(Kattints a képekre a nagyméretű változatokhoz!)
A cabrio Mercedes veterán még egyszer utoljára ámulatba ejtette az egybegyűlteket, de a csillogó kaszniból nem a délelőtti pár szállt ki. A menyasszony templomi, ártatlanságot sugárzó hófehér dresszét felváltotta egy frivolabb, sárgás árnyalatú ruha, s a vőlegény is kokottabb ancúgban virított.
Remek szcenárió tette az eseményt exkluzívvá és lazává. A termet oldalról is meg lehetett közelíteni, így minden szögből részesülhettünk a látványban, az esküt tevő pár lenyűgöző látványában.
A lemenő nap sugaraira tájolt szalon és a megvilágítás bensőséges, családias hangulatot árasztottak, melyet modern, decens élő zene emelt ki. Csendes volt, nem halk, inkább lefojtott, jelezvén, mire lesz majd képes az énekesnő, ha kezdetét veszi a szó szoros értelmében vett lagzi.
A mezzoszoprán hölgy Frank Sinatrától énekelt, valamint a Say a little prayer for you című számra andalodhattunk, remek átvezetésként a templomi, polgári szertartás és az eseményeket lezáró szoknya- és nadrágriszálás közt… A lágy dallamok, és a menyasszony meglepetése: a meghívó mottójául választott és általa elmondott vers a szerkesztőség hölgytagjaira ismét mély – és könnyes – benyomást tettek.
Engem teljesen magával ragadott ez a szertartás. Másodjára is épp úgy izgultam, vajon mindketten igent mondanak-e, és senki nem áll-e elő valamivel, ami akadálya lehet a házasságnak? Ám a visszafojtott izgalom pillanatai elmúltak, fellélegezhettem, most már hivatalosan is megházasodtak.
