És te?! Mikor mész már férjhez?

A fenti kérdésfeltevés helyszíneihez szintén nem fér kétség: nagy családi események (például öt évvel fiatalabb unokahúgunk eljegyzése) vagy a legjobb barátnőnk esküvője. A gond az, hogy ez a kérdés adja magát egy bizonyos életkor után (ez lehet 30, 25, egyes helyeken talán 20 is), és kínos helyzetek melegágyát kínálja, hiszen ha nem tudunk a kérdező számára kielégítő válasszal szolgálni (ne gondoljuk, hogy minden esetben pozitív válaszra ácsingózik!), akkor máris lebőgünk a jelenlévők előtt, akiknek jó része – már csak a generációs különbségek miatt is – nagyon jól tudja, mi fán terem a házasság. Mi viszont nem, és bár ezt az év többi napján egyáltalán nem tartjuk olyan problematikusnak, ilyenkor mégis úrrá lesz rajtunk a „család selejtje” közérzet.

Nos, ezen esetekben akkor sem jobb a helyzet, ha évek óta mutatkozunk ugyanazzal a férfival, sőt, a rokonság időnként még arra is vetemedik, hogy sokat sejtető pillantásokat vessen az egészen friss románcunk férfi tagjára is, akiben aligha cikázik még a házasság gondolata, mert mondjuk még azt sem tudja, hogyan festünk reggel. (Éppen ezért ebben a szakaszban még érdemes gondosan elrejteni az új udvarlót a család elől.) Ha netán az illető úriember már rutinos a családi összejövetelekben, érte nem kell aggódnunk, mert neki aztán megvan az indoka arra, miért nem akar nősülni. Esküvőkön például ilyenkor szoktak összenézni a még agglegény férfiak, szemükben ekkor kúszik el az „én még megúsztam” felirat.


Még nem, és kész

Régen, ha eladósorba került egy lány, már régen mindenki tudta, ki lesz a férje, ha tetszett a fiataloknak, ha nem. Most, hogy vége az esküvői szezonnak, ki-ki fedezékbe vonulhat egy időre, vagy tréningezhet a következőre. Mindenesetre sikerült néhány olyan lepattintó választ összegyűjtenem, amelyekkel többen verték már vissza sikerrel az unatkozó rokonok és a szenvedő fejszerkezetünkön élvezkedő ismerősök támadását:





A kérdés tehát: És te mikor mész már férjhez?

1. „Hát… igazából férjnél vagyok, de ne mondd meg X-nek!”

2. „Engem nem motivál a házasság. Nem szeretnék hízásnak induló, unalmas házicseléd lenni.”

3. „Minek menjek férjhez? Te is elváltál, nem?”

4. „Képzeld, idén hárman is megkérték a kezem. Mit tegyek, ha nem tudok választani?”

5. „Viccelsz? Minek rontanám el az életemet?”

6. „Tudod, az eskü komoly dolog. Én csak akkor házasodom, ha be is tudom tartani. Most még virgonckodnék egy kicsit…”

7. „Mi esküvő nélkül is boldogok vagyunk. Ez csak egy papír, az ég szerelmére!”

8. „Majd ha megültük az első gyerekünk első szülinapját, jöhet a lagzi!”

9. „Húha, ahhoz nagyon sokat kéne innom!”

10. „Még nem, és kész!”


Pöffeszkedő vagy született feleségek?

Vannak férfiak, akikről még a közeli hozzátartozóik is azt feltételezik, hogy egy jó darabig vagy talán soha nem fognak megnősülni. Aztán csodálattal adózunk a nő előtt, aki valamilyen fondorlattal rávette a házasságra. Bár éppen eléggé büszke ő magára… Nem telik bele két-három év, és már úrnői tekintettel bámészkodik a családi autó anyósüléséről, főképpen azokkal éreztetve felsőbbségét, akik kiskocsival járnak, jegygyűrű és gyerekülés nélkül. Az ő szemében lúzer vagy, ha nincs férjed vagy legalább egy vőlegényed, hiszen mellette ott ül egykor igen jó kiszerelésű „apu”, mára kicsit nyúzottabb verzióban, ott a tündéri gyerek meg otthon a háztartás.

Oké, néha minden hajadonnal megesik, hogy a pillanat töredékénél több ideig mereng arról a piros lámpánál, hogy mennyire jó lenne „anyu” helyében lenni. Pedig sosem tudhatod. Lehet, hogy „anyu” a lelke mélyén a fél karját adná egy könnyed estéért – hisztiző gyerek és sörért kiabáló férj nélkül. Ebből neked – egyelőre – korlátlan számú megadatik.







Szóval ha rajtunk kívül álló okok miatt még távoli az esküvő gondolata, tartsuk magunkat távol, de legalábbis ne dőljünk be a feleség-anya pátosznak, ne húzzuk a szánkat, ha kizárólag a gyerekeikről beszélnek egy baráti vacsorán, vagy ha kihúzzák magukat az anyósülésen. Bennük már megvan a feleségek méltósága, hiszen az oldalbordaságra vágytak, annak minden nehézségével együtt. És mivel jó feleségek akartak lenni, össze is jött nekik.

Lehet, hogy te ahelyett, hogy a szakácsnői tudományod javítottad volna, inkább táncolni jártál, vagy hülyére dolgoztad magad. És még válogatsz is! (Főleg, ha több férfi bánt már veled úgy, mint a lábtörlőjével.) Persze ettől még érezheted úgy, hogy nincs igazság a földön. Nekik összejött, neked (még) nem. És egyébként is, egy született feleséggel csak egy született feleség szállhat ringbe…






Te és a „közvélemény”

A címben szereplő kérdés csupán azért forog a köztudatban – persze a jóhiszemű érdeklődésen kívül –, mert te és az a másik (mármint a kérdező) merőben másként értékelitek a helyzetet.

Te:
• még nem találtad meg azt a férfit, akihez hozzámennél;
• még más dolgokra szeretnél koncentrálni;
• még nem vagy elég erős egy új kapcsolathoz;
• még nem hiszel a holtomiglan-holtodiglanban; 
– … stb.

Eközben így vélekedik az, aki ilyet kérdez:
„Szegénynek nincs szerencséje a férfiakkal…”
De hogy ez szerencse vagy balszerencse, az már végképp nézőpont kérdése…


A témát még folytatjuk. Addig is várom idevágó leveleiteket a zs.bakos@sanomabp.hu e-mail címre!