Félévi bizonyítvány: engedjük el a tanárnő szerint

Zsófia tanárnő, ahogy a gyerekek szólítják, tizenhét éve van a pályán. Állítja, hogy a szülők mindig túlreagálják a bizonyítványt, és a félévi értékelést is pont olyan komolyan veszik, mint az év végit. Pedig a legjobb, amit mi, szülők tehetünk, ha nagyvonalúan elengedjük ezt a témát.

Minden évben több gyerek szökik el otthonról a bizonyítvány miatt (Pexels.com)

Mit mutat a félévi értékelés?

Először is fontos tisztázni, hogy a félévi nem bizonyítvány, hanem csak egy értékelés. Azt mutatja, hogy hogyan teljesített a diák eddig a tanévben. Ha rosszul, akkor van még előtte egy másik félév, hogy javítson, ha pedig jól, akkor minden esélye megvan rá, hogy év végén is jó jegyeket kap majd.

„Az e-naplók korában nincs sok értelme ennek az egésznek, csak plusz munka a tanároknak, és felesleges stressz a családoknak – mondja Zsófia tanárnő. – Már nincs olyan, hogy egy gyerek eltitkolja a jegyeit a szülő elől, ezért az nincs tisztában az iskolai teljesítményével. Mégis minden évben van félévi bizonyítvány, és amikor a gyerekek hazaviszik, a magyar szülők nagyon rosszul vizsgáznak szülőségből. Ennek az egyik oka az, hogy sokszor a tanárok is feleslegesen nagy feneket kerítenek az értékelésnek, és úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a huszonegyedik században az égvilágon semmit nem számít egy általános iskolás gyerek félévije. 

Én a szülői értekezleteken mindig megkérdezem először a diplomás szülőktől, hogy emlékeznek-e bármelyik félévi bizonyítványukra? Soha senki nem tudja felidézni, hogy milyen jegyeket kapott. Aztán meg szoktam kérdezni, hogy szerepet játszott-e a bizonyítványa abban, hogy diplomás lett? Erre is majdnem mindig nemleges a válasz. De ugyanez a helyzet a szakmunkás szülőkkel is. Soha egyik sem mondta még azt, hogy a bizonyítványosztás bármennyire inspirálta volna arra, hogy tanuljon. Éppen ezért mindig megkérem a szülőket, hogy gondoljanak erre a pár mondatra, amikor a gyerek hazaviszi a félévit.”

Lehet, hogy az a szakma még nem is létezik, amivel majd a gyerekünk fog pénzt keresni (Fotó: Pexels)

A tanárnő elmesélte, hogy az egyik ilyen szülői értekezleten, miután a szülők lelkére kötötte, hogy ne vegyék túl komolyan az értékelést, egy apuka jelentkezett, és megkérdezte, hogy ha a bizonyítvány nem olyan fontos, akkor miért nem kapnak a gyerekek csak ötösöket, vagy miért van egyáltalán értékelés.

Ha nem fontos, miért adnak a tanárok rossz jegyeket?

Ezen el kellett gondolkodnia, és azóta sokkal lágyabb szívű, amikor osztályoznia kell. Úgy véli, hogy a jegyek mégiscsak jelzéssel szolgálnak mind a gyerek, a tanár és a szülők részére is az elmúlt időszakról, és szerencsés esetben inspirálják a gyereket a jobb teljesítményre. Viszont a huszonegyedik században tényleg semmit nem számít a jegy azzal kapcsolatban, hogy mi lesz majd a gyerekből később, milyen iskolába veszik majd fel, vagy mi lesz a szakmája. Ez természetesen nem vonatkozik a nagyon eltökélt, esetleg már tízévesen is orvosnak készülő gyerekekre, de ennek ellenére még abból is lehet orvos, aki hatodikban esetleg hármast is kap félévkor. Ott a gimnázium a hajtásra.

„Manapság is minden osztályban vannak olyan gyerekek, akik sírnak, amikor megkapják a bizonyítványukat. Még ha nem is verik őket otthon, olyan komoly lelki terrorban élnek, amit már bántalmazásnak lehet nevezni. Nagyon nehéz ezeknek a szülőknek elmagyarázni, hogy semmi nem múlik a bizonyítványon, és ezzel a nevelési módszerrel nem tudnak jó eredményt elérni. Az ember legtöbbször azt adja tovább, amit otthonról hozott. Változtatni nehéz.”

Fogalmunk sincs, mit kéne tanulni (Fotó: Pexels)

Fogalmunk sincs, mi lesz tíz év múlva, felesleges ezen stresszelni!

A szülőknek érdemes lenne elfogadniuk azt a tényt, hogy olyan gyorsan változó világban élünk, ahol esélyünk sincs még csak elképzelni sem, hogy mi lesz tíz vagy húsz év múlva a világban. A jó pályaválasztási tanácsadók azt javasolják a diákoknak, hogy olyan szakmát válasszanak, amiről el tudják képzelni, hogy a következő öt évben az lesz a munkájuk. Utána ugyanis szinte biztos, hogy újra kell majd tanulniuk valamit, esetleg egy teljesen más szakmát, egy másik területen.

A legfontosabb az lenne, hogy a gyerekek megtanuljanak hasznos információkat szerezni, ki tudják szűrni a felesleges információt, és jó forráskritikájuk legyen.  

Mit jelent ez az általános iskolában?

„Elsősorban azt, hogy törekedjünk arra, hogy minél jobb legyen a gyerekek szövegértése. Ezzel minden szinten megkönnyítik majd a saját életüket. A szövegértés fejleszthető az iskolában, de az alapjait a szülő teszi le, amikor rendszeresen mesét olvas a gyerekének, amikor sokat beszélget vele. Ha ez kimarad, a tanár nagyon nehéz helyzetben lesz.”

A tanárnő arra is megkéri a szülőket, hogy egy kicsit nézzenek magukba a bizonyítvány átolvasása előtt. Valóban a gyerek teljesítményét keveslik, vagy a saját álmaikat próbálják ráerőszakolni a gyerekre, amikor színötös bizonyítványt várnak? Nem stresszelik-e feleslegesen a gyereket az osztályzatokkal, megengedik-e neki, hogy gyerekként viselkedjen, boldog gyerekkora legyen, vagy állandóan elérhetetlen célokat tűznek ki elé, ami a szülő–gyerek kapcsolatukra is kihat?

Sok szülő nem tudja helyén kezelni a bizonyítványt (Fotó: Pexels)

Motiváljunk jól!

Természetesen érdemes, sőt kell is motiválni a gyerekeket. Semmiképp nem szabad szó nélkül hagyni, ha úgy érezzük, hogy a tehetségénél jóval alacsonyabban teljesít, de ne a jó jegyek hajszolásáról szóljon az életünk. Engedjük meg a gyereknek, hogy hibázzon, hogy néha rossz legyen, hiszen mi sem nyújtunk mindig százszázalékos teljesítményt.

Idén például kipróbálhatnánk azt, hogy egy cukrászdában ünnepeljük meg a jó eredményt, és nem csinálunk a kelleténél nagyobb ügyet a rosszból. Így talán kevesebb olyan gyerek lesz, aki nem mer hazamenni a bizonyítványával.