Ha korán döntöttünk a kiköltözés mellett, eleinte nem lehetett könnyű dolgunk. Egyszerűen nem lehetett elég téliszalámit és pirospaprikát a csomagba pakolni, amikor az ember lánya/fia egy hosszabb angliai kalandra adta a fejét. Ugyan már évekkel ezelőtt is létezett az angolok fővárosában magyar bolt és magyar vendéglő, egy tízmilliós városban egy-egy darab mutatóba egyszerűen elveszik a rengetegben. „Ha nem lennének itt annyian a lengyelek, biz’ isten az elmúlt években éhen haltunk volna” – meséli Zsófi, aki már lassan tizedik éve él az angol fővárosban. „A lengyel konyha ugyanis sok tekintetben hasonlít a magyarra, hasonló a kenyerük, hasonlóak a tejtermékeik, és még a savanyúságaik is egész ehetőek. És London telis-teli van lengyel boltokkal.”
Amikor a lengyel íz már nem elég
Azonban egy idő után eljön a pillanat, amikor a lengyel pótlék már nem elég. Az utóbbi években megerősödött magyar bevándorlási hullámnak megvannak ám az előnyei is: egyre több, direkt a magyar ízlésre specializálódott bolt nyílik az angol fővárosban, sőt már komplett bolthálózatok virítják a gyulai kolbászt és a vecsési savanyúságot. Persze az Oxford Streeten és a Piccadilly Circus környékén még nem jön szembe a Piros Arany és a magyar konzerv, és aki Londonban magyar élelmiszerre vágyik, annak bizony a külvárosokban kell keresgélni. Magam is megtapasztaltam mindezt, amikor a Másnaposok főszereplőivel készült interjúkra érkeztem a városba, és késő délutáni programként szét akartam nézni a helyi magyar élelmiszer-kínálatban. Miután ráeszméltem, hogy az egyes üzletek között mekkorák a távolságok, jobbnak láttam a helyben élő barátaim segítségét kérni a számomra aznap kivitelezhetetlen feladathoz. Megnyugtattak: ők sem szoktak a fél városon átgázolni egy jó adag Erős Pistáért, hanem inkább az alternatív megoldásokat részesítik előnyben.
A nagy bevásárlólista
A Londoni Magyarok három üzlettel, a Paprika Store egy egységgel, a Magyarok Boltja pedig egy bolttal igyekszik kielégíteni az egyre növekvő Túró Rudi-éhséget. Persze itt nem óriási áruházakra, hanem kisebb sarki boltokra kell gondolni, tehát a választék is limitált, de a lényeg úgyis a hazai specialitásokon van. Ezek mellett még egy aluljárókból jól ismert pékséget is találtunk – most nyílt egy májusban –, ami első blikkre nem tűnik nagy truvájnak, de a negyedik éve kint élő Noémi szerint „hidd el, ha te is kint laknál, ennek is borzasztóan örülnél”. Ahogy sok más magyar, Noémi sem vállalja be a bevásárlással járó utazási procedúrát, de szerencséjére nincs is erre szüksége. „Ma már minden megoldható házhoz szállítással is, bár ha épp csak egy tábla magyar csokira és egy üveg tokajira vágyom, akkor mindez elég drága mulatság. Simán elkérhetnek 10-20 fontot is a szállításért. Érdemes inkább nagyobb tételekben gondolkodni, mert ha sokat rendelek, elengedhetik a szállítási költséget.”
A választék
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha nincsenek nagyon speciális igényeink, szinte mindent meg lehet kapni. Ha nem az egyik boltban, akkor a másikban. Mondjuk ha pont a Bock pincészet 2010-es hárslevelűjére fáj a fogunk, szinte biztos, hogy hoppon maradunk, de ha csak annyi a kívánságunk, hogy valami normális száraz fehérbort igyunk, nem maradunk szárazon. Egyvalamit tehát kénytelenek vagyunk elengedni: a márkahűséget. Például tartanak szörpöket, de az átlagos itthoni üzletben megtalálható három-négy márka helyett itt maximum egyre bukkanhatunk rá. Nem jártunk pórul akkor sem, amikor párizsira, Traubira, kovászos ubira, májkrémre, piros paprikára, trappistára, túróra vagy hazai zacskós levesre vadásztunk. A legnagyobb meglepetés kétségtelenül az volt, hogy Update Norbi keze idáig is elért, és a termékeit még az angol fővárosban is megtaláltuk. Viszont az árak egyáltalán nem olcsók.
Duplán a zsebünkbe nyúlunk
Úgy fest, hogy amikor Londonban magyar ízekre vágyunk, mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Az árak átlagosan duplái a hazaiaknak, vagy néha még ennél is drágábbak. Persze mondhatjuk, hogy London egy drága város, ami részben igaz is, csakhogy pont az élelmiszerboltok és áruházak a kivételek közé sorolhatók. Mindegy, a hazai ízekért olykor megéri legyőzni a spúrságunkat. Egy ötös csomag Óriás Túró Rudi például 1400 forintba kerül, egy rúd téliszalámi ára közelít az 5000-hez, egy doboz „kockasajt” 700 pénzbe kóstál, ha pedig épp arra vágynánk, hogy magyar ásványvízzel oltsuk a szomjunkat, egy üvegért kb. 250 forintot kell fizetnünk.
