„Biztosra vettem, hogy a gonosz lakik a lakásomban” – Ilyen ijesztő együtt élni az alvásparalízissel

Az agy éber, de a test alszik, furcsa és ijesztő állapot ez, amit van, aki rendszeresen megtapasztalja, van, aki csak ritkán. Az évszázadok során a tudomány és a természetfeletti oldaláról is megpróbáltak már magyarázatot találni az alvási paralízisre.

Fable

2023. Április 11.

ByeAlex nemrég elárulta, hogy évek óta küzd alvásproblémákkal, és nem is akármilyennel. „Ez az úgynevezett alvási bénulás paralízis, velem 16 éves korom óta történik folyamatosan, legutóbb ma reggel… Amikor tini voltam, és elkezdtem ezt tapasztalni, nagyon ijesztő volt, azt hittem, szellemek szállták meg a lakást vagy meg akarnak engem ölni!… Olyanokat éltem át, hogy kiszállok a testemből… Elkezdtem kutakodni, akkor rájöttem, hogy nem velem van a baj” – mesélt a tapasztalatairól, amiket azért osztott meg, hogy aki hasonló problémákkal küzd, tudja, hogy nincsen egyedül.

És valóban, ahogyan elkezdtünk beszélgetni az énekes vallomásáról, kiderült, a közvetlen környezetünkben is vannak, akik átéltek már hasonlót. Enikő 25 éves volt, amikor először élt át alvásparalízist, és sajnos nem ez volt az utolsó alkalom. „Amíg nem olvastam utána, biztosra vettem, hogy a gonosz lakik a lakásomban. Általában hajnalban, vagy éjszaka jelentkezett.

Tudod, hogy ébren, illetve félig ébren vagy, de nem tudsz megmozdulni. Ami valószínűleg csak 1-2 perc, az nekem nagyon hosszú időnek tűnt. És iszonyatos a rettegés. Mert nem pusztán arról van szó, hogy nem tudsz megmozdulni, hanem olyan, mintha valami iszonyatosan »démoni« ülne a mellkasodon vagy állna feletted.

Hozzátette, volt olyan időszak, amikor nem voltak ilyen élményei, de később visszatértek. „Lehet, a szorongásosabb időszakhoz van köze, lehet ahhoz, hogy alapvetően mindig felébredek hajnal 3-4 körül, és aztán 1 óra múlva visszaalszom. A helyzet nekem sokkal könnyebb lett, miután megtudtam információkat erről az egészről. De még mindig elkap időnként.”

Nicolai Abraham Abildgaard: Rémálom című festménye az ijesztő démoni alakkal, 1800 (Fotó: Christophel Fine Art/Universal Images Group via Getty Images)

Dóra is úgy tapasztalta, hogy leginkább akkor szokott nála alvási paralízis előfordulni, amikor mentálisan és fizikailag kimerült, sebezhető. Először egyébként hét évvel ezelőtt. „Felkeltem, mozogni nem tudtam, csak hunyorogva a szememet kinyitni, egy nagyon nyomasztó érzés fogott el, és úgy éreztem, valami a szoba végéből felém tart. Próbáltam a barátomat felkelteni, de nem sikerült megszólalnom. Nem tarthatott sokáig, de én úgy éreztem, mintha legalább fél óra lenne.

A sötét folt egyre közelített, majd a mellkasomra ült, és elkezdett fojtogatni. Akkor arra keltem, hogy a barátom ráz engem, mivel ő arra ébredt, hogy fuldoklom mellette az ágyban.

Ahogyan Enikőnek is, neki is volt olyan szakasz az életében, amikor nem voltak epizódjai, majd újból és újból át kellett élnie ezt az ijesztő köztes állapotot. „Amikor keveset aludtam, és különböző gyógyszereket szedtem, ismét előjött. Amikor Tenerifén éltem egyedül, rendszeresen éreztem úgy, hogy valaki bejött a szobámba, leült az ágyam szélére, a vállamra tette a kezét. Ilyenkor az egész testem lebénult, nem bírtam mozogni, a szememet kinyitni. Mintha ébren lettem volna, de mégsem. Egy idő után tudtam, mivel állok szemben, ezért igyekeztem higgadt maradni, és valahogyan felébreszteni a testem, de a félelem volt, hogy napokig bennem maradt, és nem mertem aludni. Természetesen kikértem már lelkész és pszichológus véleményét is a dologban. Mindkettő különbözött. A pszichológus azt mondta, valószínűleg, amikor a gyógyszer hatóanyagai felszívódnak a szervezetemben, az olyan alvásproblémát okoz, hogy az agyam hirtelen felébred, de a testem még nem tudja követni, valószínűleg ezek másodpercek, amiket persze sokkal többnek él meg az ember.”

