Császármetszésre elvileg csak akkor kerülhetne sor, ha a hüvelyi szülés kockázata nagyobb lenne, azaz veszélyeztetné a kisbaba/kismama egészségét/életét. Ennek ellenére egyre évről évre egy növekszik azoknak a száma, akik hasi szüléssel hozzák világra a gyermeküket.
Kevesebb szülés, több császár
Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a császármentés elsősorban egy fontos, és az esetek egy részében életmentő beavatkozás. Nem a minősége, hanem a mennyisége a kérdéses. A tényleges életmentési helyzet azonban úgy tűnik egyre kevesebb, miközben az indokok és így az elvégzett műtétek sokasodnak. Ezzel párhuzamosan az anyákat és az újszülötteket érintő szövődmények egyre nagyobb arányban jelentkeznek.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő oldalán már mindenki számára megtekinthetőek a 2023-as statisztikák az állami szülészetekről: az összes szülésszám (32 453) 40,86 százaléka császármetszés volt, és 3324 gyermekkel kevesebb született, mint 2022-ben, összesen 79 429. A császármetszések száma pedig emelkedett is az előző évekhez képest; utoljára 1999-ben volt 15 százalék alatt a császármetszések száma, azóta pedig folyamatosan emelkedik.
Kórházak a legmagasabb császáraránnyal:
- Balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet (56,42 százalék)
- Észak-Pesti Centrumkórház- Honvédkórház (54,01 százalék)
- Semmelweis Egyetemi Klinikai Központ (52.8 százalék)
A legkevesebb császáros szülést a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban vezették le – 26,17 százalékkal. Az elmúlt évek adatai pedig ezen az oldalon érhetőek el.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása szerint a császármetszés átlagának 15 százalékos érték körül kellene mozognia. Ez annyit tesz, hogy az alacsonyabb, illetve magasabb progresszivitási szintű intézmények együttes átlagát nézve is ez az arányszám lenne az elvárt. Az egységes szülészeti protokollok esetén a hasonló típusú szülészeteken hasonló arányú császármetszés aránnyal kellene találkoznunk.
Az élet a tét
Európán belül Magyarországon az egyik legmagasabb a császármetszések aránya, és a NEAK statisztikái alapján nem feltétlenül indokolt a császármetszések számának növekvő tendenciája. A NEAK szerint ráadásul egyre több esetben – orvosi vagy anyai részről – kényelmi szempontok állnak egy-egy császármetszés hátterében. A statisztikákból emellett kiderül az is, hogy még mindig sokszor fordulnak elő olyan esetek, amikor az édesanyák és babáik élete csak császármetszéssel menthető meg.
Fotó: Getty Images
Relatív és abszolút okok
Általánosságban elmondható, hogy császármetszésre akkor kerül sor, ha az anya és/vagy a baba egészsége, élete veszélybe kerülne, ha a szülés természetes úton folytatódna – írja oldalán az EMMA Egyesület a császármetszésekről. Hozzáteszik, hogy a beavatkozásoknak különféle okai lehetnek; ezek közül néhány egyértelműen szükségessé teszi a császármetszést (abszolút ok), míg mások mérlegelés függvényei (relatív ok). Az Emma Egyesület szerint ez utóbbiak megítélése kórházanként és orvosonként változó lehet.
Abszolút oknak számít, amennyiben biztosan tudjuk, hogy az anya és/vagy a baba élete, egészsége érdekében elkerülhetetlen:
- a méhlepény elfedi a méhszájat,
- a köldökzsinór előre esik,
- a baba harántfekvéses.
Relatív ok, amikor egyéni mérlegelés alapján kell dönteni, melyik szülési mód jár kevesebb kockázattal:
- terminus túllépés,
- farfekvés,
- korábbi császármetszés,
- a szülés nem megfelelő ütemű haladása.
Pszichés szempont a császármetszésben
Elsődleges és másodlagos tokofóbia, vagyis a szüléstől való félelem kialakulhat egy korábbi rossz tapasztalat miatt (másodlagos tokofóbia), de jelentkezhet akár mindenféle előzmény nélkül is (elsődleges tokofóbia). Az irracionális, bénító félelem a szakirodalom szerint nem kizárólag a szülés folyamatára vonatkozik, olykor magában foglalja a baba, vagy a nemi szervek sérüléseitől, és sokszor a haláltól való félelmet is. A fóbia kialakulásának számtalan oka lehet; akár egy korábban szülési traumát átélt családtag, vagy ismerős története is vezethet elsődleges tokofóbiához.
