2012. Április 22.

“8 éve bízunk egymásban, még közös számlánk sincs”

Díszes meghívó, gyönyörű gyűrűk, meseszép autó, tündöklő fehér ruha – mi kell még az esküvőhöz? Sokak szerint egy házassági szerződés.

Torma Ferenc írása

„8 éve bízunk egymásban, még közös számlánk sincs” A statisztikák szerint válás után az esetek mintegy 90 százalékában az anyagi kérdésekben születik legnehezebben egyezség. Ennek megelőzésére a nyugati országokban már egyáltalán nem ritka, hogy a házasulandók vagyonjogi szerződést kötnek. Magyarországon azonban alig három százalékuk veti alá magát ennek a procedúrának. Szilvia (33) és Ferenc (31) is azok közé tartozik, akikben egy pillanatra sem merült fel ennek a lehetősége.

Közös lakás, külön bankszámla
„Ez bizalmi kérdés – kezdi Szilvi, aki négy és fél éve mondott igent szerelmének. – Ha már az esküvő előtt a válásra gondolunk, sőt készülünk is rá, az alapjaiban rengetheti meg a viszonyt. Hiszen azt feltételezi, hogy nem bízunk a másikban, és talán saját magunkban sem. Egy ilyen kérés megmérgezheti a mindennapokat, ezért nekem eszembe sem jutott, hogy ezt kérjem Feritől.” „Elszomorítóan sok válásról hallottunk – veszi át a szót a férj –, ennek ellenére meg sem fordult a fejünkben, hogy ügyvédhez rohanjunk. Biztos vagyok benne, hogy ha el is kell válnunk, a kölcsönös bizalom és tisztelet miatt sosem akarnánk a másiknak rosszat, és nem hoznánk kínos helyzetbe.” „Amikor összeköltöztünk – folytatja Szilvi –, Feri szüleinek házában alakítottunk ki magunknak egy lakrészt. A bútorokat, az elektronikai eszközöket és minden más mozdítható tárgyat együtt fizettünk, ám az átalakítás költségeit Feri állta, hiszen ezek a ház értékét növelték.” „Szilvi bele akart szállni az építkezésbe is, de nem engedtem – mondja a férj. – Amikor pedig arról kellett dönteni, hogy mi legyen Szilvi lakásával, elmondtam ugyan a véleményemet, de nem szóltam bele, hogy mit tegyen vele, pláne nem erőszakoskodtam. Egyébként a mai napig nincs közös bankszámlánk, pedig nyolc éve szerettünk egymásba. Pár hónapja megvettük a közös lakásunkat, és akkor megint szóba jött a vagyoni elosztás. Végül abban maradtunk, hogy Szilvié lesz 30 százalék, Fruzsi lányunké 20 százalék, az enyém meg a maradék 50 százalék. A szüleink soha nem szóltak bele a döntésünkbe, és azt hiszem, ilyen téren én sem fogok beleavatkozni a lányom életébe. Ám az biztos, hogy kíméletlenül őszinte leszek vele, és ha úgy látom, hogy valami meggondolatlanságra készül, legyen az egy nagy összegű hitel vagy elkapkodott összeköltözés, megpróbálom felnyitni a szemét. Ez a házassági szerződésre is vonatkozik: ha esetleg rossz érzéseim vannak a párjával kapcsolatban, lehet, hogy azt javaslom neki, biztosítsa be magát.”

Szigorú, de módosítható
„A családjogi törvény szerint a házasság megkötésével a felek között házastársi vagyonközösség keletkezik – mondja dr. Simon Mihály ügyvéd. – Ennek megfelelően osztatlan közös tulajdont képez mindaz, amit a felek a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek. Kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik, azaz ami már a házasságkötéskor megvolt, továbbá amit a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott. De ilyen a személyes használatra szolgáló, általában nem különösebben értékes ingóság, továbbá a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy is. Tehát a főszabály szerint a házastársak egyenlő, 50-50 százalékos arányban részesednek a közös vagyonból, függetlenül attól, hogy kinek mennyi volt a jövedelme. A családjogi törvény ugyanakkor felhatalmazza a házastársakat vagy a házasulókat arra, hogy maguk dönthessék el, mit tekintenek közös, illetve különvagyonnak. A házassági szerződés nemcsak a megkötésekor meglévő vagyontárgyakról rendelkezhet, de a jövőbeliek megosztására is kiterjedhet. A felek ezt később módosíthatják, felbonthatják, vagy a jövőre nézve meg is szüntethetik. Ha a házassági szerződés alakisági követelményeit megsértik, akkor az semmisnek minősül, és némely kivételtől eltekintve csak akkor lesz érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják” – fűzi hozzá a szakértő.