Egy időben Andreánál rendszeresen előfordult az alvási bénulás. „Tudatomnál vagyok, de az, hogy akár az ujjamat egy millimétert odébb mozdítsam, hihetetlen erőfeszítésnek tűnik, amitől nyilván bepánikolok, főleg, ha egyedül vagyok. Azóta már tudom, hogy ilyenkor a legjobb taktika, ha megpróbálok visszaaludni, akkor utána nincs baj, és a pánik is elmúlik. De azt is megfigyeltem, hogy ez akkor jön elő, ha túlalszom magam, vagyis mondjuk napokon át 9 óránál többet pihenek, ami az elmúlt 10 évben, mióta macskám van, nem igazán fordult elő.”

Mit mond a tudomány?

Sok minden van, amit még nem tudunk az alvásparalízisről, de azért a tudomány igyekszik megfejteni, hogy mi is ez az állapot, amit a szakértők a paraszomniák, vagyis az alvás közben jelentkező rendellenes, ahhoz nem illő magatartási, mozgási, vegetatív jelenségekhez sorolnak. Mint köztudott, az alvás során 90-120 perces ciklusok követik egymást, a ciklusok több szakaszból állnak, a gyors szemmozgás nélküli fázisokat követi a gyors szemmozgásos szakasz, utóbbit erős agyi aktivitás jellemzi, ilyenkor álmodunk, és ilyenkor a mozgatóizmok ideiglenesen elbénulnak.

Előfordulhat azonban, hogy már kezdünk az ébrenlét állapotába kerülni, amikor még mindig nem tudunk megmozdulni, vagyis fogalmazhatunk úgy is, hogy agyunk már ébren van, a testünk azonban nem. Ez az ún. hipnopompikus alvási bénulás, de előfordulhat az ellenkezője is, vagyis amikor éppen az elalvás, szendergés fázisában vagyunk, lehet, hogy a testünk már pihen, de tudatunk még ébren van, ekkor beszélünk hipnagóg alvási paralízisről.

A tudatos álmodás vajon mi?

Mostanában nagyon sok szó esik a tudatos vagy a világos álmodás (lucid dreaming) jelenségéről. Ilyenkor az alvó, álmodó személy rádöbben arra, hogy amit lát, az nem a valóság, hanem egy álom, és együtt jár azzal, hogy az emberek nemcsak a megálmodott testük, hanem saját testük ingereit is érzékelik, ez vezet az olyan furcsa tapasztalatokhoz, mint a repülés, lebegés és testen kívüli élmények álombeli megjelenése.

„Van, amikor ez csak egy pillanatra tudatosul bennünk, majd folytatódik az álomfolyam, de vannak, akik átesnek a ló túloldalára, és túlságosan élénkké válik a tudatosság, sőt, fel is ébrednek. Azok pedig, akik gyakorlottak a tudatos álmodásban, elég sokáig ebben a hibrid tudatállapotban tudnak maradni, sőt, képesek arra, hogy irányítsák, alakítsák az álmaikat, és anélkül, hogy ez átalakulna ébrenléti fantáziálgatássá, megmarad az álmodás sajátos képi világa, élénk vizualitása” – nyilatkozta korábban az nlc-nek Simor Péter, aki az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Alváslaborjának kutatója.

Bár vannak ellenjavallatok, a szakértők szerint a tudatos álmodás fontos rekreációs értékkel is bírhat, segítségével szer hatása nélkül érhetők el különleges élmények, és ezek mentálhigiénés hatásai kedvezők lehetnek, például pozitív hatással bírhat a szorongás oldására, de akár a rémálomzavar-problémákban is lehet terápiás szerepe a jövőben.

Eltérő adatok vannak arról, hogy pontosan hány ember élt már át alvási paralízist, egyes források szerint 10-ből akár 4 ember is érintett lehet, míg mások szerint az emberek 8 százaléka tapasztalt már hasonlót, és míg vannak, akiknél csak párszor fordul elő ilyen epizód, másoknál ez rendszeres lehet.

Ami fontos lehet – ahogyan az a fent megosztott történetekből is látszik –, hogy beszéljünk róla, hogy benne legyen a köztudatban, hogy ilyen bizony van, és ezt nemcsak az érintettek gondolják így. „Önmagában már az is mérsékli az alvási paralízis során átélt megrázó élményeket, ha korábban már hallottunk a jelenségről, ezért nem ér minket felkészületlenül a bénulás. Ha tudjuk, hogy amit átélünk, csak pillanatnyi ideig tart, a szörnyűséges látomások pedig csupán hallucinációk, sokkal könnyebben elviseljük a kellemetlen érzést” – írta az alvásparalízisről a Mélylevegő Projekt.

