Itt a karácsony és bár idén kissé máshogy alakul az ünneplés, mint általában, biztos, hogy sok családnál idén is előkerülnek a kedves, megszokott hagyományok, legyen szó a karácsonyfa díszítésének menetrendjéről, az ajándékozásról, az ünnepi menüről vagy épp a családtagok által – akár videohíváson keresztül is – játszható játékokról, vetélkedőkről. Aztán ott vannak az olyan, szélesebb körben ismert tradíciók, mint az adventi koszorú meggyújtása, a bejglisütés, na meg persze az ajándékok bontogatása, amit általában ünnepi vacsora követ. Ez utóbbi is tekinthető magyar hagyománynak, a statisztikák szerint ugyanis ilyenkor fogyasztjuk a legtöbb halat, sokan aztán egész évben rá se néznek a szálkás jószágokra.
Ha valaki egy kő alatt élte volna le az egész eddigi életét, annak bizonyára furcsa lehet, hogy az év egy napján valamiért mindenki fogja magát, becibál egy fenyőt a nappaliba, színes-fényes csilingelő csetreszeket akaszt rá és örül neki. Annak, viszont, aki számára egész életében ez jelentette a karácsony szellemét, egyből ünnepi hangulatba fog kerülni. Ezt csak azért tartottuk szükségesnek megjegyezni, mert innen nézve akad jó néhány hasonlóan bizarr szokás a világ országaiban, még csak nem is kell kimondottan messzire menni hozzá. Lássuk, melyik nemzet ünnepli a legfurcsább módon a karácsonyt!
Savanyú uborka a karácsonyfán
Bár megoszlanak a vélemények, de a legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint a karácsonyfa állításának szokása a XVI. századi Németországból ered. Azt azonban már valószínűleg kevesebben tudják, hogy arrafelé évszázados népszokás a feldíszített karácsonyfán elrejteni egy darab savanyú uborkát is.
Igaz, ennek a szokásnak a német eredetét vitatják azok, akik szerint ez a szokás Spanyolországból ered. Eszerint két fiatal fiút egy uborkáshordóba zárva tartottak fogva, amíg meg nem haltak, azonban Szent Miklós kimentette őket a hordóból és fel is támasztotta a két fiút. Függetlenül attól, hogy spanyol vagy német szokásról van szó, a karácsonyfára akasztott savanyú uborkával ezelőtt a legenda előtt szokás tisztelegni.
Eredetileg uborka is került a fára (Fotó: Getty Images)
„Kisunokám, a kedvencedet sütöttem – hernyót”
Karácsonykor mindenki süt-főz, mintha nem lenne holnap, sokan egész évben várják a nagyi süteményét vagy a nagybácsi sült kacsáját. Ilyenkor előkerülnek a bonyolultabb, macerásabb receptek, elvégre karácsony egyszer van egy évben. Dél-Afrikában is így tesznek, itt azonban egy más jellegű ünnepi különlegesség kerül az asztalra: a sült hernyó. Persze nem csak úgy, a kiskert végéből összeszedett jószágok lényegülnek át karácsonyi finomsággá, hanem a nudaurelia cytherea nevű, más néven fenyőevő császárhernyó vagy karácsonyi hernyó, amelynek különlegessége a zöld-piros színezet, amely tagadhatatlanul karácsonyi hangulatot kölcsönöz neki.
Afrikában egyébként is sok helyen fogyasztanak különböző rovarokat és más hasonló állatokat, a nudaurelia cytherea rokonai pedig kifejezetten népszerűek, mivel fontos fehérjeforrásnak számítanak. A hernyókat olajban kisütve fogyasztják az ünnep alkalmából.
Miből lesz a karácsonyfa, ha nincs fenyő?
A fenyő és a karácsony számunkra elválaszthatatlan fogalmak, de mit csináljanak azok, akik olyan helyen élnek, ahol a fenyő nem őshonos vagy esetleg egyáltalán meg sem terem?
Új-Zélandon improvizálnak és mivel náluk a karácsony eleve a nyári hónapokra esik, nem probléma, ha a szabadban kell fát díszíteni. Ha pedig a fa már önmagában karácsony-kompatibilis, annál jobb. A szigetországban az úgynevezett pohutukawa fákat szokták feldíszíteni, amelyek zöld leveleik mellé hatalmas, bolyhos piros virágzatot növesztenek, így már távolról is úgy néznek ki, mintha karácsonyi díszben pompáznának. Ferdinand von Hochstetter osztrák geológus, aki 1867-ben írta le a pohutukawa fák kinézetét, már akkor megjegyezte, hogy a helyiek otthonaikat és templomaikat is ennek a fának az ágaival díszítik karácsonykor.
