Hónapokon keresztül, ezernél is több szakértő bevonásával a Tisza Párt elkészítette programját, melyet honlapján tett közzé egy 240 oldalas dokumentum formájában. A program „A működő és emberséges Magyarország alapja” címet kapta, és külön pontokat szánt olyan nőjogi problémákra is, melyeket a legégetőbbként tart számon. Szó esik a programban többek között az idősgondozásról, a nők elleni erőszakról és a menstruációs szegénységről is.
De mit kínál a Tisza a nőknek? Mennyire valósak az általuk vizsgált problémák és elegendők-e az általuk tervezett intézkedések? Egyáltalán valós szemléletváltást sugallnak-e a nőügyekkel kapcsolatos meglátásai?
Kováts Eszter politológust, a Bécsi Egyetem kutatóját és Antoni Rita társadalmi nemek szakértőt, a Nőkért Egyesület elnökét kérdeztük minderről.
A nők végre entitásként, nem kizárólag anyaként jelennek meg
„A Fidesz nőképe az, hogy bár fontosak a nők és nem cél visszaküldeni őket a konyhába, sőt – teljesítsenek mindkét terepen, de a különleges értékük mégiscsak az anyaság. Ezen keresztül érdemelnek védelmet és elismerést” – kezdi az értékelést Kováts Eszter.
Már önmagában az elmozdulást jelent, hogy a nők nemcsak anyaként lettek megszólítva, hanem több más probléma is terítékre kerül.
„Ilyen például a nők politikai alulreprezentációja, az idősödő nőket érő kirekesztések és ami szerintem a legfontosabb, az idősgondozás elismerése „– emeli ki. Ettől függetlenül még mindig beszédes, teszi hozzá, hogy több, nőket érintő javaslat a gyerekjogi és a családokról szóló fejezetekbe került. Ez mégiscsak kontinuitást jelez szemléletében.
Fotó: nlc illusztráció
„Jelentős előrelépés, hogy a program külön foglalkozik a nők helyzetével, nem csupán belemossa a családpolitikába, ahogyan azt sajnos az elmúlt években láthattuk. El kell ismerni, hogy a nők helyzetével kapcsolatban több problémát is regisztrál, mint ami az elmúlt 16 év során felmerült. Fontos pozitívumnak látom azt is, hogy a programok elnevezésében jeles magyar nők, mint Brunszvik Teréz és Hugonnai Vilma is megjelennek – ez egy jó kiindulás. Őszintén bízom benne, hogy a hagyományos értékek, nemzeti hagyományok ápolása a női teljesítmények megőrzésére és köztudatba emelésére is értendő „ – mondja Antoni Rita, aki több téma megjelenésének is örül. Azonban a hiányosságokat sem titkolja, melyre az egyes pontok kapcsán részletesebben is kitér.
Van kiút a láthatatlan munkából? Százezreket érint az idősgondozás nehézsége
A Tisza a közzétett program alapján többek közt a házi gondozásban dolgozók számát és a nyugdíjasotthonok férőhelyeinek számát kívánja növelni. Fejleszteni tervezik továbbá a házi segítségnyújtás rendszerét is.
„Ketyegő bombán ülünk. Legalább 600 ezer 65 év feletti ember szorul naponta gondozásra. Őket és családtagjaikat napi szinten érinti az idősgondozás nehézsége. Magának a problémának számos aspektusa van: összeegyeztethető-e a munkaerőpiaccal, hogy valaki az idős szülőjéről gondoskodik, belerokkan-e az ápolásba, hogyan érinti ez mentálisan, milyen segítséget kap hozzá” – figyelmeztet Kováts Eszter.
Az idősotthonokba való bejutásra a férőhelyek alacsony száma miatt hónapokat, akár éveket kell várni. A gondozásra szorulók egy része meg sem éri felvételének időpontját.
Másik részük méltatlan körülményekkel, méltósága teljes elvesztésével szembesül. Az idősgondozók maguk pedig méltatlan körülmények között és bérekért dolgoznak. És ami lényeges: az idősgondozás láthatatlan, mégis embert próbáló feladatai jórészt a nőkre hárulnak.
„Örvendetes, hogy a Tisza programja igyekszik megkönnyíteni a láthatatlan, fizetetlen gondozási munkát végző nők helyzetét. Egyelőre viszont nem látok jelentős törekvést arra, hogy felszámolja azt a rendszert és szemléletmódot, mely ezeket a munkákat kizárólag a nőkre terheli. Nagy hangsúly esik például a részmunkaidőre, amely lehet, hogy egy pillanatnyi segítséget jelent a nőknek, de hosszú távon nem előnyös a nők számára sem a karrierépítés, sem a későbbi nyugdíj szempontjából” – részletezi Antoni Rita.