Ugyan vannak olyan egészségügyi állapotok, betegségek, amikkel összefügghet, amiknek kísérőjelenségeként léphet fel, ilyen például poszttraumás stressz szindróma (PTSD), az alvási apnoe, a narkolepszia, a katalepszia, a pánikbetegség vagy a szorongásos zavarok, de teljesen egészséges embereknél is előfordulhat alvási paralízis. A témával foglalkozó cikkek számtalan olyan tényezőt felsorolnak, ami előidézheti ezt az állapotot, nagyobb kockázatnak lehet kitéve, ha valaki váltott műszakban dolgozik vagy az időeltolódás miatt borul fel az megszokott alvási ritmusa, de az erős stressz, az alkoholfogyasztás, az inszomnia, a fizikai fáradtság is idesorolható.

Henry Fuseli: Rémálom (Fotó: Oxford Science Archive/Print Collector/Getty Images)

Ahogyan írtuk, az alvási paralízis kezelésével kapcsolatos kutatások egyelőre gyerekcipőben járnak, de szerencsére van, hogy már apró életmódbeli változásokkal megelőzhetjük, van, akinél viszont kognitív viselkedésterápiára, illetve antidepresszánsokra is szükség lehet a helyzet kezeléséhez. A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatója szerint

ha gyakran fordul elő alvási bénulás, ha az illető szorong vagy fél az elalvástól, illetve ha fáradtság jelentkezik a krónikus alváshiány miatt, fel kell keresni a háziorvost, aki alvászavar gyanúja esetén gondoskodik a szakrendelésre történő beutalásról.

Ugyan az alvásparalízis nagyon ijesztő, és ha tartva attól, hogy ismét át kell élnünk egy ilyen szörnyű élményt, nem alszunk eleget, annak lehetnek egészségügyi következményei, alapvetően veszélytelen. Igaz, vannak kutatók, akik összefüggésbe hozták vele az ún. SADS-t, vagyis éjszakai, hirtelen halál szindrómát, de ennek előfordulása nagyon-nagyon ritka.

Egy ágyban a szellemekkel

Az alvásparalízisről szóló beszámolókban az egyik közös pont az, hogy az emberek úgy érzik, valaki, akár természetfeletti lény van velük a szobában. Egy kutatás szerint az alvási bénulást megtapasztalók mintegy 40 százaléka számolt be arról, hogy hallucinál az epizód alatt, hogy rémisztő szellemeket, árnyékszerű lényeket, démonokat láttak, akik eleinte a hálószoba sarkában leselkednek, majd lassan közeledni kezdenek az ágyhoz, majd mintha fojtogatnák őket, ráülnének a mellkasukra.

Ami érdekes, van némi eltérés abban, hogy egy régiókban, országokban, kultúrákban hogyan élik meg az alvási paralízist és a vele járó hallucinációkat, és az egyik magyarázat a helyi folklór, a helyi hiedelemrendszer, hogy milyen lényekről szólnak a helyi történetek.

Az alvásbénulásról és a hozzá kapcsolódó hallucinációkról számos írásos emlék maradt fenn egyébként, például egy kínai álmoskönyvben még i.e. 400-ból, de az ókori Görögországban az orvoslásban jártas Galénosz is foglalkozott a jelenséggel, ő sokkal ellentétben nem a természetfelettiben kereste a magyarázatot, hanem úgy gondolta, gyomorpanaszok okozhatják ezeket a rémálmokat.

Később volt, aki köztes álláspontot fogalmazott meg, Samuel Wesley az anglikán lelkész szerint természetes vagy természetfeletti oka lehet is lehetnek az ilyen különleges tapasztalatoknak. Ugorjunk ismét pár száz évet, Ernest Jones, Freud tanítványa például arról volt meg volt győződve arról, hogy az elfojtott szexualitással magyarázhatók ezek epizódok. A XX. században szerencsére sokat fejlődött a a tudomány és a technológia, számos műszert fejlesztettek ki, amivel vizsgálni lehet az emberi agyat.

Született is egy lehetséges magyarázat arra, az alvási bénultság állapotában miért látunk szellemeket, egyes kutatók szerint ilyenkor összezavarodik az agy azon területe, ahol a saját magunkról alkotott idegi térkép van. Amikor hirtelen a REM-fázis közben felébredünk, a fali lebenyek azon idegsejteket figyelik, amelyek izmainkat mozgásra késztetnék, viszont mivel végtagjaink meg vannak bénulva, ez egy olyan zavart kelt bennünk, amelyet hallucinációként érzékelünk, állítják.

„Előfordulhat, hogy démonként vagy szellemként érzékeljük azt, amikor az agyunk testünk saját képét egy elképzelt figurára vetíti rá” – nyilatkozta Baland Jalal idegkutató.