A Belgiumban felnőtt Peter Piot elsősorban arról ismert, hogy 1976-ban ő volt az ebola vírus felfedezőinek egyike, ahogy egész kutatói karrierjét a vírusok elleni hatékony küzdelemnek szentelte. Többek között 1995-től 2008-ig ő irányította az ENSZ HIV/AIDS ellenes programját, a koronavírus-járvány kitörése óta pedig Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének tanácsadója járványügyben. Miközben a koronavírusvírus őt is utolérte.
A híres virológus május 2-án adott interjút egy helyi, belga lapnak, amelyben elmesélte tapasztalatait a koronavírussal és szövődményeivel kapcsolatban. Ennek angol nyelvű verziójának fordítását közöljük most a Sciencemag.org magazin alapján.
“Március 19-én jelentkeztek az első tünetek hirtelen fellépő magas láz, és szaggató fejfájás formájában. Még a hajam és a koponyám is fájt, ami meglehetősen bizarr érzés volt. Köhögni még nem kezdtem, de egyből az volt az érzésem: én is elkaptam a koronavírust, hiszen a munkámmal összefüggésben, ha nem is sokat, de utaztam a múlt évben. Ahogy sejtettem, pozitív lett a Covid-tesztem. Először elkaranténoztam magam: beköltöztem otthon a vendégszobába, ott szenvedtem a múlni nem akaró magas láztól.
Az elmúlt 10 évben egyszer sem voltam komolyabban beteg, ami leginkább annak köszönhető, hogy meglehetősen egészséges, aktív életet élek, például rendszeresen mozgok, sokat sétálok. Azzal tisztában vagyok, hogy a korom miatt (71 éves vagyok) a fokozottan veszélyeztetett kategóriába tartozom. De optimista voltam, és bíztam benne, hogy a betegség elmúlik. Majd április 1-jén egy orvos barátom azt tanácsolta, hogy menjek el, és vizsgáltassam meg magam, mert a láz és a fáradtság helyzet csak egyre rosszabb lett.
A vizsgálat során kiderült, hogy oxigénhiányos állapotban vagyok, bár nem éreztem, hogy ne kapnék levegőt. A tüdőképek azt mutatták, hogy súlyos tüdőgyulladásom van a COVID-19 miatt. Közben folyamatosan fáradt voltam, ami hamarosan még rosszabb lett: sosem felejtem el az érzést, amikor semmihez sem hasonlítható kimerültség lett úrrá rajtam. Ekkor kórházba vittek, ahol negatív lett a tesztem, ami egy tipikus koronavírus-tünet: a vírus eltűnik, de megmaradnak a következményei.
Nagyon féltem, hogy lélegeztető gépre tesznek, ám végül ezt megúsztam, csak egy oxigén maszkot kaptam, miközben teljesen elszigeteltek egy szobában az intenzív osztályon. Hiába vagyok orvos, beletörődtem a sorsomba, hogy itt én is csak egy átlagos, a kórházi személyzetnek teljesen kiszolgáltatott beteg vagyok. Elfogadtam, hogy most élet és halál közt lebegek, és könnyen lehet, hogy elértem a történet végére. Beszélni sem volt erőm a kórházban, majd utána hetekig csak suttogni tudtam, bár előfordul, hogy a hangom estére még ma is elveszíti az erejét.
Gyógyulás a koronavírusból
Egy hét után hagyhattam el a kórházat, ahonnan tömegközlekedéssel mentem haza. Akkor még nagyon nehezemre esett járni, a lábaim nem csak a betegségtől, az egy heti fekvéstől és a mozgás hiányától is teljesen elgyengültek. Amikor hazaértem, sokáig csak sírtam, majd egy ideig nagyon rosszul aludtam az elkaranténozott szobámban.
Egész életemben a vírusok ellen harcoltam, köztük a HIV és az ebola ellen, de ma már teljesen más szemmel nézek a víros okozta megbetegedésekre. A koronavírus által értettem meg, hogy a vírusok valójában mennyire kiszolgáltatottá és sebezhetővé teszik az embereket.
Egy otthon töltött hét után éreztem ismét, hogy nem kapok levegőt, így megint kórházba kerültem. Itt már szerencsére nem az intenzív osztályra, hanem az ambuláns részlegre, ahol kiderült, hogy a tüdőgyulladásomnak lettek szövődményei: egy újabb tüdőbetegségben szenvedek, amit az ún. citokin vihar váltott ki a szervezetemben. Ez még mindig a koronavírus hatása volt az immunrendszeremre. Ez az a jelenség, amibe végül sokan belehaltak a koronavírussal összefüggésben. Most ezt kezelik szteroid gyógyszerekkel az orvosaim. De még így is szerencsésnek mondhatom magam, mert ha ez az ún. citokin vihar és a koronavírus egyszerre lett volna jelen a szervezetemben, ma már biztosan nem lennék életben.
Sokan azt hiszik, hogy a COVID-19 csak a betegek 1%-át öli meg, a többieket pedig a koronavírus okozta tüdőgyulladás viszi el. Holott ez nem igaz, a történet ennél jóval bonyolultabb. A koronavírus igenis okozhat életre szóló szövődmény betegségeket, köztük komoly vese-és szívproblémákat, ahogy összeomolhat tőle az idegrendszer is. Ezrek lesznek világszerte, vagy akár többen, akiknek például életük végéig vese dialízisre kell majd járniuk, mert egyszer korábban elkapták a koronavírust.
A tüdőmről készült felvételek szerint már sokkal rózsásabb a helyzet, végre ünnepelhetek. 7 hét elteltével ismét a réginek érzem magam, szeretnék visszamenni dolgozni, hogy az első dolgom legyen folytatni a tanácsadói munkámat von der Leyen asszony mellett. Főleg azok után, hogy az Európai Bizottság rendkívül elkötelezett a vakcina fejlesztés folyamatában, amely nélkül valóban sosem lesz olyan az életünk, mint a koronavírus előtti időkben. Az egyetlen megoldás a vakcina, a koronavírust csak így tudjuk megállítani. Most, hogy meggyógyultam a koronavírusból, továbbra is lelkesen és józanul veszek részt a betegség ellen folytatott küzdelemben: immár szakértőként, tapasztalt, eredményes virológusként.”
