Család

Egyedülálló szülő lett az ismerősöd? 7 mondat, amit kerülj, és 7 mondat, amit naponta mondj neki!

Nagyon könnyű belemarni az egyedülálló szülők lelkébe, de ugyanilyen egyszerű örömet szerezni is nekik, vagy egy kis önbizalmat csepegtetni beléjük.

Egyedülálló szülőnek lenni manapság nem kuriózum, sőt lassan az lesz mutogatni való látványosság, ha egy család 15-20 évnél tovább egyben marad. Mindannyian azt gondoljuk, hogy velünk nem eshet meg, mert mi mások vagyunk: többet teszünk a kapcsolatért, jobban megértjük a másikat, figyelmes, szexi, vicces, intelligens társai vagyunk a párunknak – aztán jön a hideg zuhany. Válás, szétköltözés, új élet.

Csak mi vagyunk benne a régiek, és a gyerekek, no meg szülői mivoltunk, amely immár megkapja az „egyedülálló” jelzőt. Sok barát, ismerős, szomszéd és önkéntes jóakaró szeretné meghallgatni a bánatodat, tanácsot adni és kicsit csámcsogni is a helyzeten – nekik szól ez a cikk arról, hogy milyen mondatokat kéretik kerülni, és milyen mondatokat lehet minél többet ismételni az egyedülálló anyukák és apukák előtt.

Vannak kérdések, amelyeket óhatatlanul meg fogsz kapni – elsőként saját magadtól, ott legbelül, és sajnos az álságos jóakaróktól is a külvilágban. Ezekkel a kérdésekkel két dolgot tehetsz: a drága Muci nénik és szomszéd Margitkák felé lepattintod őket – odabent pedig elkezdesz foglalkozni velük. Vedd őket úgy, mint az univerzum egyértelmű üzeneteit arra nézve, hogy mivel kellene foglalkoznod ahhoz, hogy előbbre tudj lépni. De ne legyél szívbajos, és légy te is az univerzum üzenete mások számára abban, hogy nyugodtan foglalkozzanak most már a saját dolgukkal ők is a tiéd helyett.

7 mondat, amit ne mondj egy egyedülálló szülőnek

„Nem gondolkodtál el, miért nem bírt veled élni?”

Kezdjük ezzel a díjnyertes kérdéssel. Hiszed vagy nem, ezt egy valódi jóakaró kérdezte meg, aki csak segíteni akart. Persze lehet ennek a kérdésnek helye egy bensőséges baráti beszélgetésben, amikor kellő mértékű önbizalom-erősítés után körbejárjátok a barátnőddel ezt is. Igen, minden éremnek két oldala van, és mindenki hibázik olykor, amin lehetőségeihez és erejéhez mérten változtathat, ha akar. És igen, ehhez bizony elkerülhetetlen, hogy feltárjuk, min is kellene változtatni. De azért az, hogy a buszmegállóban a szomszéd Muci néni tegye fel ezt a kérdést, mert ő aggódik, és segíteni szeretne, hát az mégiscsak sok. Ha nem vagy olyan viszonyban a frissen elvált anyukával/apukával, hogy ez a kérdés jogos lehessen, vagy nem olyan a helyzet, amikor ezt negyven oldalról, egész éjszakás dumaparti alatt, sírások és nevetések között tudjátok megbeszélni, akkor felejtsd el. Tudod, a jelszó mindig az: ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts!

És hogy mit mondj, ha a címzettje vagy ennek a kedves kérdésnek? Mondjuk ezt: „Ezen még nem gondolkodtam el, de azt sem értem, hogy veled hogyan bír még együtt élni a párod.” (Andi, 39 éves pesti anyuka)

„Lehet, hogy a gyerek miatt jobb lenne, ha nem randiznál.”

Ezerszer jut az ember eszébe, főleg, amikor már 10 százalék csini ruhából és 90 százalék lelkiismeret-furdalásból áll, és épp indulna a randevúra. Meg még egyszer hazafelé, amikor a fejét veri a falba, hogy mi a francot akart ettől az estétől, meg egy olyan embertől, akivel csak annyi a közös bennük, hogy mindketten magyarul beszélnek. De nyilván ezt így kimondani csak a legjobb barátnődnek/barátodnak lehet.