Feldíszített Pohutukawa fa Új-Zélandon (Fotó: Getty Images)
Izlandon, ezzel szemben még pohutukawa fa sincs, nem, hogy fenyő. Az északi szigetország jelentős része ugyanis meglehetősen kopár, a növényzetet pedig főként a zuzmók, mohák, meg néhány, az időjárás viszontagságainak ellenálló cserje jelenti. Karácsonyfának való fenyőt ugyan lehet kapni, de aranyáron, így nem is biztos, hogy minden család állít egyet az otthonában – a skandináv országban eleve kissé furcsa gondolatnak számít a lakásba behurcolt fa intézménye. Aki mégis karácsonyfát állít, az ünnepek elmúltával nem hajíthatja ki csak úgy az utcára, ahogy nálunk szokás, ezért ugyanis szigorú büntetés jár. A törvénytisztelő izlandiak így vagy külön fizetnek az elszállításért, vagy a legallyazott fatörzset az otthonukban tárolják, amíg nincs érkezésük elvinni vagy darabonként kidobni a kukába.
A kecske, amit szinte minden évben felgyújtanak
A világ egyik legrégebbi karácsonyi hagyományának kétségtelenül a svédek szalmakecske-állítási mániája számít, amelyet a XI. században már ismertek, de még az sem kizárt, hogy még korábban is ismert volt. A legkorábbi mondák szerint a fura ember-kecske hibridet maga Szent Miklós vezette kötélen, eszerint a nagy szakállú képes volt befolyásolni az ördög cselekedeteit. A XVII. századra kissé átalakult a karácsonyi kecske szerepköre, ekkortájt ugyanis inkább a fiatal emberek öltöttek magukra egy kecskejelmezt – helló busók! – majd abban rohangálva ugratták a járókelőket és ajándékokat követeltek tőlük.
A karácsonyi kecske műfaja a XX. század közepére ismét átalakult: 1966 óta hatalmas szobrot is állítanak Gävle városában. Ennek különlegessége, hogy az azóta eltelt 54 évből 37 alkalommal felgyújtották – mindezt annak ellenére, hogy ezt a tettet három hónapos börtönbüntetéssel szokta jutalmazni a svéd bíróság. A jó hír, hogy 2017 óta a jószág megúszta a vandalizmust, amelyet tavaly már dupla kerítéssel, kamerákkal és rendőrkutyákkal őriztek. Idén erre nem volt szükség, mert a koronavírus-járvány miatt a közönség most csak az interneten keresztül láthatja a november 29-én felállított szalmakecskét.
A gävlei szalmakecske (Fotó: Getty Images)
Karácsonyi nagytakarítás, egy kis csavarral
Az ünnepek előtt nálunk is szokás alaposan kitakarítani a lakást, Guatemalában azonban egészen komoly spirituális háttere is van a tisztogatásnak. A közép-amerikai országban ugyanis a tisztaság egyenesen arányos az erényességgel, a helyiek ugyanis úgy tartják, hogy az ördög és más ártó szellemek az otthonunk sötét, koszos sarkaiban húzzák meg magukat.
Az ünnepi takarítás így egyszerre a megtisztulás szimbóluma is, ez a folyamat azonban nem ér véget azzal, hogy fényesre suvickolták a padlót. A takarítás közben összegyűlt szemetet ugyanis kiviszik az utcára, ahol halomba rendezik, a tetejére egy az ördögöt ábrázoló stilizált figurát helyeznek, majd az egészet felgyújtják. A ceremónia neve La Quema del Diablo, azaz az ördög égetése. A hagyomány egyben az új évvel is összefügg: a helyiek ilyenkor égetik el az elmúlt év összes búját-baját, hogy a következő esztendőnek tiszta lappal indulhassanak neki.
Reszkessetek, betörők helyett Donald kacsa
Egy pillanatra – pontosabban szűk 34 percre – ugorjunk vissza a svédekhez, ahol minden évben rengetegen ülnek le a tévé elé, hódolva a skandináv ország egyik modern karácsonyi hagyományának: a Walt Disney-rajzfilmek élvezetének. Egészen pontosan egy konkrét karácsonyi epizódról, az alább is látható, 1958-as Kalle Anka och hans vänner önskar God Jul, azaz a Donald kacsa és barátai boldog karácsonyt kívánnak címet viselő különkiadásról van szó.
A hagyomány a hatvanas években alakult ki, a tévék ugyanis ekkor izgalmas újdonságnak számítottak, az akkor elérhető két svéd tévécsatorna közül az egyik pedig kizárólag Disney-rajzfilmeket sugárzott karácsonykor. A statisztikák szerint a mai napig a svédek több mint 40 százaléka eleve úgy tervezi a karácsonyi teendőket, hogy feltétlenül beleférjen a karácsonyi Disney-nézés is.
