Úgy tűnik, kimegy már a divatból a névnapok ünneplése, legalábbis a mini közvéleménykutatásomban alig fejhosszal, pár szavazattal nyert az az opció, hogy jó dolog a névnapozás. A saját véleményem is egybecseng a szavazással, miszerint ünnepelni kell a névnapokat, már csak azért is, mert eggyel több ünneplés mindig ráfér az emberre, miért kellene kihagyni az alkalmat, hogy megöleljük, felköszöntsük a névnapok alkalmából is azokat, akiket szeretünk.
„Valami, ami kapcsán lehet enni”
A névnapozás talán akkor kezdte igazán jelentőségét veszíteni, amikor beindult a Facebookon a tömeges névnapi köszöntés szokása – amikor bedobnak egy „tömegsírba” 20 másik ugyanolyan nevű ismerőssel –, ami inkább lelombozó, mint kedves gesztus. Pedig ahogy egy kollégámnak mondta egy idős néni anno: „Ha összeadod az életedben, mennyi napon ünnepelhetsz egy kicsit, akkor ez igazán elenyésző.” A néni nyilván nem a facebookos személytelen köszöntésre, hanem azokra a baráti, családi összejövetelekre gondolt, amikor a szeretteid körében tényleg egy kicsit rólad szól a neved napja. A közvéleménykutatás során többen nemcsak az igenre vagy a nemre nyomtak, hanem kifejtették bővebben a névnapozásról a véleményüket.
„Akinek pont aznap van névnapja, amikor rápillantok a naptárra, azt felköszöntöm. Egyébként elfelejtem, még a közeli barátokét is, nem foglalkozom vele. Viszont én sem várom el senkitől, hogy megemlékezzenek az enyémről.”
„Attól függ, melóhelyen nem rajongok érte, barátok/gyerekek esetében tök jó dolog örömködni és enni. Leginkább enni jó, szóval ha van indok, akkor jó, ha lehet enni valamit, mert névnap. Vagy valami, ami kapcsán lehet enni.”
„Alapvetően a névnap megkopott, pedig komoly közösségteremtő erő. A munkahelyen sokkal több embernek tudod a nevét és ezzel együtt a névnapját, mint a születésnapját. Plusz a névnapot általában több ember tartja egyszerre. Falun talán még jobban megvan, például János napi ivászatok.”
„Nem szeretem a névnapokat, hülyeség, anyám a halálba kerget vele, hogy mindig fel akarja köszönteni az unokáit névnapon, és nem érti meg, hogy a mi családunkban nem ünnepeljük és csak összezavarná a gyerekeket. Feleslegesnek tartom egyszerűen, nincs mit ünnepelni azon, hogy van egy nevünk.”
„Ünneplés > minden” – írja egy kedves ismerősöm összefoglalva tömören és lényegre törően azt, amit gondolok a névnapokról én is: ha van ünneplésre lehetőség, akkor ragadjuk meg, hiszen az ünnepek – még ha kicsik is – egyik pozitív következménye, hogy feldobják a hétköznapokat, színesítik a szürkeséget, megtörik az egyhangúságot, úgyhogy minél többet iktatunk be az életünkbe belőlük, annál több örömet szerzünk magunknak.
Egyre ritkább neveket kapnak a gyerekek (Kép: Getty Images)
Hova tűnnek a Katalinok?
Az sem segíti a névnapozás hagyományának fennmaradását, hogy egyre különlegesebb, sok esetben külföldi eredetű neveket kapnak egy ideje a gyerekek. Lassan teljesen kikopnak a régi nevek, ha a 2020-as év 100 leggyakrabban adott névlistáját megnézzük, jól látható, hogy nincs már a top lánynevek között a Mária, az Erzsébet vagy a Katalin, hanem inkább csak az ezekre hasonlító neveket használják a szülők, mint például az Elizabetet vagy a Maját. A fiúneveknél kicsit más a helyzet, jobban tartják magukat a lista első 100 helyezettje között a hagyományosabb nevek, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy még sok családban él az a szokás, hogy az elsőszülött fiú az édesapja nevét kapja, akit a nagypapa, dédpapa után neveztek el régen. Így érhetett el még 2020-ban is előkelő helyezést a József, István vagy épp a Sándor.
A lista alapján egyébként tavaly a legnépszerűbb fiúnevek a Bence, Máté, Dominik, Levente és Noel voltak, míg a lányoknál a a Hanna, Anna, Zoé, Léna és Luca nevek nyertek.