Mint mondja, kiemelten fontos lenne a szándék, miszerint nőjön az apák otthoni szerepvállalása. A Tisza által célként kitűzött három hetes apaszabadság csekély előrelépés, de az igazán előremutató megoldás a skandináv típusú apagyes bevezetése lenne a Nőkért Egyesület elnöke szerint.
„Nagy előremozdulás lenne a program elképzelése az idősotthonok férőhelyeinek és az idősgondozók bérének növelésével a házi segítségnyújtással. Reálisan viszont évekbe telik a megvalósítás még akkor is, ha a Tisza a legjobb tudása szerint még a választás napján elkezdi az ígért 20 ezer új idősotthon megépítését” – teszi hozzá a Kováts Eszter, aki azt is hangsúlyozza, hogy a probléma nemcsak azért kiemelten fontos, mert elképesztő feszültséget okoz nagyon sok családnál, hanem többek közt azért is, mert sok idős ember gondozásához már valódi szaktudásra is szükség volna.
A gondozási felelősség komoly konfliktusvállalást jelent még ma is a munkáltatókkal
A program szerint fontos cél az apaszabadsági rendszer bevezetése, mellyel biztosítani kívánják, hogy az apák ne csupán formálisan legyenek jelen a szülő-gyermek kapcsolat kialakulásában. A gondozási feladatok láthatatlan munkája és a munkáltató közti konfliktus kezelésében azonban csak óvatosan vállal szerepet. Igaz, már ez is komoly előrelépést jelent.
„Sok szektorban nem hozzáférhető a részmunkaidő. A rugalmas munkavégzési lehetőségek bővítése azonban már jóval inkább üdvözlendő, noha a konkrétum kevés a szövegben. Üdvözlendő az is, hogy a Tisza az esélyegyenlőségre építi az egész nőprogramot” – állapítja meg Antoni Rita.
„A gyereknevelés és az idősgondozás duplán okoz konfliktust nők és munkáltatók között. A munkaerőpiaci logika teljesítményen és jelenléten alapul. Eközben pedig egyszerűen sokszor lehetetlen két helyen jelen lenni: a munkában helyt kell állni, miközben a gyereknek lázgörcse van, anyánknak pedig be kell adni négyszer az injekciót.
Az eredmény? Elbocsátanak, hazudsz, kettészakadsz, ha pedig kiesel a munkaerőpiacról, akkor pénzed nincs.
A munkáltató pedig nem szociális intézmény. Ő azt akarja, hogy el legyen végezve a munka. De így az egész rendszer a munkavállalónak egy olyan képére épül, aki nem gondoskodik, róla viszont gondoskodnak. Ez teljes elszakadás az emberi élet logikájától” – fejti ki a konfliktust Kováts Eszter. Az államnak fontos feladata lenne beavatkozni ebben a munkavállaló oldalán, aktívan tenni a szemléletváltásért, folytatja. Kérdés, hogy ezt a Tisza meg akarja-e és tudja-e majd tenni.
Fotó: Getty Images
„A gyerekek és idősek gondozását még mindig nagyobb arányban a nők végzik. Fontos előrelépés lenne, ha az állam például szabadságokkal, a munkáltatók támogatásával venné ki a részét a probléma megoldásából. Illetve az is, ha a férfiak részvételét is támogatná, akár a munkáltatókkal szemben. Hiszen onnantól, ha mindkét nem magától értetődően gondoz, a diszkrimináció lehetősége is csökkenne” – sorolja a lehetőségeket Kováts Eszter.
A nők elleni erőszak továbbra is égető kérdés
A közzétett program hangsúlyt fektet a családon belüli erőszakra, bővíteni kívánja a krízis- és átmeneti otthonok kapacitását és gyermekbaráttá kívánja tenni az igazságszolgáltatást. Célul tűzte ki a szigorúbb szabályozást és annak betartásával kapcsolatos szigorítást. A nők elleni erőszak kérdését azonban külön pont(ok)ban nem vizsgálja.
„Pozitív, hogy a Tisza a gyermekek elleni erőszak ellen fel akar lépni, illetve a családon belüli erőszak kapcsán tesz ígéretet. A nemi alapú erőszak, mint nők elleni emberi jogsértés viszont sajnos nem jelenik meg a programban, így az erőszak számos típusa, és több áldozati csoport egyelőre kimarad a fókuszból”– állapítja meg Antoni Rita.