Mucika néni számára a következő választ javaslom: „Köszönöm, de a magánéletem részleteivel senkit nem szeretnék terhelni. Sem a gyerekemet, sem önt. Viszontlátásra.”

Rossz anyák c. film

„Nem nehéz egyedül?”

De. Rohadt nehéz. Mert te nem lehetsz beteg, neked kell mindenhová odaérni, minden számlát befizetni, bevásárlásról, ünnepekről, verstanulásról, ajándékokról, különórákról egyedül gondoskodni. És amikor minden nap végén leülsz a csendes lakásban, miközben a gyerekek már alszanak, még csak ott sincs valaki, akinek elmondhasd, hogy a te napod milyen volt. Sokan azért is szaladnak vissza az exhez, mert a nehéz pillanatokban legalább egy minimális véd- és dacszövetség volt köztük. De a lelked mélyén te is tudod, hogy ez kevés.

Saját magad és Mucika néni számára ezért egyaránt a következő választ javaslom: „Hát, nem nehezebb, mint egy lusta/alkoholista/félrelépegető/félig gyerek/agresszív/munkakerülő társsal együtt élni, és fenntartani a látszatboldogság mázát csak azért, hogy »ez a szép család együtt maradjon«, meg hogy »jaj, csak a gyerekek észre ne vegyenek semmit, és egész családban nőjenek fel«. Részemről fontosabb őszintén élni, mint hazugságok között, úgyhogy nem, nem nehezebb, de kösz, hogy megkérdezted.” (Anna, 35 éves, 2 kisfia van)

„Ne izgulj, lassan neked is eljön az igazi!”

Ez általában egy rosszindulattól csöpögő mosoly mögül érkezik. Nem kell faksznizni, elég, ha annyit felelsz negédes hangon: „Ne izgulj, lassan ti is elváltok.”

„A lényeg, hogy ne görcsölj az új pasin/az exen/a gyereken/a munkádon/az életeden!”

Már hogy a csudába ne görcsölne az ember, amikor széthullott körülötte minden, amit 10-20 évig ismert, és a napi rutin helyett most 42 órányi feladatot igyekszik belezsúfolni 24 órába, miközben próbál valahogy kinézni is, eljárni valami programra egy hónapban egyszer, hogy meg ne őrüljön, és közben nem arra gondolni, hogy a zöldséges pasi/csaj tuti azért mosolygott olyan kedvesen, mert akar valamit… Igen, tőled is, meg az utánad következő 64 másik embertől is, akiknek ugyanolyan jókedvvel kínálta az áruját.

Válasz Margitkának: „Jól van, laza leszek, csak csináld utánam az elmúlt fél évemet, és mutass egy kis lazaságot, hogy legyen példám!” (Tomi, 42 éves, 2 kisfiút nevel)

„Hidd el, férjjel/feleséggel sem könnyebb!”

A Margitkák vigasza, akik nemhogy nem akarnak megérteni, de még a maguk nyűgét is a te nyakadba varrnák. Ne hagyd, hogy rád telepedjenek a panaszkodásukkal, csak rázd meg magad, és egy laza kacsintással mondd nekik azt: „Tudom, ezért váltam el tőle.” (József, hétvégi, de lelkiismeretes apuka)

„Tudom, hogy jobb egyedül/párral/elválni/együtt maradni, de gondolj a gyerekre…”

Mind közül a legrémesebb ezt a mondatot hallani, mert csak azt hallja ki belőle az ember, hogy a másik szerint te nem gondolsz a gyerekedre, miközben minden döntésedet az ő érdekeit szem előtt tartva hozod meg. Ennél a mondatnál nem kell semmi plusz. Még csak magyarázkodni sem kell. Aki annyira nem ismer, hogy ezt feltételezné rólad, annak elég, ha csak köszönsz egy rövidet, és ott hagyod, ahol van. Tudod, nem kell mindenkivel jó fejnek lenni, és a magad kárára olyan beszélgetésekbe belemenni, amelyeknek már az első mondata is rombol. Főként az első időkben annyira szűken akadnak jó napok, hogy egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy bárki is lerombolja a kedvedet, vagy elbizonytalanítson – éppen a gyerekeid miatt, hiszen az ő számukra kell az erőd, a jókedved, az energiád.

