Hónapról hónapra

Névjegy
Név: Makarész Rita
Életkor: 29 év
Testsúly: 57 kg
Fizikai állapot: kitűnő
Lelkiállapot: változó

– Most, hogy olvastam ezt a cikket az anyaságra való felkészülésről, eldöntöttem, hogy a tervezett fogamzás előtt három hónappal elkezdem szedni a magzatvédő vitamint. Figyelsz rám? Szóval, légy szíves, szólj előre, hogy mikorra tervezed a gyártást – bombáztam életem párját újabb gyerekvállalási tervemmel, amelyről csak azt tudtuk, hogy mindenképpen be fog következni. Az időpontot illetően megoszlottak a vélemények, én ugyanis akármelyik percben hajlandó lettem volna fejest ugrani egy újabb terhességbe, a párom azonban – realista mérnökember lévén – felhívta a figyelmem, hogy az építkezés nem a legalkalmasabb időszak egy újabb kicsi kihordására.
– Miért? Amíg te építkezel, én majd szépen növesztem a pocakom, és felkészítem Bazsót a testvérke érkezésére.
– Nekem meg folyton lelkiismeret-furdalásom lesz, hogy miért cipelek malteros vödröket ahelyett, hogy neked segítenék.
– Ugyan, hát okoztam neked bármi gondot az előző terhességemmel?
Ő csak rám nézett, és lemondóan sóhajtott. Olyasmi volt a tekintetében, hogy lám-lám, milyen gyorsan felejtenek a nők…
Két hét sem telt el a fenti beszélgetés után, amikor egy reggel észrevettem, hogy már nem szeretem az édesítővel készített tejeskávét. Egyáltalán: mintha már a tejeskávét sem szeretném. Sebaj – gondoltam – itt az alkalom, hogy lemondjak egyetlen káros szenvedélyemről, végre elvégezhetem az áhított egynapos miniböjtöt, ami eddig azért nem jött össze, mert képtelen voltam kávé nélkül létezni.
A délután újabb meglepetést hozott: én, aki minden vásárlást kétszer meggondolok, megláttam a kirakatban egy testhezálló, mégis szolid miniruhát, majd röpke habozást követően betértem, és egy próba után már az új szerzeményemben távoztam. Még szerencse, hogy a kardigánom takarta a kilógó tájékozató cédulát. Hazafelé egy pasi integetett nekem, a buszsofőr pedig megvárt, amikor a megálló felé futottam. Valami titokzatosság volt a levegőben !
A következő hétre vártam az esedékes menstruációmat, ami valahogy nem akart megérkezni. Még ekkor is csak arra gondoltam, hogy bizonyára rosszul emlékszem az utolsó dátumra – lusta voltam megnézni a naptáromban. De egy hét elteltével már határozottan gyanakodtam, és miután előhalásztam a naptárt, bebizonyosodott, hogy gyanúmnak alapja van. Több mint tíz napot késett!
Másnap beszereztem egy gyorstesztet, és bár azt írták, bármely napszakban alkalmazható, a legbiztonságosabb eredmény mégiscsak a reggeli első vizeletből mutatható ki. Így aztán vártam a másnap reggelt, ami körülbelül hetvenkét óra múlva következett be – legalábbis nekem így tűnt. Pisilés, papírka elhelyezése és… és két csík! Atyaisten, újabb babám lesz!

Hogyan mondjam el neked?
Kinek mondjam el, és főleg hogyan? Először nyilván az apának, aki e korai órán már építkezett az udvaron, tehát nem volt elérhető állapotban. Az anyukámat nem akartam reggel fél hétkor felcsörgetni, ez egyébként sem telefontéma. Bazsó még nincs hároméves, nem értené, miért vagyok ilyen izgatott. A barátaimnak majd csak később jelentem be, a munkahelyemen pedig tényleg ráérnek még megtudni. De valakinek el kell mondanom! Addig sertepertéltem, amíg sikerült magamra terelni vízért beszaladó párom figyelmét.
– Mondd csak, ugye komolyan gondoltad, hogy Bazsónak szüksége van testvérre?
– Persze, már így is nehéz lesz kinőnie ebből a vészes elkényeztetettségből.
– Akkor jó, mert biztosan lesz neki egy.
– Hát már hogyne lenne.
– De úgy értem, nemsokára…
– Nyilván, csak előbb legalább részben befejezzük az építkezést, mert itt nem lenne kényelmes négyünknek… mit jelent az, hogy nemsokára?
– Azt, hogy kilenc hónap múlva.
– Vagyis… vagyis ez biztos?
– Itt a teszt.
Meglepetés, zavarodottság és összpontosítás. Ezek a reakciók egy másodperc leforgása alatt váltották egymást a párom arcán, majd újabb másodperc elteltével határozott vigyor ült ki rá.
– Hát, úgy tűnik, ez a gyerek inkább vállalja a kényelmetlenséget, de mindenáron világra akar jönni.
Ettől kezdve felgyorsult a jó hír terjedési sebessége. Ennek mindössze egyetlen titka volt: a párom(!) felhívta édesanyámat, és bejelentette, hogy újból lesz kin gyakorolnia a nagymamaszerepet. Két nap múlva már Svédországban élő másodnagybátyám is tudott az újabb gyermekáldásról. Bennem pedig egyre sokasodtak a kérdések.

