Kína egyes vidékein, különösen Sanhszi, Senhszi és Honan tartományokban a mai napig is tartanak még posztumusz esküvőket, mely során vagy egy élő ember megy hozzá egy szellemhez vagy két eltávozott lélek között köttetik házasság.
Ahhoz, hogy megértsük az okokat, tisztában kell lennünk azzal, hogy Kínában nagyon erős a túlvilágba vetett hit. Ha egy férfi nőtlenként vagy egy nő hajadonként hal meg, úgy tartják, a túlvilágon magányos lesz. A családtagok ilyenkor attól is tartanak, hogy a boldogtalan szellem nagyobb valószínűséggel tér vissza és kísérti őket, vagy épp nemtetszése jeleként megbetegíthet valakit a famíliában. Egyes vidékeken a nőtlen férfit nem is lehet a családjával egy helyen eltemetni, mert szégyent hozott a felmenőire azzal, hogy nem vitte tovább a vérvonalat. A hajadon nőktől pedig teljesen meg is tagadhatják a tisztességes temetést.
Az ilyen helyzetekre jelentenek megoldást az úgynevezett szellemházasságok. Ha az elhunyt szülei még élnek, rendszerint ők azok, akik elrendezik a posztumusz frigyet két halott között vagy akár egy élő személlyel. Bár az előbbi a gyakoribb, azonban egyes élethelyzetekben egy halottal kötött házasság is vonzó lehet, például egy hajadon nő számára. Azokat a nőket ugyanis, akik egy bizonyos kor után nincsenek férjnél, gyakran a család szégyenének és terhének tekintik, mindemellett a társadalom megvetésével is szembe kell nézniük. A szellemházasság azonban javítja a közösségben elfoglalt helyüket, és egyben otthon is biztosít számukra a férjük családjánál.
Sírkert Kínában (Fotó: Miguel Candela/Anadolu Agency via Getty Images)
A kínai hagyomány ráadásul azt sem engedi meg, hogy a fiatalabb testvérek előbb házasodjanak, mint az idősebbek. Tehát, ha egy idősebb testvér meghal anélkül, hogy megházasodott volna, a szellemházasság lehetővé teszi a fiatalabb számára, hogy házasságot köthessen, anélkül hogy megszegné a hagyományt, vagy kivívná az idősebb testvér szellemének nemtetszését.
A BBC riportja szerint a szellemházasságok különösen népszerűek Sanhszi tartományban, ahol sok nőtlen férfi veszti életét a szénbányákban. Azzal, hogy a szülők menyasszonyt találnak elhunyt fiuknak, kárpótolni igyekeznek őt azért, mert fiatalon halt meg, miközben a család megélhetéséért dolgozott.
Előfordulhat persze olyan is, hogy egy jegyespár egyik tagja hal meg. Ebben az esetben az életben maradt fél összeházasodhat az elhunyttal. Amennyiben ezt egy nő szeretné megtenni, rá különösen szigorú szabályok vonatkoznak: cölibátust kell fogadnia és a házasságkötést követően elhunyt férje családjához kell költöznie.
Maga a szellemesküvő egyébként hasonlóképp zajlik, mint egy normál kínai házasságkötési ceremónia, ám a temetéseken megszokott elemekkel vegyítve. Az elhunytat vagy elhunytakat bambuszból készült szobor helyettesíti, melyre esküvői öltözéket adnak, a szertartás végén pedig elégetik.
A halottak ráadásul nem csupán házasodhatnak, de a család akár gyermeket is örökbe fogadhat számukra, aki így az örökösükké válik. Ilyenkor előnyben részesítik a vérrokonok, elsősorban a testvér fiúgyermekét. Az örökbefogadás egy szerződés megírásával történik, melyet a halott emléktáblája alá helyeznek el. Innentől kezdve a fiú örökli fogadott apja részét a családi vagyonból, ugyanakkor kötelessége ápolni az emlékét és áldozati ajándékokkal kedveskedni neki.
Kínán kívül szellemházasságok előfordultak, illetve előfordulnak Ázsia más országaiban, illetve Szudánban, sőt Franciaországban is.