Fontos tudni, hogy az ilyen típusú félelmek és a hatásukra fellépő szorongásos állapotok a hüvelyi szülés folyamatára is hatással lehetnek, akár szövődményekhez is vezethetnek. Ha valaki retteg a hüvelyi szüléstől, a stressz miatt valóban el is húzódhat a folyamat annyira, hogy végül császármetszésre legyen szükség. A fentiek, a depresszió, a pánikbetegség bizonyos esetben mind arra adhatnak okot, hogy az orvos mérlegelni kényszerüljön a helyzetet.
Felesleges beavatkozások
Arról a legtöbb nőnek határozott és magabiztos terv él a fejében, hogy hogyan és milyen közegben szeretné világra hozni gyermekét. A felesleges beavatkozások azonban könnyen átírhatják ezeket a terveket, épp ezért nagyon fontos, hogy minden körülmények között tisztában legyünk a jogainkkal. Nem árt, ha tudjuk azt is, hogy az egyik beavatkozásból könnyen következhet egy másik is, és könnyen találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy elveszünk a műtőben zajló folyamatok kavalkádjában.
A szülés kapcsán felmerülő kérdések armadája közül talán az a legnehezebb, hogyan döntsünk arról, mi az, amit elfogadjunk, és mi az amit ne? A jogaink ismerete, és a minél nagyobb tájékozottság ilyenkor nagy segítségünkre lehet. Ha a terhesség ideje alatt erre időt fordítunk, úgy megkímélhetjük magunkat egy akár felesleges műtéttől is. Az információszerzést segíti egy egészségügyi szakemberek és jogászok által készített tájékoztatófüzet a szülésről. Ez már a várandósság alatt segít felkészülni a szülés legfontosabb eseményeire, arról nem is beszélve, hogy az információk birtokában magabiztosabban tudjuk meghozni a legjobb döntést saját magunk és kisbabánk részére.
Beavatkozások, melyek összefüggésben lehetnek a császármetszések növekvő arányával:
- Oxitocin: Alkalmazása az anyát vagy a babát veszélyeztető helyzetekben ajánlott (jelentős mértékű túlhordás, burokrepedés, oxigénhiány), ezzel együtt sokszor alkalmazzák a szülés folyamatának felgyorsítására is gyakran alkalmazzák.
- Túlmonitorizálás: Bár a magzat szívműködésének és a méh fájástevékenységének megfigyelése a szülés során elengedhetetlen, a CTG-hez ajánlott pozíció a háton fekvés, ami – tekintve, hogy a vajúdás előrehaladásának szempontjából kedvezőtlen pozíció – nem túl szerencsés. A CTG ráadásul nem méri a baba szívverésének minőségét, és még a szabad mozgást is akadályozza.
- Epidurális érzéstelenítés: Az oxitocinos infúzió legtöbbször kéz a kézben jár az epidurális érzéstelenítéssel. Többek között például azért, mert túl erős fájásokat generál ahhoz, hogy az fájdalomcsillapítás nélkül elviselhető maradjon. Az érzéstelenítés után a protokoll szerint ismét CTG-ellenőrzés következik, ami adott esetben növelheti a császármetszés esélyét is, hiszen lassítja a szülés természetes előrehaladását.
- Burokrepesztés: A burokrepesztéstől a szülés felgyorsulását várják, ám a szülés elhúzódását is okozhatja, amivel császármetszés esélye ismét nő.
Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen
A császármetszés előnye, hogy jól időzíthető vele a szülés, gyors, kiszámíthatóbb. Hátránya, hogy ritka, de annál komolyabb szövődményekhez vezethet, és bár ma már rutinműtétnek számít, előfordulhatnak közben melléksérülések is. Fontos szem előtt tartanunk azt is, hogy a metszés helyén keletkező heg sosem lesz már olyan erős, amilyen az érintetlen izomszövet volt, ami egy esetleges következő terhesség esetén akár hegszétválást is eredményezhet.
A császármetszés nemcsak fizikailag, de lelkileg is próbára teszi a kismamákat. Azok, akik hüvelyi úton terveztek szülni, érezhetnek csalódottságot is, amiért megfosztották őket a természetes szülés élményétől. Ilyenkor időbe telik az, míg elfogadják és feldolgozzák a hasi szülés okozta élményéket, az esetleges sokkot. Mivel a császármetszés egy nagy hasi műtét, a beavatkozás után a friss anyuka egy ideig mindenképp ágyhoz lesz kötve és magányosnak is érezheti magát amiatt, hogy csak nehezítve tud kapcsolatot teremteni a babájával. Amennyiben a környezetedben valaki hasi úton szült, figyelj oda rá, mert szorongást és depressziót is kiválthat az önostorozás.
