A státusz ősidők óta kiemelten fontos az emberiség életében, és kevés dolog biztosít kiemelkedőbb státuszt a vagyonnál. Az Instagram is azért lehet ennyire népszerű, mert az emberek imádják nézni és irigyelni a gazdagokat és szépeket, ahogy éppen luxuskörülmények között nyaralnak, vagy csak úgy költik azt a temérdek pénzt, ami a rendelkezésükre áll. Azonban a koronavírus egy kicsit változtatott ezen. Azok a gazdagok, akik a saját privilegizált életüket állították középpontba a közösségi médiában, hirtelen elkezdtek közutálatnak örvendeni, a követőik pedig azzal vádolták meg őket, hogy fogalmuk sincs a valódi életről és a valódi világról. Az okosabbjai nem is csinálták ezt: egy idő után sokan közülük igyekeztek inkább nem a medencéjük mellől, vagy a privát edzőtermükből posztolni, hanem valami semleges hátteret választottak olyankor, amikor kommunikálni akartak a követőikkel. A régebben egyfolytában az edzéseiről posztoló Dwayne Johnson például szándékosan nem tett közzé edzős képeket/videókat, tudván, hogy a követői legnagyobb része úgysem jut el a járvány idején konditerembe, és az emberek általában nem rendelkeznek privát edzőteremmel a házuk alagsorában.
Amikor nem villoghatsz az új sportkocsiddal
Alig néhány hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy észrevegyük: hirtelen nem a vagyon jelentette a legnagyobb státuszt a társadalomban. A vagyonukkal kérkedők helyett az emberek hirtelen az orvosokra, nővérekre, tudósokra, sőt futárokra és bolti eladókra kezdtek felnézni, vagyis olyan emberekre, akik a társadalomért, az emberekért dolgoztak/dolgoznak, akár a saját életüket is veszélyeztetve. Hirtelen mindennél fontosabb lett a kreativitás és az újrakezdés képessége. Ha valaki a karantén idején tanult meg főzni vagy épp kenyeret sütni, számíthatott az elismerő lájkok és gratulációk sokaságára (jó, egy idő után elegünk lett ebből, de az elején mindenki nagyon lelkes volt), és szintén hőstörténetek sokasága szólt azokról, akik képesek voltak ebben a helyzetben újrakezdeni és valami egész másba belefogni, mint amivel korábban foglalkoztak. A vagyon persze ilyen körülmények között is státuszt jelentett, bár a fontossága átmenetileg kétségtelenül visszaszorult, ráadásul a luxusnak és a vagyonnak is új státuszszimbólumai jöttek létre a karanténban.
Divatossá vált az új-zélandi és az ausztrál állampolgárság is. A Crown Resorts Ltd. luxusapartmanja Sydneyben (Fotó: Brendon Thorne/Bloomberg via Getty Images)
Nem nagyon lehet villogni az új sportkocsiddal, ha a karantén miatt úgysem mész vele sehová, mivel az emberek nem utaztak, az utazásokkal sem lehetett menőzni, és a legújabb luxusruhákat sem irigylik olyan sokan, ha úgyis tudják, hogy csak otthon feszítesz bennük. A státuszszimbólumok azonban még egy világjárvány idején is fontosak, aminek az egyik első jelét a méregdrága, designerek által tervezett szájmaszkok feltűnése adta, csakhogy a szájmaszkok egyszerűen nem lehetnek annyira drágák, hogy a kicsit pénzesebb emberek ne engedhessék meg maguknak őket, így hosszú távon kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a leggazdagabbak általuk megkülönböztessék magukat a pórnéptől. Az igazi luxushoz tehát pénz kell, méghozzá nagyon sok pénz.
Jöhet a második és a harmadik útlevél
A Business Insider szedte össze, hogyan alakultak a gazdagság státuszszimbólumai a karantén idején, és az igazán meglepő az írásukban az volt, milyen fontos lett gazdagéknál egy második, vagy akár egy harmadik útlevél megszerzése. Ez alatt persze nem azt értjük, hogy egy amerikai milliárdosnak van három tökegyforma amerikai útlevele, mert ennek semmi értelme nem volna. A milliárdosok és multimilliomosok állampolgárságokat vásárolnak maguknak, és ezekkel együtt jár az új útlevél is. Mivel a karanténban sok ország bezárkózott, és sokan zárták be határaikat bizonyos külföldi országokból érkezők előtt, sokkal több lehetőség közül válogathatnak azok, akik több útlevéllel rendelkeznek.