Kétszer ugyanabba a folyóba?
Edina (32) első házassága rövid idő alatt zátonyra futott. A válási procedúra nehézségeiből okulva egészen biztos abban, hogy a következő frigynél szerződésben rögzíti vagyonát. „Olyan fiatal voltam az esküvőnk idején, hogy eszembe sem jutott az anyakönyv mellett más papírt is aláírni. Ma már nem így csinálnám – mondja Edina. – Akkor még nem tudtam felmérni az ilyen jellegű kérdések fontosságát. A hosszan elhúzódó, lélek- és idegtépő válás során azonban saját bőrömön is tapasztaltam, mennyivel könnyebb és intelligensebb megoldást nyújt egy tisztességes feltételek mellett aláírt házassági szerződés. Közös vagyon híján nem láttam veszélyt az anyagi kérdések rendezésében, azonban egy pár százezres tétel miatt csaknem három évig jártunk a bíróságra, és végül semmit sem kaptam. Megalázó, tisztességtelen és eredménytelen harc volt ez a jogrendszer ellen.” Szerencsére Edina új párja, Norbi (36) egyetért azzal, hogy szükség van a házassági szerződés megkötésére. „Már a fejünkhöz vágták, hogy ez a bizalmatlanság jele – meséli Norbi –, ám szerintem éppen az ellenkezője igaz: ez a legnagyobb, legnemesebb bizalom. Hiszen annyira korrektek vagyunk egymással, hogy hajlandóak vagyunk leírni, mi az enyém és mi az övé. A kapcsolatok legnagyobb része az anyagiak miatt megy tönkre, ráadásul sokan az esküvő előtt nem is beszélnek a legfontosabb pénzügyi kérdésekről. A házassági szerződéssel viszont ez a tabutéma nem létezik többé, vagyis egy okkal kevesebb, ami váláshoz vezetne.” „Azt is hallottuk már, hogy ez nem tisztességes – fűzi hozzá Edina –, de véleményem szerint amit egyesek a válás során tesznek a másikkal, az sokkal tisztességtelenebb. Ez a legmagasabb szintű érzelem, hiszen szeretnék teljes mértékben korrekt lenni a párommal. Szokták mondani, hogy a házassági szerződés valamelyik fél számára biztosan rossz. Ez nem igaz, csak okosan és becsületesen kell megkötni.”

Fontos a hasonló gondolkodás
„Van, aki akkor nyugodt, ha kontrollálja a helyzetet, és megtett mindent annak érdekében, hogy minimalizálja a leendő veszteségeket – mondja Soltész Krisztina pszichológus, életvezetési tanácsadó. – Akkor bízik meg a másikban, ha az együttműködik a helyzet megoldásában, például azzal, hogy aláírja a szerződést. Nincs is ezzel semmi gond, egészen addig, amíg a felek hasonlóan gondolkodnak ebben a témában. Ha azonban nincs egyetértés, érdemes mediátor segítségét kérni. Mindemellett azt sem szabad az évek múlásával elfelejteni: ha valaki nem keres annyi pénzt, mint a másik, attól a hátország megteremtésével hozzájárul az anyagi sikerek eléréséhez is. Ennek a figyelembevétele gyakran elmarad, pedig alapvető fontosságú.”

Hasznos olvasmányok:
• Veritas Jogcsomag sorozat: Együttélés és válás
• Terrence Real: Házasság vagy szövetség? (Park Kiadó)
• Martin Baxendale: A házasság működése – Kezelési útmutató (Animus Kiadó)
• www.jogiforum.hu
• www.hazassag.net
• www.hazassagiszerzodes.lap.hu

Házassági szerződés – megéri megkötni? Cikkünk a Nők Lapja Psziché párkapcsolat különszámában jelent meg.
A legfrissebb lapszám tartalmából: