Esélyt kap az élet – II. rész

Szükségesnél kevesebb májtranszplantáció

Magyarországon a szükségesnél jóval kevesebb májátültetés történik, mivel az alattomos májbetegségeket gyakran már nagyon későn fedezik fel, amikor már nem segítene a transzplantáció, és kevés a donor is. Májátültetést hazánkban csak halott donor májából végeznek, ám egyes országokban, sürgős esetekben, kisgyerekeknél a szülők májának egy részét is átültetik. Japánban hosszú évekig nem lehetett halottból kivenni májat, ezért ott elkezdtek felnőtt betegekbe is élő donorból átültetni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a donor májának egy részét kivették, és átültették a betegbe.

Perner professzor úgy véli, e műtétnek a donor szempontjából elég nagy a rizikója, ráadásul előfordulhat, hogy sem az adományozónak, sem a befogadónak nem elég a „fél” máj. Így előfordult olyan is, hogy a donor szervezetébe kellett később másik májat átültetni. Inkább arra kell törekedni, hogy elegendő legyen a halottakból kivett szerv, és ne kerüljön veszélybe emiatt egészséges emberek élete. Magyarországon az a cél, hogy az évi százhúsz-száznegyven donorból legalább harminc, átültethető májat ki tudjanak venni – ám általában csak tizenhét-tizennyolcat sikerül.

– Ha nagyon messze van a donor, és autóval kell mennünk a májért, előfordulhat, hogy mire odaérünk, annyit romlik az agyhalott keringési állapota, hogy a mája már nem alkalmas átültetésre. De az is gyakori, hogy az elhízás miatt zsíros a máj, és ha ötven-hatvan százaléknál több a zsír a májban, akkor az átültetés után nem fog működni. Ráadásul a balesetes sérültek között sok az alkoholista, és az ő májuk sem felhasználható – sorolja szakértőnk.

Az lehet donor, aki életében nem tiltakozik

A legtöbb európai országban, így hazánkban is az úgynevezett feltételezett beleegyezés szabálya van érvényben. Ez azt jelenti, hogy az lehet donor, aki életében nem tiltakozott ez ellen. A tiltakozás írásban megtehető a háziorvosnál, ahonnan az irat állami nyilvántartásba kerül. Sokan azt hiszik, a hozzátartozónak kell döntenie arról, felhasználhatók-e átültetésre az elhunyt szervei, ám ez tévedés.

– Nem kell a családtagok véleményét kérni, csak tájékoztatni szükséges őket arról, hogy az illető szerveit átültetik. Ez a tájékoztatás akár a szervek kivétele előtt, akár utána megtörténhet, mégis, ha a hozzátartozók tiltakoznak, a kollégáim – érthető módon – inkább lemondanak az elhunyt szerveiről – mondja a professzor. – Talán a lakosság alaposabb felvilágosításával és jobb szervezéssel elérhetővé válik, hogy öt-nyolc év múlva megduplázódjon a donorok száma. Ha így történik, akkor szinte minden betegnek esélye lesz arra, hogy egy-másfél éven belül transzplantációra kerüljön.

A jövő

A genetikai kutatás, a génsebészet fejlődése áttörést tartogathat a transzplantációban is, de Perner doktor szerint erre nem számíthatunk az elkövetkező években.
– Azt, hogy egy csészében például dobogó, beültetésre alkalmas szívet hozzanak létre a genetikusok, nemigen tudom elképzelni – vélekedik szakértőnk.

Mi hát a jövő? Időnként szárnyra kapnak különböző hírek az állati szervek emberbe ültetésének lehetőségéről. Az emberszabású majmok, illetve a sertések lennének talán alkalmasak arra, hogy szerveiket emberekbe ültethessék. Azonban számos akadály felmerül, elsősorban az, hogy mind a majmoknál, mind a sertéseknél előfordulhatnak olyan vírusok, amelyek számukra nem okoznak betegséget, de az embernek igen. Ha egy ilyen vírus humanizálódna, akár súlyos, pusztító járványt is előidézhetne. Egyébként folytattak már kísérleteket: egy külföldi sebész például engedélyt kapott arra, hogy tíz, gyógyíthatatlan esetben emberszabású majom máját ültesse emberekbe, azonban az orvos két, rengeteg szövődménnyel járó, nagyon rossz eredményt adó átültetés után úgy döntött, hogy abbahagyja ezt a sorozatot.

– Ma már létre tudnak hozni úgynevezett transzgenetikus állatokat, amelyeket genetikailag kezelnek közvetlenül a megtermékenyülés után, és kiölik belőle azt a gént, amelyet az emberi szervezet „idegenként” ismerne fel – ismerteti az eredményeket a szakember. – Ám ezeknek az állatoknak más az anyagcseréjük, mint az emberé. A sertésnek például más a vörösvértest-nagysága, a májában lévő hajszálerek nagysága, így az is elképzelhető, hogy az ember vörösvérteste nem is tud keringeni az ereiben. Ezért a kutatások inkább a minél tökéletesebb immungátló kezelésekre irányulnak.