Egy amerikai állampolgár előtt ugyan Európa lehet, hogy zárva tart, de ha van a tarsolyában egy EU-s országhoz tartozó útlevél, máris könnyebb a helyzete, ha le akarna szállni az öreg kontinensen a magángépével. Divatossá vált az új-zélandi és az ausztrál állampolgárság is. Ezek az átlagemberek számára igencsak nehezen elérhetők, jellemzően sok évig kell élni és dolgozni az országban ahhoz, hogy esélyünk legyen megszerezni őket, de egy ultragazdag sosem az átlagember útját járja: ő eszelős pénzekért inkább megvásárolja magának a kinézett állampolgárságot. Minél több útlevele van az embernek, annál szabadabban mozoghat a világban, és ez most nagy kincsnek és komoly státuszszimbólumnak számít a koronavírus-járvány idején.
Kim Kardashian magánrepülőgépén (Fotó: Backgrid UK / Profimedia)
Saját karanténorvos a háznál
Ha gazdag vagy, nem szeretsz sorban állni. Az egészséged viszont fontos, de nem akarsz a rendelőig elmenni érte. Ott még szerencsére nem tartunk, hogy a szupergazdagok luxusházaiba az orvosokat is beköltöztessék – remélem, sosem jutunk el oda – , de egyre többen kötnek orvosokkal olyan szerződéseket, amikben a szakemberek biztosítják őket arról, hogy hívás idején a lehető legrövidebb idő alatt házhoz jönnek. Ehhez most egy különleges, extra szolgáltatás, a soron kívüli koronavírus-tesztelés is társul: ha szupergazdag barátunk kíváncsi arra, hogy ő vagy valamelyik családtagja/alkalmazottja megfertőződött-e, csak annyi a dolga, hogy hívja a dokit, aki már érkezik is a teszttel, és villámgyorsan szállítja is az eredményt.
Egyre több luxusrezidencia is azzal próbálja lakásvásárlásra csábítani a gazdagokat, hogy a ház, ahol luxulakást vehetnek, saját orvossal is rendelkezik, aki bármikor el tud végezni egy koronavírus-tesztet, ha szükség van rá. Az 522 luxuslakást üzemeltető South Beach-i The Continuum például az USA Sports Medicine és a Mount Sinai kórház orvosaival szerződött arra, hogy a lakóik három napon keresztül bármikor hozzájussanak a teszthez anélkül, hogy el kelljen hagyniuk az otthonukat.
A saját személyzet a tuti
A karanténban igazán felerősödött a saját személyzet szerepe is. Ugyan akadtak nagylelkű szupergazdagok, akik fizetett szabadsággal elengedték a személyzetet (vagy legalábbis egy részüket), hogy a családjukkal együtt költözhessenek karanténba, sokan ilyenkor is ragaszkodtak a kiszolgáláshoz. Mivel a munkanélküliség az elmúlt hónapokban az egekig nőtt, nem sokan merték megkockáztatni a felmondást az olyan munkáltatóknak, akik elvárták, hogy a személyzetük járványhelyzetben velük karanténozzon. Peter Mahler, a háziszemélyzet kölcsönzésével foglalkozó Mahler Staff Housing vezetője a Wall Street Journalnek azt nyilatkozta, hogy ügyfeleinek 40 százaléka karanténozott a személyzetével együtt, és ezért cserébe 30 százalékos fizetésemelést adtak nekik. Martha Stewart, a híres amerikai üzletasszony és televíziós személyiség Seth Meyersnek nyilatkozott arról, hogyan kell elképzelni a közös karanténozást az alkalmazottakkal. Stewart a sofőrjéhez, a kertészéhez és a házvezetőnőjéhez ragaszkodott a bezártságban is:
„Három őrizetesünk van, én így hívom őket. Minden este csinálunk valami finom vacsorát. Iszunk utána egy jó koktélt. Aztán vacsora után kártyázunk egyet”.
