Baba

Napi mese: A kalóz nagypapa

Mindennap olvashattok egy mesét a Nők Lapja Cafén. Ha nincs épp tippetek esti mesére, akkor azért, ha inspirálódni szeretnétek új könyvekkel kapcsolatban, akkor azért, de legfőképpen azért, hogy békés és szép legyen a nap lezárása.

Nagypapa egyedül maradt. Magányosan élt a kertes házban. Tett-vett reggeltől estig – de nem volt senki, aki szólt volna hozzá. Egyre rosszabb lett a kedve. Úgy határozott: eladja a kertes házat, s odaköltözik a lányához, vejéhez, unokájához az új lakótelepre.

Zsolti büszkén újságolta Andrisnak a homokozóban:

– Hozzánk költözik a nagyapám! Anyu és apu már be is rendezte neki a harmadik szobát! És tudod, mi a nagyapám? Kalózkapitány. Csak álruhában jár. De ez titok, ne mondd el senkinek!

Andris irigykedve bámult Zsoltira.

Nagyapa odaköltözött, de a kedve szomorú, borongós maradt. Már nem volt egyedül, de egyre jobban hiányzott a kert, a sok apró tennivaló. Úgy érezte, felesleges itt. Csak az vidította fel, ha délutánonként Zsoltival sétált a kiserdőben. Esténként sokáig mesélt neki. Ő maga talált ki meséket a kalózkapitányról meg a három részeges kalózról.

Andris egy napon észrevette, hogy Zsolti valamit szorongat a markában. – Mutasd meg!

Zsolti lassan szétnyitotta az ujjait. Puhafából faragott hajó volt a kezében, nem nagy, akkora, mint egy őszibarackmag.

Napi mese: A kalóz nagypapa

– Nagyapa faragta nekem. Képzeld, faragni is tud! Ez a kalózok hajója!

Andris könyörögni kezdett.

– Kérd meg, hogy faragjon nekem is! Kérd meg!

– Jó, jó, majd szólok neki – ígérte meg nagylelkűen Zsolti.

Hazaszaladt, és keresni kezdte nagypapát. Ilyenkor, ebéd után mindig otthon szokott lenni! Hiszen mi mást tehetne? Szunyókál, rádiót hallgat… Most nem volt sehol.

Zsolti töprengeni kezdett. Talán lement a térre! Igazán szép, meleg tavaszi idő van! Leszaladt a térre. Kereste nagypapát a sakkozóknál – nem volt ott. A presszóba is benézett, ott sem találta. Körbeszaladta a kiserdőt – hiába. Beült a homokozóba, és töprengve szórta a homokot egyik tenyeréből a másikba.

Andris szaladt oda hozzá, és orra alá dugta összeszorított markát. – Találd ki, mi van benne!

– Katica.

– Nem.

– Kavics.

– Nem.

– Akkor szabad a gazda!

Andris kinyitotta a markát. A tenyerén parányi hajó feküdt. Épp olyan, mint Zsoltié. Kalózhajó!

– Honnan szedted? – ugrott fel Zsolti.

– Nagyapád faragta nekem.

– Hol van? Éppen őt keresem!

– Ott ül a bokrok között! Gyere!

Zsolti lába a földbe gyökerezett. Ott ült nagyapa, az ő nagyapja egy padon, és annyi, de annyi gyerek vette körül, hogy csak az ősz fejebúbja látszott a gyerekfejek gyűrűjében.

– Mindenfélét farag. Bálnát is, meg sellőt is. És közben mesél a kalózokról!

– Az én kalózaimról! – szorult össze Zsolti szíve.

Sarkon fordult, és hazaszaladt. Apja, anyja aggódva figyelte.

– Mi van ezzel a gyerekkel? Olyan szótlan, sápadt… Csak nem bújkál benne valami betegség?

Vacsora után Zsolti ágyba bújt és a fal felé fordult. Nem nézett föl akkor sem, amikor meghallotta az ismerős köhhentést. Nagyapja jött be, hogy esti mesét mondjon neki a kalózkapitányról meg a három részeges kalózról.

– Zsolti! Alszol?

– Nem – válaszolta Zsolti, és végre sírva fakadt. Úgy zokogott, hogy nagyapa csak nehezen értette meg, mi is a baja.

– Miért… miért faragtál hajót… minden gyereknek… és miért mondtad el… a kalózokat nekik… amikor te… az én nagypapám vagy!

Nagyapa az ágy szélére ült.

– Persze, hogy a tied vagyok! De tudod, ültem a téren, s épp egy delfint farigcsáltam, amikor gyűlni kezdtek körém a gyerekek. Néztek, bámultak szótlanul. Aztán az egyikük megkérdezte, kinek csinálom a delfint. Mondtam, a kalózoknak. Erre megkérdezték, kik azok a kalózok. Elmondtam nekik.

– Az én meséimet! Az én kalózaimat! – szipogta Zsolti.

– Ne irigykedj rájuk! Ezeknek a gyerekeknek sose mesél senki. S amiket elmondtam, azok mind régi mesék. Neked mindig újat mondok. A legeslegújabbat. Mert te vagy az én unokám.

Zsolti szeme fölcsillant a sötétben.

– Jó. Akkor kezdd is el a mait…

Másnap a téren Zsolti büszkén figyelte a nagyapját. Ott ült egy padon, hajót faragott, s közben mesélt. Gyerekek álltak körülötte. Egyszerre huszonöt unokája lett! S az volt a legjobb, hogy a kalóznagypapa arcán nyoma sem volt már a szomorúságnak.

 

Marék Veronika: A kalóz nagypapa. Illusztrálta Gyöngyösi Adrienn. Megjelent a Pagony Kiadó gondozásában.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése