Szinte össze sem lehet számolni, hány filmben, sorozatban látunk terhességet, szülést: a gyerekvállalás stabil forgatókönyvi elem. A meddőségről azonban jóval kevesebb történet szól. Vagy ha igen, akkor olyan rémes jövőképeken keresztül, amikben aligha találnak kapaszkodót azok, akik orvosi segítséggel próbálnak szülővé válni. A szolgálólány meséje például olyan világba vezet, ahol a meddőség népbetegség, ezért végtelenül kizsákmányolják a termékeny nőket. A 2006-os filmdrámában, Az ember gyermekében pedig sztárként kezelik a fiatalokat, hiszen csoda, hogy megszülettek.
A másik végletet a vígjátékos klisék képviselik: például, amikor egy „elit” meddőségi klinikáról kiderül, hogy bár „felsővezető hímivarsejtdonorokat” ígérnek, valójában lecsúszott alakokkal, zsebpénzt kereső fiatalokkal dolgoznak. Persze, nem kell mindent komolyan venni, de akár bizalmatlanságot is ébreszthetnek az ilyen jelenetek.
A meddőség körül sok a tabu, ezért is fontosak azok a művek, amelyek érdemben törik meg a hallgatást. Lássuk, mit érdemes megnézni a témában!
Private Life
A The Guardian a 2018-as év legjobb filmjei közé sorolta, és más rangos lapok is elismerően cikkeztek róla, kiemelve az író-rendező, Tamara Jenkins hiteles, érzékeny megközelítését. Az első klinikai jelenet zseniálisan ábrázolja az orvosi betűszavakkal küzdő negyvenes, értelmiségi pár helyzetét. A nő (Kathryn Hahn) petesejtleszíváson esik át, míg a férjről (Paul Giamatti) kiderül, hogy sebészeti úton kell tőle hímivarsejtet venni. Orvosuk lazán használja a herebiopszia szót, holott a laikusoknak erről a daganat jut eszébe. Az, hogy a férfin TESE-t kell alkalmazni, csak az első sokk: kiderül, hogy az IVF kevés lesz, ICSI-re van szükség.
A szakzsargon mellett a petesejtdonor gondolatával is megküzdenek: hogy teszi túl magát a feleség azon, hogy genetikailag nem lehet anya? Mi lenne a jobb: egy ismeretlen donor a klinikai katalógusból, egy távoli ismerős, akit felfedeztek ebben a regiszterben vagy fiatal rokon?
A történet attól igazán kerek, hogy a férj érzelmeit sem nagyolja el. Erős jelenet, amikor bevallja, hogy az eszével tudja, hogy vigasztalni kellene a feleségét, de érzelmileg képtelen erre.
Bűvös betűszavak
● IUI (IntraUterine Insemination) vagy inszemináció: az eljárás, melynek során a hímivarsejtet közvetlenül a nő méhébe juttatják.
● IVF (In Vitro Fertilizáció): a petesejtet testen kívül próbálják megtermékenyíteni a hímivarsejttel, siker esetén az embriót beültetik a méhbe (ezt az eljárást hívja a köznyelv lombiknak).
● ICSI (IntroCitoplazmatikus Spermium Injektálás): IVF eljárástípus, melynek során a rögzített petesejtbe közvetlenül befecskendezik a hímivarsejtet.
● TESE (Testicular Sperm Extraction): hímivarsejt-kinyerés a heréből, vagy mellékheréből sebészeti úton. Akkor alkalmazzák, ha az ondók útja blokkolt, vagy a spermiumok alacsony száma, gyenge minősége miatt tenyésztésre van szükség.
Making Babies
Vígjátékos megközelítés, fájdalmas és abszurd elemekből nincs hiány. Egy újságíró, aki maga is meddőségkezelésen esett át, azt emeli ki, hogy érzelmileg mennyire megszólították bizonyos jelenetek: például, amikor a főszereplőnő (Eliza Coupe) egy babaváró bulin egyszerre érez örömöt és féltékenységet.
A történetből kirajzolódik, hogy az orvosi segítségen kívül mi mindent kipróbálnak a párok azért, hogy gyerekük születhessen: Katia és John (Steve Howey) a spiritualitás és homeopátiás kezelések világába is belecsöppennek.
Maybe, Baby
Egy 2000-es film (magyar címe: Papás-mamás), még azelőttről, hogy Hugh Laurie neve összeforrt volna Dr. House karakterével. Az első meddőség témájú film, amit láttam: nagyon megmaradtak azok a jelenetek, amikben a kezelés alatt álló főhősnőt (Joely Richardson) párja már nemcsak aggódó férjként nézi, hanem íróként: történetüket élete karrierdobásaként veti papírra.
De színesek a mellékszálak is, például van mantrázás és akupunktúra. A humoros tálalás ellenére is világos, hogy a szexuális együttlét milyen teherré tud válni, ha programszerűen, az ovulációs naptárhoz igazodva kell rá sort keríteni.
Az igazi emberi sorsokban néha több a fordulat és a dráma, mint amit a forgatókönyvírók meg tudnak álmodni. Íme, néhány dokumentumfilmes bizonyíték!
