Ölelés koronavírus idején: miért hiányzik mások érintése és mit lehet tenni ellene?

Ez a karácsony nem lesz olyan mint a többi, és hiába szeretnénk végre karjainkban tartani a szeretteinket, a szakemberek szerint ezzel még várni kell. Pedig az emberi érintés hiányát talán soha nem éreztük ennyire fájónak.

Pálúr Krisztina

2020. December 18.

Közeleg a karácsony, de az ünnepi készülődést most beárnyékolja a világjárvány. Hogy a családtagok és barátok közül kiket, mikor és hogy látogassunk meg, az persze nem új keletű dilemma, de most sokkal nagyobb tétje van annak, hogyan döntünk. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) szerint idén inkább maradjunk a virtuális karácsonyozásnál, de ha mégsem online ünneplünk a rokonsággal, akkor tartózkodjunk az öleléstől. Logikus, mivel az, hogy egymás nyakába borulunk, az kimeríti a szoros kontaktus fogalmát. Mindeközben valószínűleg soha nem voltunk ennyire kiéhezve arra, hogy a szívünkhöz közel álló embereket végre újra a karunkban tartsuk.

Az érintés, a közelség hiánya még azokat is megviselte az elmúlt hónapokban, akik nem élnek magányosan.

Nem véletlenül voltak tele az újságok kedves történetekkel arról, hogy a világ különböző pontjain hogyan oldották meg az emberek azt, hogy biztonságban megölelhessék egymást. Egy arkansasi család például egy ölelőfüggönyt szerelt fel a bejárati ajtóra, egy nagymama New Jerseyből unikornisjelmezt vett magának, hogy abban ölelhesse meg az unokáit, de mások is alkalmazták ezt a módszert, egy virginiai nyugdíjas otthonban még tavasszal vezették be, hogyha a látogatók hajlandók beöltözni, akkor meg is ölelhetik a szeretteiket, egy montreali férfi a munkájához szükséges alapanyagokból egy ölelőállomást barkácsolt össze, a brazíliai Três Figueira Klinikán is gyorsan összeszereltek egy ölelőfolyosót, és a végtelenségig lehetne sorolni a hasonló példákat.

Az érintés ereje

Az, hogy az emberek közötti kommunikációban milyen fontos szerepe van a testbeszédnek, az nem titok, nagyobb részt nem verbális jelekkel kommunikálunk, és az ölelésből is nagyon sok mindent ki lehet olvasni. De nem ez a fő oka annak, hogy az ölelés hiánya olyan sok embert megvisel.

A társas érintkezés, és itt az érintkezést szó szerint is értjük, olyan hormonokat, illetve ingerületátvivő anyagokat (pl. endorfin, szerotonin és oxitocin) szabadít fel, amitől boldogabbnak, elégedettebbnek érezzük magunkat, ezzel szemben a magány, az emberi kapcsolatok hiánya mind a mentális, mind a fizikai egészségünkre káros hatással lehet, a hosszan tartó elszigeteltség depresszióhoz, szív- és érrendszeri problémákhoz, illetve az immunrendszerünk alulműködéséhez vezethet.

A magány negatív hatásai pedig a koronavírus szempontjából is a legveszélyeztetettebb korosztályt, vagyis az időseket érinti. Egy kutatás szerint azoknál az 50 feletti személyeknél, akik magányosan élnek, kétszer akkora az idő előtti elhalálozás veszélye, mint azoknál a kortársainknál, akik mellett van egy társ, egy 2013-as tanulmány megállapította, hogy az érintés a nonverbális kommunikáció legfontosabb módja az idősebb betegeknél.

Nem lehet elég korán elkezdeni

A testi kontaktusnak, ezen belül is az ölelésnek már az újszülötteknél is nagyon fontos szerepe van. Az ölelés, ami öröm, biztonság, bizalom és a kötődés szimbóluma, megkönnyíti a gyermeknek, hogy a későbbiekben magukkal és másokkal is egészséges kapcsolatot alakítsanak ki. Az úgynevezett bőréhség fogalmát már több évtizede kutatják a tudósok, az iskolából talán még mindenki emlékszik Harry Harlow híres és kissé ellentmondásos kísérletére, amiben apró rézuszmajmok fejlődését vizsgálta drót- és szőranyák segítségével. A kísérletből kiderült, hogy a kicsik akkor is szőranyánál keresnek menedéket, amikor a fémanya tudta őket csak táplálni.