„A családon belüli erőszak ellen szigorúbb szabályokat, és azok betartatását ígéri a program. Ez pozitív, ugyanakkor nem esik szó az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról (melyet pedig Magyar Péter egy korábbi beszédében szorgalmazott). Ez azért is probléma, mert továbbra is hiányzik az átfogó stratégia, a társadalmi szemléletformálás (mely a közoktatásnak is része kell, hogy legyen), azaz, ami a legfontosabb: a megelőzés. Bízom benne, hogy ez a program még csak egy kiindulás, és a későbbiekben érdemi egyeztetés indul a szakmai, női érdekképviseleti civil szervezetekkel” – folytatja.
„A nők elleni erőszak a programban sajnos kizárólag a családon belüli erőszak részeként jelenik meg. De mi van akkor, ha a nőnek nincs gyereke, ugyanakkor bántja a férje vagy a párja? És mi van a nők elleni erőszak más formáival, például szexuális erőszakkal vagy munkahelyi zaklatással?” – fogalmazza meg kritikáját Kováts Eszter. Ráadásul az ezzel foglalkozó rész a gyerekjogi fejezet alatt van, vagyis úgy tűnik, mintha a nők biztonsága csak akkor számítana, ha az gyereket is érint. „A Tisza azért mégis csak jobboldali párt, és naiv lenne ezen a ponton számon kérni rajta az elmúlt 14 év nőjogi, liberális, zöld pártjainak katalógusát” – egészíti ki.
A menstruációs szegénység a megalázó kiszolgáltatottság vagy a komplex szegénység része?
A Tisza programja a menstruációs szegénységre külön oldalt szán. Antoni Rita szerint nagyon is helyesen, hiszen egy korábbi felmérés szerint a lányok akár 20 százalékát is érintheti a probléma. Ráadásul a menstruáció továbbra is tabutémának számít sok területen, hiába írunk 2026-ot.
„Abszolút létező probléma a menstruációs szegénység, mely a nők alárendeltségével és a tabusítással is összefügg. Ez nem csupán materiális, hanem a női testet tabusító hagyományokkal összefüggő és szemléletbeli kérdés is. Komplett családokat érint, ahol nemcsak a szegénység van jelen, de több lánygyermek is.
A gyermekvédelemben élő lányok pedig sok intézményben csupán 4 darab betétet kapnak egy hónapban.
Nőként tudjuk, hogy ez mennyire kevés, különösen akkor, ha valakinek erősebb a vérzése…” – emeli ki. Véleménye szerint már az is hatalmas előrelépést jelentene, ha a menstruációs higiéniai termékek magas áfáját végre csökkentenék.
„Az ötoldalas nőjogi programból egy oldalt tesz ki a menstruációs szegénység kérdése, ami véleményem szerint nagyon aránytalan. A jelenség valójában a hátrányos helyzetű nőket érinti, a szegénység problémáját. Ez lenne igazán fontos” – fogalmaz Kováts Eszter.
A menstruációs szegénység egy komplex probléma része. Aki szegény, az egyéb dolgokban is szegény.
„A szegénységnek ez a dimenziója a nőket külön megalázza, de valójában a cél a szegénység csökkentése kell, hogy legyen. Akkor fog tudni csökkenni a fűtésszegénység, a vásárlási szegénység, a zöldségszegénység, a gyerekszegénység és az energiaszegénység is” – emeli ki.
Mire lenne még szükség a nők jogainak védelmében?
„A Nőkért Egyesület a programban megfogalmazott pontokat kiindulópontként üdvözöli és nagyon reméljük, hogy a későbbi szakpolitikák nem állnak meg itt. A nemi egyenlőséggel kapcsolatos témákban határozott értékválasztásra van szükség. Rendkívül fontos lenne még a jövőre nézve az iskolai szexuális edukáció visszaállítása, melynek része az erőszakprevenció is, továbbá a reprodukciós jogok átfogóbb szemlélete. Örvendetes, hogy a programban szerepel az emberséges szülészeti ellátás és az asszisztált reprodukcióhoz való megnövelt hozzáférés, de a fogamzásgátlás TB általi támogatása, valamint a szívhangrendelet megszüntetése is fontos lenne. A nők vezető és politikai szerepvállalásának növelése érdekében bátrabb és számonkérhetőbb intézkedéseket szeretnénk látni” – sorolja Antoni Rita mindazt, amit kritikus témának tart.
„Hogy a programban leírtak valódi politikai üzenetekké válnak-e a kampányban, azt meglátjuk abból, hogy a Tisza csinál-e belőle rövid anyagokat, shortokat, és így tovább. És persze azon is múlik – ahogy más programelemeknél is –, hogy a nyilvánosság vonatkozó szelete beszél-e róluk, dicséri-e, bírálja-e. Hogy áprilistól mi lesz, az még a jövő zenéje” – összegzi Kováts Eszter a program nőjogi pontjait.
A Tisza programja ide kattintva olvasható el teljes terjedelmében.