Vegas Baby
Adott egy jól menő meddőségi klinika, amelyik minden évben végez egy lombikkezelést grátisz. Igen ám, de ki kapja ezt? A pályázóknak videókat kell feltölteni, a nézők szavaznak, a legnépszerűbb jelöltek közül pedig egy bizottság választ. Nehéz különböző élethelyzetben lévő emberek között dönteni: mérlegelik például, hogy milyen egészségügyi probléma áll a háttérben, hogy hány kezelésen vettek részt, milyen mentális állapotban vannak. Tudják, hogy a győztesnek is csak lehetőséget adhatnak, hiszen a kezelés nem biztosíték a sikerre.
Ha szeretsz egyszerre több emberért izgulni, mindenképp nézd meg! Plusz egy erősség: a beágyazódás utáni nehézségekről is szó esik, hiszen a sikeres beültetés után mindig kérdés, fejlődésnek indul-e az embrió.
Kire miért lehet szükség?
● Petesejtdonor: ha valamilyen okból nincs megtermékenyíthető petesejt. Ilyenkor felmerülhet, hogy egy egészséges, fiatalabb nő petesejtjeit használják.
● Béranya: ha az érintett nő nem tudja kihordani a babát, előfordulhat, hogy az embriót egy olyan nő méhébe ültetik be, aki fizikailag alkalmas erre.
Mindkét eljárás szabályozása országonként változó.
One More Shot
Pataki Zitáékhoz hasonlóan saját küzdelmükbe avatnak be ennek a dokumentumfilmnek a készítői. Fiatalok, sikeresek és tehetségesek – azt hihetnénk, hogy az életben semmi gondjuk nincs, de ez egyáltalán nem igaz. Már a kis videókból is átjön, hogy mekkora kontraszt van a gyönyörű esküvői, utazós fotók és a meddőségkezelés elkapott pillanatai között.
Google Baby
Ebben a dokumentumfilmben a nemzetközi reproduktív turizmus mozgatórugói és körülményei jelennek meg. Megismerhetjük azoknak az indiai klinikáknak az életét, ahol a helybeli béranyák töltik terhességük hónapjait: megbízóik leggyakrabban európai és észak-amerikai párok. Ha kíváncsiak vagytok a meddőségkezelés üzleti és etikai kérdéseire, semmiképp ne hagyjátok ki!
A mozi- és dokumentumfilmekhez hasonlóan a sorozatok is azt az érzést erősítik, hogy a meddőség sokakat érintő probléma: még kedvenc karaktereinknek is szembe kell nézni olykor a kihívással.
Szégyentelenek
A Making Babies férfi főszereplője, Steve Howey nem először alakít meddőségi problémákkal szembesülő karaktert: a Szégyentelenekben is ebben a cipőben jár. Feleségével (Shanola Hampton) nem engedhetik meg maguknak a lombikkezelést, ezért a családban keresnek termékeny, béranyaságra is hajlandó nőt. Azzal, hogy végül az anyóst vonják be, jócskán súrolják a jó ízlés határát. Ugyanakkor ennél erősebben nem tudnák megmutatni azt, hogy a szegények is bármeddig elmennének egy babáért, csak nekik ezt pénz nélkül kell megtenniük.
A sorozat az üzleti alapon működő béranyaságról sem feledkezik meg: a nehéz sorsú orosz exprostituált, Svetlana (Isidora Goreshter) kizárólag pénzért vállalja egy kisbaba kihordását.
Jóbarátok
A sorozat első évadaiban Phoebe (Lisa Kudrow) vállal béranyaságot azért, hogy az öccsének segítsen: az ő felesége ugyanis a korából adódóan már nem tudná kihordani a kicsit. A pénz itt is faktor, hiszen csak egy beültetést tudnak finanszírozni. Végül hármas ikreik születnek (az ikerterhesség nem ritka lombikprogram esetén).
A későbbi évadokban Monica (Courtney Cox) és Chandler (Matthew Perry) küzd a meddőséggel. Történetük példa arra, hogy van, amikor egy pár mindkét felénél orvosi gátja van annak, hogy saját gyerekük szülessen. A specialista a béranyában vagy a hímivarsejt-donoros mesterséges megtermékenyítésben látja a legtöbb esélyt, de végül az örökbefogadás mellett döntenek.
Szex és New York
Charlotte története abban hasonlít a Jóbarátokra, hogy Monicához hasonlóan ő is régóta álmodozott anyaságról, családalapításról: mindkét sorozat megerősíti, hogy sajnos a szándék és a biológiai lehetőségek között nincs összefüggés. Charlotte arra is példa, hogy van, amikor a pénz sem jelent megoldást: hiába fut neki stabil anyagi háttérrel a kezelésnek, a siker elmarad. Később egy vetélésen is átesik, majd miután párjával örökbe fogadnak egy kislányt, megtörténik a csoda: természetes úton teherbe esik. Kell ennél erősebb üzenet arról, hogy milyen kiszámíthatatlan is az emberi test?