Október elején a nemzetközi divathetek ritmusához igazodva a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem lehetőséget ad a jövő tervezőgenerációjának, hogy a MOME Fashion Show-n bemutassák munkáikat, hogy milyen témák foglalkoztatják őket.
A 2023-as bemutatón tizenegy alap- és négy mesterképzős hallgató kollekciója kapott helyet. Az eseményt kísérő kiállításon öt alap- és tizenegy mesterképzős hallgató munkái mellett két ékszertervező hallgató anyagai is szerepelnek majd, a MOME Alumni közösségéből idén Sármán Nóra divattervező munkái is láthatók lesznek.
Az alapszakos hallgatók diplomamunka-koncepciója a korábban említett identitáskeresés köré épül, ugyanis – mint megtudtuk az esemény sajtótájékoztatóján – az alapképzés célja az, hogy a diákok eljussanak arra a szakmai szintre, hogy önálló tervezői identitással rendelkezzenek, ennek megfelelően tudjanak alkotni.
Forrás: MOME Brand Iroda
Ki vagyok én?
Persze minden félévben van egy nagyon közös téma, ami valamelyest megszabja az irányt, de amennyire lehet, igyekeznek szabad mozgásteret adni a hallgatóknak, és a szakmai irányítás is fokozatosan csökken. És hogy mi az utolsó témakör, ami mentén alkotniuk kell? „Tanulmányaik záró feladataként kortárs magyar képzőművészek munkáiból merítettek ihletet, megfogalmazva azokat a csomópontokat, ahol a művészi érzékenységük, a világlátásuk és a szakmai elképzeléseik a leginkább találkoznak a választott alkotással” – nyilatkozta Tomcsányi Dóra divattervező, az egyetem egyik oktatója.
Benes Anita, a Dalaarna márka alapítója is egykor az intézmény diákja volt, és elmondta, amikor ő itt tanult, akkor még nem volt fontos az, hogy a hallgatók megtalálják saját identitásukat, hogy rájöjjenek, kik is ők, mit szeretnének. Hozzátette, egy-két évvel ezelőtt úgy látta, hogy a legfontosabb téma volt a fenntarthatóság, az újrahasznosítás, a környezetvédelem volt, de ez most már nem számít újdonságnak, hanem egy alapvető szemponttá vált. „Ez egy nagyon jó vonal, és ehhez jön most hozzá, hogy gondolkozzunk azon, hogy honnan jöttünk, hova tartunk, milyen örökséget viszünk magunkkal” – fűzte hozzá.
Ami pedig a mesterszakos diákokat illeti, Kele Ildikó, a MOME divat- és textiltervezés mesterszakának szakvezetője, a KELE Clothing alapítója szerint ők az „útkeresésük egy következő szakaszának lezárásaként, kiforrott, erős tervezői attitűdjükről tesznek tanúbizonyságot, ki-ki a maga saját formanyelvén, egyedi eszköztárával”.
Az egyetemen mesterszakosként három irányt lehet választani, létezik divat-, a textil- vagy a jelmeztervezés specializáció is. Szemeszterenként más tematikát ölelnek fel a tanulmányaik, először megismerkednek a hagyományos, kézműves technológiákkal, ezeket értelmezik újra, ültetik bele a tervezési folyamatba; ezután az általuk választott témával a környezet, a természet és a fenntarthatóság szemszögéből foglalkoznak; majd az ember, a technológia és a társadalmi összefüggések oldaláról megközelítve. Így jutnak el ahhoz a koncepcióhoz, amiből megszületik a diplomakollekciójuk.
Hogy ki min és kin keresztül találja meg a saját útját, az nagyon változó. A kiállításon szereplő munkák közül többet ismert magyar képzőművészek ihlettek, mint például Major Kamill vagy Rákóczy Gizella, van, aki számára a fő inspirációforrást lakóhelye jelenti, az egyik tervező a Mátrában él.
De lehet, hogy van, aki egy olyan állapotból merít ihletet, ami másoknak ismerős lehet, és ezzel biztosítja őket arról, nincs egyedül, a kiállításon például volt olyan digitális alkotás, amihez az alvásparalízis adta az ötletet, van, aki saját betegségét, az azzal járó traumákat, fizikai és lelki megpróbáltatásokat dolgozta fel munkáján keresztül.
Érdekes megfigyelni azt is, milyen technológiákkal dolgoznak a hallgatók, hogyan jelennek meg a tradíciók és hogyan használják a technológia adta lehetőségeket, volt, aki például saját szövetet növesztett, volt, akinél pedig egy véletlen, pontosabban a kézi festés váratlan eredménye hozta létre a kollekció legszebb darabját, de van, aki digitálisan létrehozott mintákkal dolgozott. El lehet gondolkozni a kreációk által sugallt üzenetekről is, amik közül hangsúlyos szerepet kap a fenntarthatóság, a környezetvédelem, de láthatunk olyan kollekciót is, amelyet úgy alkottak meg, hogy az minden alkatú és bőrszínű embernek jól álljon.
Mit hoz a jövő?
