Kritika Az ugrás című kvízműsorról

A műsorvezető személye itt elsősorban pozitívum, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a neve már összeforrott egy hasonló játékkal (Maradj talpon!), ahol a rosszul válaszoló játékosok alól eltűnt a talaj és a mélybe zuhantak. Az ugrásban a játékosok nem lezuhannak, hanem konkrétan saját maguk ugranak a mélybe, de talán mindenki érzi, hogy ez azért nem olyan forradalmi különbség, ami feltétlenül vadonatúj vetélkedőért kiáltana.

A recept itt is ugyanaz: adott a kérdés, és ha a játékos nem tudja a választ, akkor egy mélybe eséssel büntetik meg érte. E logika mentén talán hamarosan eljuthatunk egy olyan vetélkedőhöz, melyben a játékos mellett válaszadáskor áll egy izomcsávó, és ha nem sikerül eltalálnia a választ, kap egy csattanósat az arcára. Őszintén szólva nem merek rákeresni a Google-n, mert félek attól, hogy van olyan ország, ahol ez már tényleg egy létező tévés formátum.

Gundel Takács Gábor Az ugrásban (fotó: RTL Sajtóklub)

Az apró különbségek

Persze lehet a dolgokat variálni azzal, hogy a játékosok egymás ellen játszanak vagy épp egymást erősítik, tippelni kell előre megadott válaszlehetőségek közül vagy a játékosnak kell megadnia a választ, de végső soron minden vetélkedőben ugyanaz történik: a műsorvezető kérdést tesz fel vagy választási lehetőségeket kínál, a játékosnak pedig erre kell valahogy reagálnia. Lehetőleg úgy, hogy jól tippel/jól válaszol, és akkor már olyan nagy baj nem lehet. A formátumnak pedig erős karaktert adhat, hogy mi történik akkor, ha a tipp/válasz nem stimmel.

A különbség kvízműsor és kvízműsor között tehát árnyalatnyi, de ezek nagyon fontos árnyalatok, a siker múlhat rajta. Az ugrásnak kapásból jót tesz, hogy messze nagyobb és látványosabb díszletben vették fel, mint amihez idehaza szoktunk. A stábot és a játékosokat az RTL Hollandiáig repítette ezért, ahol a licenszelt műsor eredetijének is helyet adó stúdióban forgathattak, és a hosszú pálya a háttérben meghúzódó vetített (?) híddal valóban kellően látványos.

Az ugrás masszív díszlete (Fotó: RTL Sajtóklub)

Egy ilyen műsornál kulcsfontosságú a műsorvezető személye, és jó hír, hogy az RTL most biztosra ment, és nem a saját műsorvezetői istállójából próbált meg valakit kvízmesterré kinevelni, inkább a műfaj legrutinosabb rókájára bízta a feladatot. Öröm, hogy Gundel Takács Gábor a jövőben nem Novák Katalin tanácsokkal ellátására fordítja majd az energiáit. Remélem, így több ideje marad kvízműsorok készítésére, mert ebben igazán profi.

Akcióban a kvízkirály

Gundel Takácsnak fantasztikus a tempóérzéke. Pontosan tudja, mennyi ideig kell hagyni a játékost gondolkodni, mikor kell egy kicsit jobban elbizonytalanítani és mikor kell biztatni. Együtt él és lélegzik a műsorral, és tényleg olyan figura, aki bármilyen játékossal fél perc leforgása alatt megtalálja a közös hangot. Ha kell, elereszt egy poént (ezek nem mindig a legsikerültebbek, lásd az első adásnak a viccét, miszerint az anyanyelv szó onnan ered, hogy az apák sosem jutnak szóhoz), de egy pillanat leforgása alatt vált át komoly hangnemre. Bizonytalanságnak nála nyoma sincs, az elejétől a végéig kézben tartja a műsort.

Mellette szól, hogy Gundel Takács ugyan rendszeresen visszatérő tévés, de nem túlhasznált arc: mindig eseményszámba megy, ha láthatjuk őt a képernyőn. Nagyon kevés ma már az ennyire jó ízlésű, vérprofi, jó értelemben régimódi és szórakoztató televíziós arc, és Az ugrásban ő jelenti a legfőbb különbséget. A formátum a látványos díszlet ellenére messze nem olyan forradalmi, hogy egy kevésbé erős műsorvezető is elvihesse a hátán.

Részlet Az ugrás egyik adásából (Fotó: RTL Sajtóklub)

A kvízműsorokban nincs infláció, sőt

A műsor felépítése faék egyszerűségű. Megjelenik öt játékos, egy villámjátékkal kiválasztják maguk közül a kapitányt, aki aztán eldöntheti, milyen sorrendbe küldi a játékba a többieket és saját magát. A sorrend azért számít, mert akiket az első két helyen küld be a kapitány, majdnem biztosan a mélybe zuhannak majd. Ha viszont nem küldi be saját magát időben a játékba, elképzelhető, hogy valamelyik jól teljesítő játékostársa elhappolja előle a nyereményt. A nyereményt, ami nem túl masszív: mindössze ötmillió forint. A kvízműsoroknál rejtélyes módon az infláció nem létezik, sőt defláció tapasztalható: évről évre kisebb összegekért játszhatnak a játékosok.

A játékosoknak tíz eldöntendő kérdésen kell túljutniuk a főnyeremény felé tartó úton. Eleinte két, később három, a végén pedig négy válaszlehetőség közül kell kiválasztaniuk, amit igaznak tartanak, majd ráugraniuk a válaszukra, reménykedve abban, hogy nem a mélybe zuhannak. Az általános műveltség ugyan mindenképp segítséget jelent a játékhoz, de a szerkesztők a válaszlehetőségeket úgy találták ki, hogy a játék olykor sajnos sima tippeléssé degradálódik: az érintett sztárok fanatikus rajongóin túl miért ismerné bárki is Jason Momoa fodrászhoz járási szokásait, vagy azt, hogy Will Smith szeret játszani a Rubik-kockával.

Az ugrás tehát friss vagy igazán kreatív műsornak egyáltalán nem nevezhető, de tény, hogy a főműsoridőt a kertévéken annyi nívótlan produkció tölti ki, hogy akár egy üzembiztosan működő, korrekt vetélkedő is elégedetté tehet bennünket. Néha ennyi is elég.

Az ugrás hétköznap esténként látható az RTL műsorán.

Ezt olvastad már?

„A feleségemmel felépítettünk egy olyan életet, amit jó élni” – Rónai Egon és a nők

Ez is érdekelhet Megnézem