Család

Levél minden elhagyott nőnek

Mikor egy kapcsolat véget ér, mikor egy nőt elhagynak, egy kicsit meghal valami a lelkében. Sír.

Nem mintha bármi változna a könnyek által. Mégis sírni kell. Jó sírni. Aztán meghalt lélekkel fel kell állni, s tovább kell menni, mert az élet nem áll meg. Nem, nem szűnik a Föld forgása, nem marad éjszaka örökké csak azért, mert az elhagyott élete sötétbe borult.

Menni kell. Össze kell szedni a darabokat, s egyenként összeilleszteni őket. Aztán a toldozott-foltozott összerakott lélekre fel kell épülnie egy újnak, mely erősebb lett, ha mégoly rongyos is volt.
De jó lenne, ha írhatnánk magunknak a jövőből egy levelet. Pár sort, amivel segíthetnénk önmagunknak.

Levél minden elhagyott nőnek

Miről szólna vajon az a levél?

Kedves Én! Hát elment. Az ajtó épp hogy becsukódott mögötte. Fel sem fogtad még, kába vagy, hitetlenkedő. Ténferegsz a lakásban, ami üres, annyira ijesztően üres. Kong. Hirtelen üres lettél te is, mint a tér körülötted. Bár segíthetnék neked…

A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top