The Single Moms Club

7 mondat, amit mondj egy egyedülálló szülőnek

Szerencsére azért a Muci nénik és Margitkák mellett nagyon sok jó fej barát is körbevesz, akik talán csak azért nem mondanak semmit az első 2-3 hétben, mert annyira új a helyzet, és nem akarnak megbántani buta, semmitmondó biztatásokkal vagy épp egy véletlenül kicsúszott kérdéssel. Nekik azt tudom javasolni, hogy a közhelynek számító jó szó is többet ér, mint a semmi, úgyhogy ha csak annyit tudsz mondani a barátodnak/barátnődnek, hogy „az idő mindent begyógyít” és „a java még hátra van”, akkor is hívd fel, mondd el neki, és legyél mellette, hogy érezze: nincs egyedül.

„Hogyan oldod meg az utat az oviba/főzést/háztartást a munka mellett?”

„Ez szép, mert nem csak szimplán megdicsér (ami azért nagyon jól tud esni), hanem bizalommal van feléd, és feltételezi, hogy valóban képes vagy rá. Te ezt mindennapi rutinnak látod, pedig hidd el, igenis nagy dolog. Tényleg az. Szuperhős vagy, az már biztos!” (Hajni, 35 éves anyuka)

„Szeretnéd, hogy elvigyem a gyereket a játszótérre? Lemegyünk, tombolunk egyet, addig te nyugodtan moss hajat vagy igyál egy kávét, esetleg ebédelj egyet azzal a helyes pasival/nővel.”

Óriási segítség minden olyan szabad perc, amikor leteheted kicsit azt a hatalmas terhet és felelősséget, amely a válladat nyomja. Hidd el, mind tudjuk, hogy milyen nehéz ez, és mennyire vágysz egy órányi szabadságra, amikor teljes biztonságban tudod a gyerekedet, senkinek sem kell fizetned érte sem pénzzel, sem lelkiismeret-furdalással, és végre elengedheted magad. Fogadd el, ha jó szívvel adják!

„Eljössz velem valahová?”

Kimozdulni, élményeket gyűjteni, töltekezni, utazni egyedülálló szülőknek is szabad. Kedves barátok, kérlek, vigyétek el a szülőket, mert maguktól nem jut eszükbe, csak a sűrű napirendet látják. És mondjátok el nekik, hogy nem kell száműzetésben, remeteként élniük, és megfosztani magukat attól, hogy jól érezzék magukat. Mondjátok el azt is, hogy a legjobbat azzal teszi magával a kedves szülő, ha ezekre a kirándulásokra, városi sétákra vagy akár barátnős/haveros mászkálásokra a kicsit is magatokkal viszitek, hadd szokja meg ő is a jövés-menést, érezze, hogy milyen új kalandokba vágni, és hogy milyen klassz, hogy az anyukája/apukája ilyen sok szuper helyet ismer, amelyeket barátokkal együtt nevetve lehet felfedezni.

„Neked is jár a boldogság, hidd el – és el is éred!”

„Ezt nagyon fontos hallani. Sok szülő nem így érzi, és ez csak fokozódik, amikor úgy érzik, hogy betemeti őket a rengeteg feladat, és megroppannak a hatalmas felelősség súlya alatt. A gödörből való kikecmergés első lépése azonban az, hogy legalább nézzünk felfelé, és egy ilyen mondatra »felnézni« hatalmas erőt ad. Tudatosítsd a barátodban/barátnődben, hogy értékes ember, akinek igenis jár az, hogy jól érezhesse magát, és elérhesse a boldogságot.” (Enikő, egy kislány anyukája)

Hatalmas kis hazugságok c. sorozat

„Tudom, hogy mindent bírsz egyedül, de ha bármikor szükséged van segítségre, szólj nyugodtan.”