Miért hiányzik az ölelés és mit lehet tenni ellene?

Szőranya-drótanya kísérlet az 50-es években (Fotó: Hulton-Deutsch Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)

A bőréhség jelenségének magyarázata az, hogy az érintés stimulálja a bőr alatti nyomásérzékelő rendszert, amely jeleket küld az agy bolygóidegének. „Ennek során az idegrendszer lelassul, csökken a pulzusszám és a vérnyomás, az agyhullámok pedig nyugodt állapotról árulkodnak. Az olyan stresszhormonok, mint a kortizol szintje is csökkenésnek indul” – idézi a Qubit Tiffany Fieldet, a Miami Egyetem érintéskutató intézetének igazgatóját.

Japán kutatók szerint egyébként nemcsak azt számít, hogy kapunk-e ölelést kisbabaként, az sem mindegy, hogy milyen az az ölelés, és ki az, aki ölel. A Toho Egyetem munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogyan reagálnak a kisbabák a különböző erősségű ölelésekre idegenektől és szüleiktől. Az eredmények alapján a közepes erősségű ölelés volt a leginkább megnyugtató, ha csak kézben tartották vagy erősebben szorították a gyerekeket, az nem váltott ki olyan pozitív reakciót. És persze az időhossz se mindegy, az egy perces öleléstől a babák nyűgösek lesznek, ezért a kutatók 20 másodperces átlagidő választottak. És még valami: 125 napos kor felett a szülők ölelése sokkal megnyugtatóbb volt, mint az idegenek ölelése.

De az érintés jótékony hatásai nemcsak csecsemőkorban, hanem a gyerekkoron át egészen felnőttkorig megfigyelhetők. A kevesebb fizikai érintésben részesülő tinédzserek például több vizsgálat szerint hajlamosabbak az agresszióra. Ezt egyes kutatók azzal magyarázzák, hogyha nem kap a gyermek elég ölelést, akkor a bolygóidege alulfejlett lesz, és ez hatással van az oxitocintermelésre is.

Az ölelés anatómiája

Az ölelés az üdvözlés egyik legközvetlenebb, legszeretetteljesebb formája, és aki ölelést kezdeményez, az egy barátságos és nyitott ember benyomását kelti, főleg, ha mosoly is társul mellé.

Az, hogy mennyire szeretünk megölelni másokat, vagy hogyan fogadjuk mások ölelését, függ a neveltetésünktől, a tapasztalatainktól, attól, hogy éppen abban a pillanatban milyen kedvünk van, és persze attól is, hogy hol születtünk. Egy 2015-ös nemzetközi tanulmány szerint ha idegenekkel találkozunk, akkor – ha éppen ugye nincsen világjárvány – jobban járunk egy kézfogással. Az Oxfordi Egyetem és a finn Aalto Egyetem kutatói szerint szinte minden nemzet számára rendben van az, hogy üdvözlésképpen kezet fogjunk egymással, és nem volt jelentős kulturális különbség abban, hogy a résztvevők hol engedik meg a családtagoknak, a barátoknak és az idegeneknek, hogy megérintsék őket; de egyes nemzetiségek kevésbé lelkesedtek az érintésért, mint mások.

A kutatók meglepetésére például az olaszok, akiket alapvetően nagyon közvetlennek gondolunk, kevésbé szeretik, ha mások megérintik őket mint az oroszok, és azon is megdöbbentek, hogy kiderült, a finnek voltak a legnyitottabbak.

