Inkább ítélkezzünk az alapján, hogy ki milyen kedves, vagy hogyan bánik a másikkal.
Szerencsére engem ezek már hidegen hagynak. Egy ideig nagyon zavart, és úgy voltam vele, hogy ez ellen tenni szeretnék, de nem tudom senkinek a gondolkodását megváltoztatni. Nyilván olyan emberekkel veszem magam körül, akik nem így gondolkodnak, mert azok az emberek, akik ezeket a sztereotípiákat követik, valószínűleg nem azon az érzelmi szinten rezegnek, mint én.
Mégis volt olyan online pletykahullám, ami ellen felvetted a harcot.
Ez két külön dolog. Ha valaki azt mondja, hogy buta és csúnya vagy, amelyek a külsőt illető dolgokra vonatkoznak, az nem érdekel. Amikor viszont valami valótlant állítanak teljes meggyőződéssel, azt nem tűröm. A negatív véleményformálás szíve joga mindenkinek, más azonban a rossz hírnév keltése, a rágalmazás, ami nem tűrhető. Harcolni azonban nem fogok, megtettem a feljelentést, tiszta a lelkiismeretem. Annyi mindennel foglalkozom, rengeteg a munkám, én erre nem pazarolok több időt, energiát. Azt gondolom, az a lényeg, ki mondja. Persze, rosszul esik, de a nap végén én boldog vagyok az életemben, aki pedig írogat, az valószínűleg nem. Ráhagyom, azt kívánom, legyen ő is boldog.
Hét évvel ezelőtt indultál szépségversenyen. Most mit csinálnál másképp?
Én már akkor is nagyon tudatos voltam. Pontosan tudtam, mit szeretnék, és ahhoz milyen lépéseket kell megtennem. Bőven előre rákészültem, hogy milyen ruhákat szeretnék felvenni. Elmentem sminktanfolyamra, hogy ott már ne ezzel foglalkozzak. Megtanultam magas sarkúban járni, hogy ott már ez ne legyen probléma.
Nem biztos, hogy most elindulnék, mert már annyira mindent láttam. Örülök, hogy akkor frissen letudtam, mert a sok tapasztalat miatt most túl gondolnám, túlkészülnék, és abban lehet, hogy már nem lenne természetesség. Egy ilyen versenyen szerintem nagyon fontos a természetesség a tudatosság mellett. Nagyon karrierista vagyok, minden napom be van osztva, akkor pedig nem voltam még ennyire rendszerezve, nem kellett ennyi logisztika, tudtam a flow-val haladni. Talán ez az, ami miatt már nem indulnék, vagy ha mégis, akkor annyit mondanék magamnak, hogy ne görcsöljek rá az eredményre, csak élvezzem a pillanatot.
Rengeteg mindent elértél azóta. Ezt vártad magadtól, amikor ráléptél erre az útra?
Alapvetően igen, bár ezt nem lehet megtervezni, mert a média olyan, hogy hiába szeretnél valamit, ahhoz kell lehetőség, kell tudás, és jókor kell jó helyen lenni. Úgy működik, hogy én beleteszem a munkát, aztán ha van egy jó lehetőség és szerencse, azt meg kell ragadni. Emiatt nem tudtam előre tervezni, de jól alakult. Nekem minden az Exatlonnal kezdődött, ahova kellett a szépségkirálynő és sportoló múltam, utána pedig az, hogy látták rajtam, szeretek a médiában tevékenykedni és érdekel a műsorvezetői oldal. Szóval a Dancing with the Stars háttérműsorának a vezetése nagy szerelem, a Spíler TV-n is van egy szórakoztató sport tematikájú talkshow, amit vezethetek, és nagyon szeretem. Szeretem, amit csinálok, meglátjuk, mit hoz a jövő.
Azért van olyan cél, amit mindenképpen szeretnél még elérni?
Szeretnék valamikor egy nagyobb, főműsoridős műsort vezetni, és valami olyat létrehozni, ami a sajátom. Valami, ami nem másokon múlik, hogy dolgozhatok-e vagy sem, hanem a saját márkám, saját cégem, amit ha építgetek, csak az enyém. Szeretnék magamtól függeni, saját magam főnöke lenni, magamnak adni fizetést, mert elérkeztem arra a pontra, hogy 30 évesen ideje lenne.
Hogyan viseled, hogy betöltöd a harmincat?
Nem érint rosszul, főleg azért, mert amit eddig el szerettem volna érni, azt elértem. Nem vesztegettem az időt, nem bénáztam, nem vagyok rossz úton. Én azt ünneplem, hogy mennyi mindent csináltam ebben a 30 évben.
Ha már ünneplés. Lesz buli?
Az elmúlt harminc évemben egy bulit szerveztem, a tizennyolcadik születésnapomra. Soha előtte, soha utána. Nem szeretem magamat ünnepelni, másokat viszont annál inkább. Aztán úgy voltam vele, ez mégiscsak kerek szám, ezért egy kisebb, ötvenfős összejövetelt szerveztem. Viszont nem gondolom ezt túl, ez nem arról fog szólni, hogy most mindenki ünnepeljen engem, hanem arról, hogy jöjjünk össze és bulizzon mindenki egy jót. Amit nagyon szeretnék, hogy a családdal legyen egy meghitt vacsora, ahol mindenki együtt van, és csak annyit kérek, arra a kettő órára ne szanaszét legyen a gondolatunk, ne telefonáljunk, hanem együtt legyünk, egymással.
Hogyan állsz a karácsonyhoz, főleg, hogy ennyire közel van a születésnapodhoz?
Nagyon szeretem, mert olyankor tényleg együtt van a család. De a születésnapom miatt néha van bennem rossz érzés, mert gyerekként még figyeltek a szüleim, hogy ketté legyen szedve, bizonyos kor után már annyira nem. Inkább a szülinapomat söpröm arrébb és a karácsony a fontosabb. Szeretem a csillogást, a finom ételeket, az ajándékozás pillanatait, és hogy figyelünk egymásra.
Idén hogy fog kinézni a pároddal a karácsony?
Szerintem pont úgy, mint más pároknál. Karácsonyozunk együtt és a szüleinknél is. Semmi extra nem lesz, csak azt várjuk, hogy végre pihenhessünk és megünnepelhessük az évet.