Ahhoz, hogy valaki eljusson a diplomáig, nem kis erőfeszítést és energiabefektetést igényel, Tomcsányi Dóri kiemelte, a diákoknak több száz munkaórát kellene beletenniük, mély és átfogó tervezői gondolkodásra, a szakma iránti komoly elköteleződésre, szeretetre van szükség, és ez az, amivel a mostanában olyan sokszor emlegetett mesterséges intelligencia nem rendelkezik.
A sajtótájékoztatón tartott kerekasztal-beszélgetés moderátora, a mesterszak egyik szakfelelőse, Keszeg Anna erre reagálva elmondta, az emberek valóban nem látják, hogy mennyi munkát jelent az, ha valaki tervezőként dolgozik, és ennek a divatiparnak az egyik nagy problémája az, mi az, ami kifelé látszik, és mi az, ami valójában történik.
Ezután felvetette, az elmúlt időszakban sok beszélgetés zajlott arról, hogy a divat válságba került, és úgy tűnik, ezt a most lezajlott divathetek is aláhúzták, a párizsi esemény után például valaki úgy fogalmazott, hogy nem találkozott izgalmas ruhákkal, pedig hol máshol számíthatna erre valaki, hanem ott.
Persze lehetne még sorolni a problémákat, és fontos kérdés, hogy a hallgatókat hogyan lehet felkészíteni erre, a képzés hogyan segíthet abban, hogy megoldás szülessen. Van, aki szerint fontos, hogy a diákok tudják, a régi hagyományok, készségek a jelenben is nagyon értékesek tudnak lenni, hogy ilyen szemlélettel induljanak neki a nagyvilágnak, és talán ezt munkájukon keresztül másokhoz is el tudják juttatni.
Kele Ildikó szerint is az jelenti a megoldást, hogy visszatérünk a kézművességhez, és ezt használjuk arra, hogy reagáljunk vele a társadalmi, a technológiai, az ökológiai, valamint a magában a divat világában történő változásokra.
„A technológia az elmúlt évtizedekben rohamosan fejlődik, ami a divat- és textiltervezés világában eddig nem látott megoldásokat, anyagokat eredményez. Az okos textíliák, interaktív ruhák és digitális tervezési eszközök terén bekövetkezett innovációk lehetővé tették a tervezők számára, hogy kreatívabb és funkcionálisabb darabokat hozzanak létre. Az ipari léptékű gyártás felgyorsulása, az elektronikus vezérlésű, digitális technológiák háttérbe szorították a kézművességet, ezért a tradicionális technikákkal való kísérletezés szokatlan, új módokon igazi kihívás és hajtóerő a hallgatók számára” – nyilatkozta korábban.
Benes Anita szerint mindemellett muszáj figyelembe venni a gazdaságosság szempontját is, és ez bizony kihívást jelenthet. „Egyszerűen elengedhetetlen szempont, hogy amit létrehozunk, az megtalálja a végén a vásárló fogyasztót. Ha valami újdonságot és újszerűt találunk ki, akkor el kell hitetni az ügyfelekkel, illetve már a tulajdonosokkal is, hogy ez jó lesz, ez működni fog, ebbe érdemes befektetni, hogy érdemes fenntartható anyagot vásárolni, még akkor is, ha 20-30 százalékkal drágább is.”
Kele Ildikó szerint egyébként a célközönséget könnyű megnyerni, ha tervezett tárgyak időtállók, pontosan, precízen, magas minőségben vannak kivitelezve, de persze a márkaépítéshez nem elég, ha jó termékekkel rendelkezünk. „Egy átgondolt márka felépítéséhez nélkülözhetetlen a professzionális üzleti és kommunikációs stratégia, az arculat, a megjelenés alapos megtervezése. Rendkívül fontos, hogy a hallgatók tudatosítsák magukban, hogy a siker elérése egy időigényes folyamat, amihez nagyon komoly elköteleződésre, szorgalomra, kitartásra és szakmai alázatra van szükség.”
És hogy a fiatal tervezők hogyan látják a divatipar helyzetét, van-e válságtudatuk? Számtalanszor felmerült már az utóbbi években, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése milyen hatással lesz életünkre, vajon a robotok tényleg elveszik-e a munkánkat, kiknek kell tartania attól, hogy hamarosan helyettük dolgoznak majd, hogyan lehet a technológia fejlődését úgy kihasználni, hogy ez a veszély minket ne fenyegessen. Ez a probléma a fiatal tervezőket is foglalkoztatja.
Egy, a mesterképzést csak most kezdő hallgató reméli, hogy munkája az értékei révén megtalálja majd a közönségét, hiszen az MI nem képes valódi, személyes motivációt, értékrendszert közvetíteni, ellentétben az emberekkel, erre pedig van igény. „A legnagyobb különbség az MI és az ember gondolkodásmódja között, az, hogy az előbbinél mindig van valami megoldás, mindig jut valahova, ha pedig mi körbejárunk egy problémát, akkor ez is egy megoldás, hogy nincs megoldás. Erre a mesterséges intelligencia nem lenne képes” – véli Szarvas Valentin, aki nemrég végzett mesterszakon.
