Szórjuk a magokat, és tegyük gyümölcsöskertté az egész országot?

Aki az utóbbi időben leírta a laptopján vagy a telefonján a „fa” szót, annak minden bizonnyal szembejött már a Facebookon az a 16 ezer megosztásnál járó felhívás, amelynek a lényege, hogy ne dobjuk ki a nyáron elfogyasztott vagy befőzött gyümölcsök magját, hanem gyűjtsük össze, és majd útközben, vagy amikor a természetben járunk, dobjuk el őket, hogy új gyümölcsfák nőjenek ki belőlük. A felhívás egy thaiföldi példára hivatkozik, és bár kissé sután fogalmazták meg, mégiscsak szöget üt az ember fejébe.

Látszólag amilyen egyszerű, olyan nagyszerű az ötlet, hiszen a fák nyilván magokból nőnek, és milyen jó, hogy különösebb erőfeszítés nélkül tehetünk valamit a környezetünkért!

Fát kivágni rossz, fát ültetni jó, ezt már az óvodában megtanultuk – márpedig az utóbbi időben nem az ültetésről híres ez az ország, hanem éppen ellenkezőleg.

Szóval annyira cuki volt ez a felhívás, hogy azonnal megszólaltak a fejemben a szirénák: mi van, ha valami oltári nagy kamuval állunk csak szemben, és utánajártam a dolognak. Spoiler: a valóság természetesen nem egészen az, ami az eredeti posztban áll, de bajt nem csinálhatunk, ha magokat szórunk szét jártunkban-keltünkben. Összességében – és ezt hangsúlyoznám – jó és hasznos kezdeményezésről van szó. 

Thaiföldön valóban létezik nagyon komoly erdősítési projekt, de nem egészen úgy, hogy a lakosságnak az a része, aki Johnny Appleseednek képzeli magát, a természetben járva marékszámra szórja a magokat, és nyomukban fák nőnek ki a földből mindenfelé.

A valóság ennél sokkal kevésbé romantikus, mondhatni, egyáltalán nem az. A thaiföldi erdősítési projektben konkrétan a Lockheed Martin – valaha taposóaknákat is telepítő – katonai teherszállító gépeinek a segítségével szórják ki a facsemetéket vagy a magokat. A repülők 1000 láb magasan, 130 csomó sebességgel repülnek, és naponta akár 900 ezer fát is el tudnak ültetni ezzel a „klaszterbombázással”, természetesen nem véletlenszerűen, hanem a kijelölt helyre – írta az Ecolounge.

A csírák vagy a facsemeték sorsát persze nem bízzák a véletlenre: a túlélést segítendő tápanyaggal teli golyókba vagy kis konténerekbe helyezik őket, és a becsapódáskor rendes ültetési mélységig jutnak a földben. Ez a módszer nagyjából 70 százalékos sikert eredményez, amivel még így is több százezer fát lehet telepíteni naponta, ha összejön.

Van értelme kézzel magot szórni?

Természetesen az igazán fontos kérdés az, hogy van-e értelme otthon összegyűjteni mondjuk a meggymagot ahelyett, hogy célba köpő versenyt rendeznénk belőle, vagy meggymagpárnát varrnánk, és jó-e az valakinek, ha kiszórjuk azokat inkább a természetbe?  

Nos, bajt nem csinálhatunk – vélekedik Kiss Gábor tájépítész. Az ötlet alapvetően jó, de ha már valaki magszórásra adja a fejét, akkor ne, mondjuk, datolyamagot szórjon, hanem olyan gyümölcsét, amely itthon is megterem – javasolja a szakember. Ha pedig nemcsak eldobjuk a magot, hanem a lábunkkal túrunk neki egy két centi mély gödröt, és abba dobjuk, jelentősen megnöveljük az esélyét annak, hogy a fa ne csak kinőjön, hanem meg is maradjon.

Olyan gyümölcs magját szórjuk, amely meg is terem itthon (Fotó: iStock)

Hogy melyik mag termékeny és életképes, az elég szerteágazó kérdés. Két dolgot tehetünk: ha van hozzá kedvünk, nézzünk utána; ha nincs, akkor szórjunk el mindent, amink van, a természet tudni fogja, hogy mit kezdjen velük, nem lesz belőlük szemét.

Néhány szempontot viszont azért érdemes figyelembe venni, ha egy kicsit is komolyan gondoljuk a dolgot.

Színtiszta füves területre például hiába juttatunk ki magot, abból nem lesz fa, mert úgyis lekaszálják. Ugyanígy az utak mellett is nyírják a növényzetet, semmi értelme tehát útközben, autóból kiszórni a magokat.

Jó viszont bármilyen alacsony tereptárgy, például egy szikla töve, ahová nem fér be a fűnyíró, és bármilyen kaszálatlan terület is megteszi.

A legfontosabb azonban, hogy senki ne elégedjen meg ennyivel, és ne gondolja, hogy ha kiszórt egy maréknyi magot a természetbe, azzal meg is tette, ami elvárható.

– javasolja a tájépítész.

Oké, de bajt csinálhatunk vele?

Kiss Gábor szerint beteg magból úgysem lesz fa, így nem túl valószínű, hogy a nagy igyekezetünkben betegségeket terjesztenénk el a már meglévő növényzetben. A másik szempont, amit érdemes figyelembe venni, az az elterjedés.

Talán még emlékszik valaki, hogy néhány évvel ezelőtt szabályos hadjáratot indítottak az akácfa ellen azért, mert túlságosan invazívnak tartották, ami azt jelenti, hogy könnyen elszaporodik, és kiszorít más fajokat. Nos, ez a gyümölcsfákkal (sajnos) nem fordul elő, pedig milyen jó lenne, ha tele lennének a domboldalak közkincsként termő gyümölcsfákkal! De hát ezt csak szeretnénk.

Virágzó fát fotóz egy turista a Budai Várban (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Gyümölcsfával tehát bajt nem lehet csinálni, a biológiai sokféleségnek azonban jót tesz, ha kikel egy-egy tő, amely élő- és búvóhelyként is szolgál a madaraknak, a termését pedig megehetik.

Természetvédelmi területeken azonban ne szórjunk magokat

– figyelmeztet Kiss Gábor tájépítész –, azoknak az élővilágába semmiképpen se avatkozzunk be, még jobbító szándékkal sem!

Ha pedig valaki mindenképpen több fát szeretne (ami nem rossz ötlet, sőt a földi klíma jelenlegi helyzetében nagyjából elengedhetetlen is), de úgy érzi, nem áll módjában sajátot ültetni, itt egy szuper kezdeményezés: Bojár Iván András, az Építészfórum főszerkesztője útjára indította a 10 millió fa mozgalmat. 2010-ben már szorgalmazta egymillió fa ültetését Budapestre, és, amint írja, ha erre lett volna fülük az embereknek, ma két-három fokkal hűvösebb lenne a fővárosban. „Mostanra viszont beállt a krízis. Azonnal kell lépni, tenni, ültetni, szemléletet és életformát váltani.” Ehhez a gigászi feladathoz keres társakat, szakembereket, pénzzel támogatni pedig itt lehet a projektet.