Hogyan, mikor, miért, hová?
A napok múlásával a baba meglétének bizonyossága egyre nőtt, az ezzel párhuzamosan felvetődő kérdések számával egyetemben. Odáig jutottam a töprengésben, hogy jobbnak láttam papírra vetni az átgondolandó problémákat, hátha így egy kicsit rendezni tudom a kuszaságot.
– Hogyan kell átszerveznem a munkámat a várandósság és később a baba miatt?
– Hogyan kell a páromnak átszerveznie a munkáját ugyanezért?
– Kitolódik-e az új lakásba való költözésünk időpontja?
– Mit fog szólni Bazsó (a világ legönfejűbb kissráca) a testvérke érkezéséhez?
– Ki hol fog aludni a meglévő két szobánkban, amelyek közül az egyik nappali?
– Meddig tudok otthon maradni a kicsivel?
– Hogyan fogom megoldani a két gyerek különböző időpontokra eső bölcsődei, óvodai és iskolai szüneteit?
– Mi lesz, ha most is tizennyolc kilót vagy még többet hízom?
– Felvehetem-e még valaha ebben az életben a testhezálló, mégis szolid miniruhát, amit két hete vásároltam?

Gondos felkészülés
A fogamzás körüli időszakban fordítsunk figyelmet arra, hogy szervezetünk a lehető legjobb feltételek mellett fogadhassa be a megtermékenyített petesejtet. Érdemes három hónapot szánni a „nagytakarításra”: a szokásosnál jobban ügyeljünk az egészséges táplálkozásra, a dohányzás és alkoholfogyasztás mellőzésére. Kezeltessük ki az esetleges nemi fertőzéseket, hozassuk rendbe a lyukas fogakat.
Mivel bebizonyosodott, hogy a nyitott gerinc, illetve az agykoponyahiány megelőzésében döntő szerepet játszik a folsav és más vitaminok megfelelő szintje szervezetünkben, érdemes a tervezett fogamzás előtt egy hónappal elkezdeni a magzatvédő vitamin szedését. Kiderült ugyanis, hogy ez a rendellenesség egy, enzimet előállító hibás génpár működésével hozható összefüggésbe. Megfelelő folsavbevitellel kiküszöbölhetjük ezt a veszélyforrást. Táplálékunkkal átlagosan napi 0,16 milligramm folátot (így nevezik a folsav, azaz a B11 vitamin természetes élelmiszerekben előforduló változatát) fogyasztunk, ezzel szemben a rendellenesség kivédéséhez 0,66 milligrammra lenne szükség. Ezt a megfelelő vitaminkészítmény szedésével biztosíthatjuk. (Az Egyesült Államokban a lisztet dúsítják folsavval.)
A magzatkezdemény a fogamzástól számított 5-7. napon jut el a méhüregbe, a beágyazódás pedig a tizennegyedik nap tájékán következik be. Az első két hétben még nem alakulnak ki fejlődési rendellenességek az osztódó magzatkezdeményben. A beágyazódástól kezdve azonban robbanásszerű változás veszi kezdetét: ekkor, a harmadik és a nyolcadik hét között fejlődnek ki a főbb szövetek, szervek, ebben az időszakban kell leginkább tartani a fejlődési rendellenességek bekövetkezésétől. Ezért a magzatvédő vitamin szedését legalább a harmadik hónap végéig folytassuk, s továbbra is ügyeljünk bizonyos veszélyforrások (felesleges gyógyszerszedés) elkerülésére és az egészséges életmódra. Egyes elméletek szerint az émelygés, az undorodás és az egyre határozottabban jelentkező álomkór éppen ezt a célt szolgálja: szervezetünk ösztönösen elutasítja az ártalmas élelmiszereket, a dohányfüstöt, és több alvással gondoskodik arról, hogy a kismama ne ilyenkor vágjon bele élete legveszedelmesebb kalandjaiba.
Dr. Czeizel Endre A gének titkai című könyvében részletesen olvashatunk az öröklődés törvényszerűségeiről, a fejlődési rendellenességek megelőzésének módszereiről.
– wur –