Az ölelésnek több olyan összetevője is van, ami megmutatja, hogy a két ölelkező fél milyen kapcsolatban van egymással, ilyen az ölelés időtartama, intenzitása, az, hogy ki hova teszi a kezét és mit csinál vele, hogy összeér-e a két test, és hol. A kezünket elhelyezhetjük egymás hátán, karján vagy vállán, és hogy éppen hol érintjük meg a másikat, azzal többféle érzelmet is kommunikálhatunk, lásd harag, szeretet, együttérzés. Például ha két ember bizonyos távolságból éppen csak átölelik egymás vállát, az az egymással való túl szoros kapcsolattól való félelem jele. Ha két ellentétes nemű ember egymás mellett állt, karjaik egymás vállán vannak, az pedig ezt jelenti, hogy viszonyuk baráti. És persze, ha nem egy párról van szó, akkor vannak „tabuzónák”, ahol a két test nem érhet össze, és ahova kézzel sem illik nyúlni. Az ölelés ereje pedig a legtöbb esetben azt mutatja meg, hogy mennyire becsülik meg egymást a felek, persze egy szorosabb öleléssel akár dominanciát is ki lehet fejezni, de ha kölcsönös, akkor az a kölcsönös tisztelet jele, míg a gyengébb ölelés várakozóbb vagy semlegesebb hozzáállást jelenthet.

Ölelés koronavírus idején: miért hiányzik mások érintése és mit lehet tenni ellene? (Fotó: Al Bello/Getty Images)

És igen, az is számít, hogy merről ölelünk. Ezt persze a kutatások szerint befolyásolja az is, hogy jobb- vagy balkezesek vagyunk, de németországi tudósok úgy vélik, azt is megmutatja, hogy mennyire jön szívből.

A kutatók több mint ezer ölelést elemeztek. Mint kiderült, a hivatalosabb öleléseknél jobbra dőlünk, míg a komolyabb érzelmi töltéssel rendelkező öleléseknél balra lendülünk. A kutatók szerintük ennek az az oka, hogy agyunk jobb féltekéje „az érzelmesebb”, és ez irányítja a bal felünket. Persze azt, hogyan ölelünk, az befolyásolja a nemünk: férfiak még semleges szituációkban is balra hajoltak, na, nem azért, mert annyira rajonganak a másikért, hanem azért, mert ők negatív érzelmeket társítanak az öleléshez, de a negatív érzelem is érzelem.

Miket derítettek még ki a kutatók?

Állítólag a kedvezőbb hatások sokkal jobban érvényesülnek, ha minket érintenek meg, de persze az a legjobb, ha kölcsönös az ölelés, és míg a legtöbb ölelés három másodpercig tart, vannak, akik szerint érdemes kitartani 20 másodpercig.

Nyugi!

Egy 2018-ban megjelent tanulmány szerint az ölelés segít abban, hogy könnyebben túltegyük magunkat azon, ha valakivel összekülönbözünk, pontosabban azokon a napokon, amikor legalább egy ölelésben részünk volt, akkor gyorsabban tudjuk rendezni a sorainkat. Az ölelés jótékony hatása állítólag még következő napon is érezhető volt, és nemtől, kortól, fajtól, családi állapottól, a társas interakciók teljes számától és az átlagos hangulattól függetlenül jelentkezett a kutatásban résztvevőknél.

Sajnos a kutatásból nem derült ki, hogy számít-e, hogy az ölelést attól kapjuk, akivel összevesztünk, vagy hogy a vita előtt vagy után ölelt meg minket valaki, de azért – ha némi fenntartással is – mellé lehet tenni azoknak a tanulmányoknak, amik az érintés, pontosabban az ölelés áldásos hatását igazolták.

Ölelés helyett

Ha mégis szeretnénk megölelni a szeretteinket, akkor a szakemberek szerint a következőket lehet tenni annak érdekében, hogy biztosan ne fertőzzük meg egymást. Bár nyilván vannak óvintézkedések, amiket ezek közül nem könnyű betartani, és picit életszerűtlennek hatnak, de érthető, ha valaki biztosra akar menni, és a minimálisra szeretné csökkenteni az esélyét annak, hogy a találkozáskor bárki is meg fertőződjön.

Az első és a legfontosabb dolog: ha valakinek a legapróbb tünetei is vannak, akkor sajnos tanácsos más módon üdvözölni (illetve nem találkozni senkivel).
Mivel van, aki tünetmentesen is fertőz, ezért érdemes maszkot viselni ölelés közben, és ha tehetjük, ne beltéren, hanem kültéren találkozzunk.
Ha lehet, akkor ölelés közben ne beszéljünk, nevessünk, köhögjük, és nyilván piszok nehéz megállni, amikor hetek, hónapok után találkozunk egyes szeretteinkkel, de próbáljunk meg nem szipogni, sírni.
Az ölelés legyen minél rövidebb, és közben a fejünket fordítsuk el egymástól, és csak azután kezdjünk el beszélni, miután úgy másfél méterre eltávolodtunk egymástól.

