Öntudatos nõ – társ nélkül

Nem azt mondom, hogy kiismerhetetlen lennék, csak azt vettem észre, hogy szeretik az emberek leegyszerűsíteni a másikat, felaggatni egy-egy jellemző tulajdonsággal, és akit nem lehet, az furcsa, más.

Sokáig nem tudtak teljesen elfogadni, nem szerettek tömegek, amire mindig vágytam. Viszont van és volt egy-két ember, akik hasonlóak voltak, mint én, és velük valahogy mindig sokkal szorosabb kapcsolat alakult ki. Ma már rájöttem, hogy nem vagyok beskatulyázható, kissé mindig deviáns leszek, egy vad kanca 😉 és ez erőt ad.

Ami nehéz, az a párkeresés, nem is keresés, hanem találás. Mert azt vettem észre, elvárnak tőlem egy szerepet, a szép, de buta nőét, és amint kiderül, hogy biztos egzisztenciám van, nem csimpaszkodom egy férfira, hanem hagyom, hogy menjen az útján, ahol néha összetalálkozunk, emellett sokat tudok adni, és nem tudnak rémesen buta dolgokkal beetetni, elkezdenek félni tőlem. Keresik, hogy nálam vajon mi lehet a buktató, vagy csak visszatérnek a furcsához. Egy nő, aki önálló, szép, ott biztos van valami baj.

És szerintem ez a baj. Hogy rengeteg nő tényleg leragad egy szerepnél, és nem hagyja kibontakozni magát. Mert él bennük, hogy vagy feleség, vagy egzisztencia, vagy nem is tudom, mi. Így szinte én is természetesnek veszem, hogy furcsállják, mert az egy szerepkörben létező emberekből tényleg több van.

A másik oldal, hogy az a férfi, aki ezt jónak tartja, valami miatt a dominanciám alá rendeli magát. Elvárja, hogy adjam meg neki is az elixírt, ami miatt olyan vagyok, amilyen. Miközben arra vágyom, hogy néha támogasson, vonuljon háttérbe, aztán meg próbáljon meg betörni, és ha úgy csinálja, ahogy kell, akkor egy kicsit élvezhessem, hogy irányítanak.

Nem forró, perzselő, két perc alatt kiégő románcra vágyom, hanem egy izgalmas nyugalomra valaki mellett, valakivel. És ez nehéz.
Így mára inkább élek egyedül, járok barátaimmal ide-oda, és teljes életet élek. De azt kell mondjam, hogy egy igazi társ hiányzik. Ami erőt ad, kiegészít, többé tesz, nem elvesz. Flóra

Kedves Flóra!
Az izgalmas, többszemélyiségű, autonóm nő szinglisége… Mennyire jellemző ez korunkra! Apáink és anyáink férfi-nő kapcsolatmodellje lejárt – itt volt az ideje -, és a vízöntő kor lázas önkeresése buzog mindenfelé! Az alvó gyermek-emberek kezdenek felébredni, s a rég legyártott sémák, sztereotípiák, mások által kitaposott utak és előreszabott ruhák már nem illenek ránk. Bele se férünk! Szűkek vagy bővek, vagy eleve semmi közünk hozzájuk.

“Mert azt vettem észre, elvárnak tőlem egy szerepet, a szép, de buta nőét, és amint kiderül, hogy biztos egzisztenciám van, nem csimpaszkodom egy férfira, hanem hagyom, hogy menjen az útján, ahol néha összetalálkozunk, emellett sokat tudok adni, és nem tudnak rémesen buta dolgokkal beetetni, elkezdenek félni tőlem. Keresik, hogy nálam vajon mi lehet a buktató, vagy csak visszatérnek a furcsához. Egy nő, aki önálló, szép, ott biztos van valami baj.”

Ezek annyira tipikusan a kor egyedülálló, autonóm, 30-as, 40-es korú , igényes, intelligens nőkre jellemző problémái, hogy már szinte közhely. Ezt nemcsak hogy elhiszik, de már sulykolják is egymásba a nők!

