Ha elmegy a baba…

A természet dolga?

Az orvosok álláspontja sem egységes abban, hogy a korai vetélés mennyire természetes folyamat. Főként az angolszász területen úgy tartják, hogy ez a kiválasztódás eszköze, melybe orvosi eszközökkel nem szabad beavatkozni. Máshol – így nálunk is – már az első hetekben is alkalmaznak megtartó kezeléseket, mert a hazai felfogás szerint a genetikai okokon kívül sok más tényező miatt is bekövetkezhet a vetélés, melyek ma már orvosolhatók.

Ha már nem visszafordítható

Megtartó kezeléseknél természetesen nem arra kell gondolni, hogy a sérült magzat megmentéséért harcolnak az orvosok. Nem is tudnának, hiszen ilyenkor mindenféle beavatkozás mellett is bekövetkezik a vetélés. Ezt viszont pontosan csak a nőgyógyász tudja megállapítani, aki ezután elvégzi a „műszeres befejezést”.
Téves az a nézet, hogy a természet majd ezt is elrendezi, hiszen a méh üregében több-kevesebb életképes lepényi szövetrész maradhat, mely elhúzódó vérzéshez, hosszas gyógyuláshoz, esetleg újabb vetéléshez vezethet. Ezután sor kerül az elvetélt szövetek kórszövettani feldolgozására.

Hogyan tovább?

„A totális üresség” – fogalmazott Klára a vetélés után. Sokan éreznek hasonlóan, melyhez még hormonális és testi változások is társulnak. Nehéz újra talpra állni. Újra reménykedni, próbálkozni. Sokat segít, ha nem zárkózunk magunkba, hanem társunkkal együtt jutunk túl a mélyponton. Mert ők is gyászolnak. Nekik is fáj. A közös beszélgetések oldják a legjobban a szomorúságot, és együtt talán könnyebb felkészülni a jövőre.
Hogy mikortól érdemes újra próbálkozni, eltérőek az orvosi vélemények. A többség szerint legalább három hónapot – vagy inkább egy fél évet – jó, ha várunk, hiszen nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is újra rá kell hangolni a terhességre. Ha fertőzés okozta a vetélést, meg kell bizonyosodni, hogy teljesen meggyógyultunk.

Mekkora a vetélés kockázata?

• első terhesség esetén: 5%

• ha az utolsó terhesség élveszületéssel végződött: 5%

• egy vetélés után: 20%

• két vetélés után: 28%

• három vetélés után: 43%

• abortusz után: 6%

Különösen ajánlott a speciális, terheseknek kifejlesztett vitamin (folsav, magnézium, kalcium, B6), a rendszeres testmozgás, az egészséges étrend, a stressz csökkentése, az optimális testsúly elérése. Hagyjuk abba a dohányzást, és az alkoholt se vigyük túlzásba.

Márta: A kórteremben

„Kicsi vérzéssel kezdődött. Az addig makkegészségesnek gondolt terhességem egy pillanat alatt dőlt romba, lelkileg maga alá temetve engem is. Az orvost egyből hívtam, megvizsgált, még ultrahangra is beutalt, de a hümmögésen kívül nem sok mindent tudtam meg. Várjunk, mondta ki a végszót, otthagyva a teljes kétségbeesésben.
Két napig szinte egyhuzamban bőgtem, mikor egyik ismerősöm a saját orvosát ajánlotta, hátha mond valami mást is a hümmögésen kívül. Egy sokkal alaposabb vizsgálat után egyből a kórházban kötöttem ki. Szerda este volt. Papírok, kérdések, a sporttáskám, és bent találtam magam egy nyolcfős kórteremben, egy nyikorgó vaságy szélén kuporogva. Alig aludtam. Hallgattam a szomszédos ágyon fekvők szuszogását, gondolkodtam, vajon ők miért lehetnek itt.

Hamar megtudtam. A nyolc nőből kettő veszélyeztetett terhes volt. Ketten a vetélés szélén álltunk. A többi ágyon viszont félnaponként cserélődtek a betegek. Nők, akik nem akarták a terhességet. Nem akarták a gyereküket. Volt, aki már vagy ötödször van itt, mert hát mindig becsúszik az a gyerek. Volt, aki éppen összeveszett a barátjával, így már a gyerekére sem kíváncsi. Az egyik megtörten, a másik közönyösen mesélt. Én meg csak hallgattam. Közben a vérzés erősödött, egyik nap már engem toltak a műtőbe.
Senkinek nem kívánom vissza azokat a napokat. Nemcsak az fáj, ami megtörtént, hanem az is, hogy miért kellett pont egy ilyen kórteremből a műtőasztalra kerülnöm.”