Amíg az angyalok díszítenek

Hogy lehetséges ez? Csoda, varázslat? Vagy valóban itt jártak az angyalok?

Legyünk mi az angyalok!

Valljuk be őszintén, hogy a gyerekek elöl semmit sem lehet eltitkolni. A kicsiknek, s főleg a nagyobbaknak van egy ösztönös érzékük, hogy mindenre rájönnek, mindent kiszagolnak, megtudnak. Hiába titkoljuk, sutyorgunk a hátuk mögött, hiába csukjuk be az ajtót, ők nagyon is tudják, hogy a fa, hogy került oda, hogy az ajándékot ki hozta. Mégis, hogy oldjuk meg ezt az átlátszó helyzetet? Az egészben az a legjobb, hogy míg ez nekünk olyan átlátszó, s már azt is tudjuk, hogy ők tudják, ők mégis úgy viselkednek, mintha nem is tudnának semmit.

Nálunk…

A mi családunkban a karácsonyfa díszítés a karácsony legszebb pillanata. Nálunk – a lakás adottságai miatt- nem tudtuk megoldani a fa elrejtését. Így maradt a közös díszítés. A fiam és a lányom már születésük óta részt vesznek a díszítésben. Mindenkinek meg van  a feladata, mindenki tudja mit csinál, mit hova tesz. A fa feldíszítése után pedig az est legszebb pillanata, mikor még a nagy vendégsereg előtt, csak mi koccintunk az ünnepre, megemlékezve Jézus születésére.

Amíg titok a titok

A legkisebbekkel a legegyszerűbb a megoldás, amíg délután alszik fel lehet díszíteni a fát, vagy egy másik szobába rejtjük el és oda csak este mehet be. Vagy igénybe vesszük a nagyszülőket, akik szívesen sétálgatnak, színházba, moziba mennek ilyenkor a kis unokákkal. Ilyenkor pedig minden szülő gyorsan átváltozik angyallá és díszít, csomagol, készül. Később, mikor már cseperednek a dolog egyre átlátszóbb lesz számukra. Hiszen már felmerül a kérdés, hogy a szülők, miért nem jönnek színházba, vagy miért kell azt az ajtót becsukni. Egy darabig még titkolhatjuk a dolgokat, de egy idő után eljön a nagy leleplezés.

Az igazság

Elmondani az igazságot, hogy a fát valójában csak mi díszítjük, nem is olyan egyszerű. Ehhez mindenképp meg kell várni a megfelelő életkort, amikor már beavathatjuk a nagyobbakat. De itt nagyon fontos, hogy csak a nagyobbakat. S itt álljunk meg egy pillanatra. Figyeljék meg, hogy a nagyobb gyerekek nem árulják el a kicsiknek a titkot. Szinte cinkostársai lesznek a felnőtteknek, sőt a kicsiknek ugyanúgy mesélnek, mint mi felnőttek. S, ha esetleg a kisebbek rá is jönnek a karácsonyi csodára, még akkor sem fogadják el tényként a valóságot. A hiedelem sokáig megmarad. Konkrét időt nem lehet rá mondani, de talán úgy 9-10 éves korukban eszmélnek rá a gyerekek, hogy ki is díszíti a fát, ki hozza az ajándékot.

Az együtt díszítés öröme

Sok családban a karácsonyfa közös díszítése az ünnep egyik fénypontja. A gyerekek ugyanúgy részesei lesznek a Jézuska várásnak, mint a többiek. Ilyenkor mondhatjuk azt is, hogy az angyalok ajándékot hoznak nekünk, s hogy ne várjuk őket üres kézzel, mi is megajándékozzuk őket. S innentől kezdve a gyerekek máris hatalmas örömmel díszítenek. A fa nemcsak egy szobadísz lesz, hanem számukra ugyanolyan fontos lesz, mint az ajándék. Egy viszont nagyon fontos, az ajándékozás titokzatosságának meg kell maradnia. S ilyenkor újra színre lépnek a praktikák, hogy miképp csalogassuk el a gyerekeket a fenyőfa alól.

A leleplezés

A karácsonyi csodában és főleg a gyerekek korlátlan fantáziájában az a legszebb, hogy még akkor is hisznek nekünk, ha az adventi időszak alatt nap mint nap szembejön velük az igazság.
• Fenyőfaárussal bármelyik bolt előtt találkozhatunk. S itt felmerül a kérdés, ha a nénik és a bácsik itt veszik a fát, akkor a mi fánk honnan jön?
• A tévében folyamatosan elhangzanak azok a reklámok, hogy: – Már megvette a ajándékait? Gondoljon szeretteire, ajándékozzon nekik ezt vagy azt! Akkor most mi vesszük az ajándékot, vagy az angyalok hozzák?

• Óvodában, iskolában, apa vagy anya munkahelyén is van karácsony, egy kicsit előbb, egy kicsit másképp. Itt is kapnak a gyerekek ajándékot, itt is van karácsonyfa. Sőt sokszor a gyerekeket bíztatják is a nevelők, hogy készítsenek ők is ajándékot, s később már maguktól gondolnak arra, hogy mi lenne, ha anyának és apának ő is adna valamit.
• A közös vásárlás során állandóan látja a gyerek a csomagolópapírt, az üdvözlő kártyákat, a díszeket. Rögtön kérdezheti a gyerek, hogy nekünk is csomagolópapírunk volt, idén is vajon ilyenben lesznek az ajándékok. Vagy, jé nekünk is ilyen díszünk van a fánkon…
• S akkor még a milliófajta és alakú, és ruhájú és hangjú Mikulásról nem is beszéltem, de ez most már szerencsére minket nem érint. Viszont az amerikai gyerekeket annál is inkább. S itt megint jön egy újabb kérdés. Rajzfilmekben, játékfilmekben, amelyeket karácsony táján megnézünk, szinte mindegyikben a Mikulás hozza az ajándékot a gyerekeknek szentestén.
Na most akkor mi van?
Ember legyen a talpán, aki ebben a zűrzavarban még el tud igazodni!

Praktikus tanácsok

• Ha úgy döntünk, hogy a fa díszítése titkos marad, akkor érdemes a gyerekeket ilyenkor elvinni szórakozni. De az is fontos, hogy az egyik szülő mindig menjen a gyerekkel, egyik évben anya, másikban apa. Mehetünk bábszínházba, korcsolyázni, kirándulni, moziba, vagy cirkuszba. Szerencsére ilyenkor ezek az intézmények mindig nyitva vannak, s tárt karokkal várják a kicsiket. • Sose bonyolódjunk hosszas magyarázatokba, hogy miért van a bolt előtt fenyőfa, milyen díszek vannak a boltban stb. Ezeket a kérdéseket talán jobb nem meghallani, vagy ha mégis válaszolni kell, akkor legyünk diplomatikusak. • Amikor már úgy gondoljuk, hogy elég nagyok a gyerekek, hogy ne higgyenek a karácsonyfát hozó angyalkában, akkor kezdjünk el közösen díszíteni velük. Sok–sok mesével, biztatással hamar átzökkentethetjük a gyerekeket, sőt a váltást észre sem fogják venni. • Nagyon fontos, hogy a családban egyetértés legyen. Ha a szülők elhatározzák, hogy mostantól a gyerekeknek így vagy úgy fogják a karácsonyi csodát bevezetni, akkor ahhoz a nagyszülőknek is tartaniuk kell magukat. Mert két mese, sőt három egy családban már sok.