Egy: úgysem fog szólni kb. fél évig. Az egyedülálló szülő úgy éli meg ezt, mintha a gyengesége jele lenne, és amíg nem élet-halál kérdése, nem fog hívni. Magának is bizonyítani szeretné, hogy bírja segítség nélkül, és nem szeretné, ha bárki inkompetensnek tartaná a mindennapok menedzselésében. Kettő: ezzel együtt is jólesik hallania, főleg, ha sokszor hallhatja, mert megnyugtató lesz számára a tudat, hogy tényleg ott vagy neki támaszként. Három: sajnos előbb vagy utóbb mindenki elfárad, előfordulhat rövid betegség is, vagy sürgős helyzet, és akkor pánik helyett ott leszel neki te. Hidd el, elmondhatatlanul hálás lesz érte.

„Emlékszem rá, hogy milyen klassz voltál a régi hobbidban. Gyere, elevenítsük fel, jövök veled!”

A segítség, a lelki támasz és a közös mászkálós programok mellett fontos más módon is felturbózni az ember önbizalmát. A hobbik, kedvenc időtöltések sokszor már évekkel korábban elmaradnak, amikor az ember szülővé válik, majd a válás után úgy fest, hogy végleg lemondhatunk róluk, mert minimális énidőnkben a zuhany-alvás-agyalás hármasát pörgetjük végtelenítve. Pedig egy kreatív tevékenység, amelyben ráadásul tehetséges is az ember, hatalmas önbizalmat tud adni.

„Életem legjobb döntése volt, hogy újra elkezdtem táncolni – a barátnőm vitt el újra, ő bátorított, aztán egy-két alkalom után ő vigyázott a kisfiamra is hetente kétszer. Annyira hálás vagyok neki! Kimozdított a legsúlyosabb mélypontról, és emlékeztetett rá, hogy mennyire jól érzem magam tánc közben, és hogy én ebben igazából jó vagyok. Erősnek és tehetségesnek érzem magam közben, és ez fantasztikus érzés!” (Angéla, egy ötéves kisfiú anyukája)

„Nagyon jó anya/apa vagy. Látszik, hogy mennyit teszel a gyerekedért, és hidd el, ezt ő is érzi és tudja.”

Ez az a mondat, amit egy egyedülálló szülő kizárólag akkor hisz el, ha kiplakátolod vele egész Budapestet, és naponta hússzor a rádió is a fülébe harsogja. Magától soha nem hinné el az ember, de ha külső szemlélőktől kapja a dicsérő szavakat és az önbizalomturbót, akkor az egészen más! A gyerekek, érzékeny lelkű kis zsengéink, akiket óvó szeretettel nevelünk, akikkel együtt nevetünk, és minden percben arra törekszünk, hogy nekik szebb legyen a holnapjuk és az életük, mint nekünk – ők a legfontosabbak, épp ezért ezen a ponton vagyunk a legsérülékenyebbek. Kedves barátok, kérlek benneteket, erre helyezzétek a legnagyobb hangsúlyt, amennyire csak erőtökből és figyelmetekből telik.

Ti pedig, kedves elvált szülők, soha ne feledjétek: mostantól valóban „egyedülállók” lettetek. Egyedülállóan erősek, kreatívak, jó lelkűek, a gyermekeiteknek a legjobbak, legértékesebbek. Erre gondoljatok, amikor először halljátok, hogy egyedülállók vagytok, és borzasztóan fáj, és akkor is, amikor már századjára hallottátok, és már meg sem érint. Ez se nem jó, se nem rossz dolog. Lehet, hogy valaminél rosszabb, de száz másik élethelyzetnél meg jobb. Mindig ezen a szűrőn át nézzetek a történetetekre, magatokra és külső-belső értékeitekre – egyedülállóan (is) fantasztikus emberek és szülők vagytok!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése