Kétszínû vagy!

Mire eléri a teljes fejlettséget, a pigmentsejtek száma 2-3 millióra emelkedik, és ez a finom színárnyalatoknak az állatvilágban példa nélkül széles skáláját nyújtja.

A színváltoztató képesség alapjai a szín- vagy pigmentsejtek. Ezek a sejtek apró, színes festékszemcsékkel teli nyúlékony zacskóhoz hasonlítanak. A sejthez sugárirányban izomszálak kapcsolódnak – mint a kerékpár kerekén a küllők – s amikor ezek az izomszálak összehúzódnak, a színsejtek kitágulnak, így a festékszemcsék nagy felületen oszlanak el, és az állat uralkodó színe olyan lesz, mint a festékszemcséké.

Amikor az izomszálak ernyedt állapotban vannak, a színsejt természetesen rugalmasságánál fogva összehúzódik, és a festékanyag apró csomóvá zsugorodik össze. A nyolckarú polipnak kétféle színsejtjei vannak. Az egyik felében sötétebb, fekete-piros, a másik felében világosabb, sárgás-narancssárgás pigmentszemcsék vannak.





A nyolckarú polip jellegzetes tulajdonsága még, hogy nemcsak színét, hanem testének érdességét is változtatni tudja, a bársonyszerűen puha tapintásútól a durva, redős, szemölcsös megjelenésűig. Ez utóbbi testfelszín igen jól beleolvad a növényzettel benőtt szikladarabokból és korallokból álló környezetbe.

A megfélemlített állat sápadt, fehéres megjelenésű lesz. Ezt még gyakran kíséri a szemek környékének fekete elszíneződése, amitől aztán az egész állat hátborzongató külsőt ölt.

Mind a szín-, mind a testfelület-változások idegrendszeri irányítás alatt állnak. Idegrendszerük igen fejlett.





Egy nyolckarú polipnak kb. 160 millió idegsejtből álló, gyűrű alakú agya van, amely a nyelőcső körül helyezkedik el, a szarus csőr mögött, a szemek között. Az agyban látóközpont is van, és a tapintásnak is megtalálható az idegközpontja. Az egész idegrendszer rendkívül bonyolult. A nyolckarú polipokat a legfejlettebb és legintelligensebb gerinctelen állatoknak tartják, melyeknek igen jó a tanulási képességük is.





A közönséges nyolckarú polip viselkedésének tanulmányozása során kiderült, hogy bizonyos helyzetekben meghatározott színt és mintázatot mutat az állat teste. Ha egy rákot akar elfogni, normális sárgásszürke színét hirtelen ragyogó cinóbervörösre váltja. Ha azt akarja, hogy kiszemelt áldozata megmozduljon, hogy könnyebben tudja megtámadni, testét különböző színek hulláma önti el, és ez mozgásra készteti a zsákmányt. Ha az állatot megzavarják, és nem tudja eldönteni, meneküljön-e vagy támadjon, akkor teste pettyezetté válik.