Krampusz helyett karácsonyi macska
Míg nálunk a krampusszal riogatják a gyerekeket, hogy jól viselkedjenek, az északi szigetországban ezt a szerepet Jólakötturinn, a gigantikusra nőtt karácsonyi macska tölti be. Egészen pontosan úgy szól a hagyomány, hogy karácsonykor Jólakötturinn járja a vidéket és felfalja azokat, akik nem kaptak új ruhát karácsonyra. Az eredetét tekintve valószínűsíthető, hogy a gyapjú feldolgozásával foglalkozó gazdák próbálták azzal motiválni a munkásaikat, hogy ha karácsony előtt végeznek a munkával, új ruhákat kapnak a fáradozásaikért, de ha nem, akkor jön az óriásmacska és jaj lesz nekik. Ennek a tradíciónak a mai napig megmaradtak bizonyos részei, például az, hogy Izlandon karácsonykor nagy becsben tartják az ajándékba kapott új ruhákat, mert azok óvják meg az embereket a gigamacska étvágyától.
Fenyőillat, mézeskalács…. és KFC és bálnazsír
A régi hagyományok és a modern marketingeszközök metszéspontjában találjuk azt a furcsa japán szokást, amelynek értelmében a helyi családok ünnepi asztalán nem más díszeleg, mint egy nagy vödör rántott csirke, az is egyenesen a KFC-ből. A furcsa tradíció eredetéért nem kell a régmúltba tekinteni, elég pár évtizeddel korábbra, amikor az amerikai gyorsétterem-lánc marketingeseinek sikerült szinte az egész országgal elhitetni, hogy a rántott csirke hagyományos amerikai karácsonyi vacsora és mivel a japán háztartások többségében a sütő nagyon kicsi, ha egyáltalán van, ezért az efféle finomságot kizárólag a KFC-éttermekben lehet beszerezni. Az akció annyira jól sikerült, hogy ma már kifejezetten a karácsonyi KFC-rendelések leadására szakosodott weboldalon keresztül rendelhetik meg a karácsonyi vacsorát a japán hagyományőrzők.
Grönlandon eközben egy helyi jellegzetességért állnak sorba a gyerekek: a mattak nevű „finomság” valójában nyers bálnabőrt takar, egy kevés zsírral. A második fogás pedig a kiviak, amely egy a környéken honos auklet nevű madárkát jelent, amelyet becsavarnak fókabőrbe, majd elássák és hónapokon át így erjesztik.
A grönlandi finomság: mattak (Fotó: Getty Images)
Boszorkányok elleni védelem, görkoris mise és piros bugyi
Míg a svédek Donald kacsa kalandjait nézik és a szalmakecske sorsán aggódnak, norvég szomszédaik más módon gondoskodnak a karácsonyi békéről és nyugalomról. Mivel az ottani mondavilág szerint a boszorkányok és ártó szellemek épp karácsony este próbálnak beszivárogni az otthonokba, lefekvés előtt mindenki elrejti az összes seprűt, nehogy a boszik túl hívogatónak találják a lakást.
Caracasban ugyanekkor karácsonyi misére készül a jónép, ugyanis a karácsonyt megelőző hét minden napjának reggelén megtartják a Misa de Aguinaldo-t, azaz a kora reggeli misét. A venezuelai fővárosban pedig valamiért szokássá vált, hogy ezekre az istentiszteletekre görkorcsolyával közlekednek a hívők, olyannyira, hogy ilyenkor, reggel nyolcig több jelentősebb utat is lezárnak a kedvükért.
La Font de la Figuera lakói piros fehérneműben versenyeznek az utcán (Fotó: DIEGO TUSON/AFP)
A végére hagytuk az egyik legfurcsább szokást, amely már nem is karácsonyi, hanem szilveszteri hagyomány. Spanyolországban ugyanis ilyenkor – feltehetőleg a jó szerencse vagy hasonló okok miatt – aki csak teheti, piros fehérneműben várja az éjfélt. Egy La Font de la Figuera nevű kisvárosban tovább is mentek: a pamplonai bikafuttatáshoz hasonlóan, szilveszter éjjelén a lakosság színe-java kitódul az utcára és kizárólag piros fehérneműt viselve futóversenyen veszt részt. Ennek az okát nem tudjuk, azt azonban igen, hogy Spanyolországban ebben a kisvárosban a legmagasabb a tüdőgyulladásos betegségek előfordulásának az aránya.
Kellemes ünnepeket kívánunk!
Még több karácsony az nlc-n:
- Visszaszolgáltatta az utcán talált pénzt, megmentette egy család karácsonyát
- Eddig rosszul raktad fel az égősort a karácsonyfára!
- Elvistől McCartney-ig: karácsonyi slágerek a 70-es évekből