Fenntartani egy ház teljes személyzetét drága mulatság. Martha Stewart személyzete még meglehetősen visszafogott, ugyanis a háziszemélyzethez tartozhat még dadus, személyi asszisztens, privát séf, sofőr, magántanár, házvezető, sőt egy ház körüli teendőket összefogó házmenedzser is, így a rájuk fordítandó költség a személyzet nagyságától függően valahol 1 és 2,5 millió dollár körül van éves szinten, ami nem tartalmazza az egészségügyi kiadásokat és az esetleges bónuszokat.
A hétvégi ház és a ranch
Egyetlen luxusházat többen is megengedhetnek maguknak, de akinek több háza is van, az számít az igazán menőnek karantén idején. Normális helyzetben a gazdagok is szeretnek tűzközelben maradni, vagyis a nagyvárosokban, ahol zajlik az élet, de karantén idején hirtelen sokkal vonzóbb lett elköltözni az egész családdal és a személyzettel valamelyik hétvégi házba/nyaralóba, ami természetesen ugyanolyan luxuskörülményeket tud biztosítani, mint a saját luxuslakás, csak épp csendesebb a környék. A nyaraló rezidenciák mellett divatba jöttek a saját ranchek is: a California Outdoor Properties ingatlanügynökség például arról számolt be, hogy áprilisban 76%-al több ranchet adtak el tavaly áprilishoz képest, a vevők számára pedig kifejezetten vonzóvá váltak az emberektől meglehetősen távol eső, hatalmas saját területtel rendelkező, teljesen önfenntartóvá alakítható ingatlanok.
A gazdagok újra nyaralni szeretnének
Ahogy május második felében világszerte lazulni kezdtek a karantén- és a közösségi együttélés szabályai, egyre több ember mozdul ki szívesen az otthonából, és ez azokkal sincs másképp, akik luxuskörülmények között karanténoztak. Csakhogy a járvány a nyári utazási terveket is felülírta, és bár a gazdagok már vakációznának, most óvatosabbak, mint valaha. A luxututazásokkal foglalkozó cégek arra készülnek, hogy idén másképp kell kiszolgálniuk az ügyfeleik igényeit, mint korábban.
A Classical Excursionsnek utazásszervezője, Lani Summerville szerint az ügyfelei egy része már készen áll az utazásra – nyilatkozta a veranda.com-nak. „Egyre több olyan hívást kapok, amiben felmérik a lehetőségeket”. Mivel a biztonság előtérbe került az utazásszervezésnél, a cég zárt csoportok, családok és maximum tíz főből álló baráti társaságok utaztatásaiba kezdett, ahol a csapatok sehol sem keverednek másokkal, ráadásul nem hotelekben, hanem direkt a számukra kibérelt villákban, kastélyokban és luxuslakásokban lakhatnak, ahol a személyzet csak róluk gondoskodik, senki másról, és igény szerint bármilyen extra szolgáltatást (például saját jógaoktató…) biztosítani tudnak. A játékba hotelek is beszállhatnak, igaz csak azok, melyek rendelkeznek privát rezidenciákkal, ahol biztosított, hogy a vendégek más lakosztályok vendégeivel ne találkozzanak.
Természetesen nem csak a szállásnak, hanem az utazásnak is biztonságosnak kell lennie. Erre most az egyetlen igazán alkalmas eszköz a leggazdagabbak számára a privát repülőgép, és a luxus utazásszervezők szerint 10-ből 9 ügyfelük igényli ezt a fajta szolgáltatásukat. A nemzetközi utazások szervezésénél minden résztvevő igyekszik a lehető legrugalmasabban hozzáállni a folyton változó helyzethez, a szervezők pedig igyekeznek olyan partnerekkel szerződni, akik maguk is vállalják a kockázatát annak, ha a körülmények miatt nem jöhet létre az utazás.
(wallstreetjournal) (businessinsider) (veranda) (fastcompany)