Vagy egyszerűen én nem akarom elhinni azt, hogy minden pasi összeszarja magát egy öntudatra ébredt, vagány, saját érdekeit képviselni tudó nőtől? Hiszen ezek az általad felsorolt tulajdonságok még önmagukban nem lehetnek riasztóak, ha mellette ott van az egyik legfontosabb női tulajdonság: az odaadás. Nem arról beszélek, hogy valaki könnyedén odadobja magát, hanem hogy oda tudja adni magát, teljes szívéből! Odaadja a figyelmét – ettől oly nagyra tud nőni a férfi – odaadja a tiszteletét, elfogadását. A szeretet – mint tudjuk -, feltétel nélküli. Csakis akkor kaphatjuk meg ezt, ha mi is meg tudjuk adni. Azt látom, hogy alapvető probléma, hogy az emberek nagy többsége folyamatosan magával van elfoglalva, és már azt sem tudják, hogy mi az, hogy önzetlenség és az adás öröme. (Ez persze most nem rád vonatkozik.)

Persze, Flóra, abban igazad van, hogy a nagy többség még szerepekben gondolkodik. Mint a gyerekek, játsszunk papást-mamást! Játsszuk el a férj és feleség szerepét, ahogy azt a moziban láttuk! Csakhogy elkezdődött a felébredés és az individualizálódás ideje, ez pedig nem fog összeférni a leegyszerűsített és megírt szerepekkel! Mindenki egyéniség, mégis nagyon kevesen hiszik el. (Ez önismeret, és a hozott forrás-energia függvénye.) Mindenki többszemélyiségű, és mennél kevesebb benne az elfojtás, mennél szabadabb és önazonosabb lélek, annál inkább élheti meg a személyiségeit.

Van egy olyan elméletem, hogy ha nem a nemi szervek primer szintjén gondolkodunk, akkor rá kell jöjjünk, annyi nem van, ahány ember! A mindenkiben jelen levő férfi és női én (vagy jin és jang, anima – animus) egyaránt megjelenik fizikai, asztrál és mentál síkon is. És ez mindenkinél egyéni, hogy milyen arányban.

Drága Flóra, nem tudom neked megmondani, hogy vajon csak a sors, avagy mi magunk is hozzásegíthetjük magunkat ahhoz, hogy mint két többdimenziós puzzle kirakó, bevonzza egymást két összetartozó lélek? Van, akinek az az útja, hogy vár, felkészíti magát arra, hogy megtisztulva, készen az új kapcsolatra találja meg a társát, van, aki behunyja egy időre a szemét, és munkába, kreativitásba rakja az energiáit, van, aki képes kompromisszumot kötni és azt mondani, több férfiból állítom össze magamnak azt a képet, amit talán egyszer majd összegyúr nekem a sors, avagy addig én gyúrom össze ŐT, nagy fantáziával. Ez egyéni. Ezt neked kell tudnod, érezned, menned az ösztöneid, és persze a szíved után. Fontos, hogy légy szabad, szeresd magad, ne haragudj a férfiakra, ne nézd le őket, (bocs, a pozitív gondolkodásban nincs NE, úgyhogy: örülj a férfiaknak, fogadd el őket), légy türelmes és laza! És persze élvezd az életet, nagy Ő nélkül is!

Sokan kérdezik, ezért elmondjuk, Soma legközelebbi koncertje az Erzsébet téri Gödörben élvezhető május 7-én, pénteken este 21 órától “Soma & Cyborg Templár+ a plusz” címmel.
Cyborg rakja föl az instrumentális bakeliteket, Soma – 1-2 kivétellel – saját szövegeit énekeli magyar, angol, és halandzsa nyelven.
A zenekar: Balogh Mari – trombita, Hudák Zsófi – bőgő, a két remek ütős: Somló Dani és L. Viktor

A látványt a “Mona design” biztosítja, kamerázás, vetités, képi varázslás formájában. Stílusában leginkább acid-jazz, de tele egyéni zenei elemekkel, stílusjegyekkel. Táncos-repülős-pörgős – és elemelő. Abszolut energy!

A Somának szánt leveleket a soma@nlcafe.hu e-mail címre várja a művésznő. Csak bátran!