A teljesen új, eddig nem létező neveket sem vetjük meg, sőt, a járvány alatt még több kérvényt kaptak új keresztnév engedélyeztetésére a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézeténél, ahol a jogszabály szerint döntenek arról, milyen neveket adhatunk a gyerekünknek, ha olyat választanánk, ami nincs benne a hivatalos utónévkönyvben. Ahogy az engedélyeztetési alapelveket átnéztem, kitűnt a pontok közül a két legkedvesebb kritérium: „A köznévi eredetű és jelentésű fantázianevek esetében csak akkor javasoljuk a név bejegyzését, ha a név jelentése feltehetően nem lehet hátrányos a név viselőjére (pl. Csibécske, Felhő, Zápor), illetve ha a köznévi alak történetileg beleilleszthető névkultúránkba. (…) Nem javasoljuk az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve a későbbiekben vélhetően káros lehet, amely miatt például csúfolhatják, kiközösíthetik őt.”
Romániában nem ilyen szigorú a névadás
„Romániában 1968 óta a polgármesteri hivataloknak azt a nevet kell anyakönyvezniük, amit a szülők bediktálnak. 2011 óta a rendelet szigorodott, és megtiltotta az anyakönyvvezetőknek, hogy obszcén vagy nevetséges neveket jegyezzenek be. Ugyanakkor saját szubjektív megítélésükre bízza, hogy egy név megfelelő-e” – olvashatjuk a Nyelv és Tudomány oldalon. A szigorításra azért volt szükség, mert meglepően sokan adtak olyan furcsa, olykor bizarr neveket a gyerekeiknek, mint például a Jegu (kosz), a Nespălatu (mosdatlan), a Gunoi (szemét) vagy épp a Sfârc (mellbimbó).
A névnapokat önként is kijelölhetjük
Érdemes átfutni néha a folyamatosan frissülő listákat (férfinevek és női nevek), hogy milyen új nevek kerülnek be az utónévkönyvbe, mert olyan fantasztikus találatokra bukkanhatunk, mint a Mordeháj, Petróniusz, Kücsid, Góvardhan a férfinevek között vagy az Azucséna, Berfin, Jokébed és Prijá a női neveknél. A különleges nevekkel természetesen nincs semmi gond, mindenki olyan nevet adjon a gyerekének, amilyet akar (és amilyet engedélyeznek a Nyelvtudományi Intézetnél), ám ha nagyon egyedi neve lesz a gyereknek, felmerül a névnapok problémája, mert nem lesz benne a neve a naptárban.
Alapvetően az, hogy egy névnek van névnapja és hogy ez a nap mikor van, egyházi hagyomány, általában az alapján alakult ki, hogy a nevet viselő szent életének fontosabb eseményei köthetők ahhoz az adott naphoz. Tehát a névnapok, amiket az asztali naptárban megtalálunk, az egyházi hagyomány szerint kijelölt napok, ezek közé nem kerülnek bele a Nyelvtudományi Intézet által elfogadott új, sok esetben külföldi eredetű nevek. A rengeteg nem egyházi eredetű névnek, melyek egyre szaporodnak a magyar utónévlistán ezért előfordulhat, hogy nem lesz hivatalos névnapja. Esetükben általában kialakul körülöttük egy szokásrend, ami elterjed a közösségben, és így lesz annak a névnek pont akkor a névnapja, amit aztán megtartanak évente.
A nem egyházi nevek körüli névnapozós probléma egyébként nem új keletű, már a rendszerváltás előtt is létrejött erre egy „naptári bizottság”, ami pont ezeknek a neveknek jelölt ki névnapot. A bizottságot megszüntették a rendszerváltáskor és csak 2013-ban indították újra, pont az egyre szaporodó új nevek miatt. A bizottság javaslatára a névnappal nem rendelkező nevek kedvéért lett négy nap az évben, amelyek a nevek napjai lettek: január 15., április 15., július 15. és október 15. Tessék választani, kedves Azucsénák és Góvardhanok, négy napból bármelyik lehet a tiétek. Egyébként az internet ennél jóval egyszerűbb megoldást is kínál, csak be kell írni a mainevnap.com vagy a nevnap.org (és még legalább 100 névnapos oldal létezik) keresőjébe a kérdéses, ritka nevet, és máris kapjuk a megoldást, hogy mikor tartsunk névnapot a különleges nevünkkel.