Ugyan semmi nem pótolhatja teljesen az ölelést, azért tehetünk annak érdekében, hogy kevésbé legyen fájó a hiánya. Most már rengeteg lehetőség van arra, hogy videocseteljünk ismerőseinkkel, családtagjainkkal. Használjuk is ki ezt a lehetőségét, ez sokkal jobban visszaadja a személyes találkozás élményét, mintha egyszerűen csak telefonon beszélgetnénk. Persze más módon is kommunikálhatunk, ha inkább írásban tartanánk a kapcsolatot, az is teljesen rendben van, és most egy kicsit sűríthetünk is az üzenet-, emailváltásokon.

És a kapcsolattartáson kívül rengeteg módja van annak, hogy valahogyan kitöltsük az űrt, amit a személyes találkozások hiánya okoz. Ha tehetjük, menjünk ki a friss levegőre, a természetbe, ez fizikailag és lelkileg is jó hatással lesz ránk, segít feltöltődni. És persze vannak olyan trükkök, amiket a négy fal között is alkalmazhatunk. Egy 2011-es kutatás szerint például a forró fürdő segít leküzdeni a magány okozta szorongást.

Vannak szakemberek, akik azt javasolják, hogyha nincs részünk emberi érintésben vagy keveselljük azt, máshogyan stimuláljuk a bőrünkben található nyomásérzékeny receptorokat: be lehet szerezni különböző masszírozó eszközöket, például szivacshengert, ami egyébként is hasznos, főleg, ha sportol is az ember. De minden apró lehetőséget megragadhatunk, hogy megmasszírozzuk a testrészeiket, és akár az is segíthet, ha egy kicsit nyújtunk a padlón. Hogyha valaki komolyan küzd a magánnyal, akkor beszerezhet egy test- vagy egy szoptatóspárnát, esetleg egy súlypaplant. Ugyan az utóbbira vonatkozóan kevés mértékadó tanulmány készült eddig, de a módszerről, aminek alapján elvileg működik, több kutatás is kimutatta, hogy alkalmas a szorongással, autizmussal vagy figyelemzavarral küzdő gyermekek (és felnőttek) megnyugtatására- írja a Házi Patika.

A magányt enyhítheti egy házi kedvenc is, nem hiába hívják a kutyákat és macskákat társállatoknak. Kutatással igazolták, hogy az állatokkal való kapcsolat hasonló mentális egészségügyi előnyökkel járhat, mint az emberi kapcsolatok, hiszen jelenlétük szintén emeli a szerotonin, a dopamin és az oxitocin szintjét, nem véletlenül szoktak terápiás állatokkal idősotthonokba vagy kórházakba ellátogatni. Viszont ne feledjük, az állattartás komoly felelősséggel jár, csak akkor vegyünk magunkhoz bármilyen kisállatot, ha megfelelően tudunk róla gondoskodni.

Az oxitocinnak, ami leginkább a szaporodásban betöltött szerepéről ismert, nagyon sok beceneve van, hívták már szerelemhormonnak, öleléshormonnak, sőt, morális molekulának is. És ugyan mindegyikben van egy kis igazság, hogy ez a vegyület pontosan hogyan és miként befolyásolja szervezetünk működését, azt nem lehet olyan egyszerűen leírni, a tudósok szerint szerint sokkal szélesebb körű a hatása, mint korábban gondoltuk volna. Egy kutatás során például feltérképezték, hogy az agyban hol találhatóak az oxitocinreceptorok, és többek között olyan területeken bukkantak rájuk, amelyek részt vesznek az éhségérzet, a társas kapcsolatok szabályozásában, illetve részei az agyi jutalmazó rendszernek. És a korábban említett nevei ellenére „van sötét oldala is”, néhány kutatás szerint, hogy a hormon akár olyan negatív társas érzelmeket is felerősíthet, mint az irigység és a káröröm, illetve azoknak, akik valamilyen oknál fogva kötődési félelmeik, az oxitocin fokozhatja ezeket a félelmeket. (Forrás: Vox)