A Budapesti Operettszínházban kezdődött a magyar női foci története

Az 1945 előtti világ legjobb magyar bulvárlapja, a Színházi Élet mindig elment a falig, ha a drága olvasók kifogástalan szórakoztatásáról volt szó: ha kellett, akkor burleszkszerű ál-autóversenyt szervezett szép színésznőknek, máskor pedig magyar parasztgúnyába öltöztetett afroamerikai jazz-zenészekről készíttetett szürreális fotósorozatot, mert miért is ne. Ebbe a sorba illik az a minden szempontból nagyszerű, 1929-ben készült riport is, amely az első magyar női futballklubot mutatja be, szokás szerint olyan modorban, mintha a szerző most látott volna életében először nőnemű lényeket. Mit ad isten, az első magyar futballklub tagjai kizárólag csinos, fiatal lányok voltak, civilben egyébként a Fővárosi Operettszínház tánckarának kiválóságai, akik a cikk tanúsága szerint előszeretettel masszírozták egymás fáradt és csupasz testét az öltözőben, a pályára pedig magassarkúban, kis sminktükörrel felszerelkezve léptek ki. 

A napokban Pestre érkezett Miklós Hilda, a cubai Club Hispano női csapatának középfedezete. Kitűnő honfitársnőnk abban a naiv feltevésben volt, hogy mint női futballista, primőr lesz Budapesten. De lemaradt egy mellhosszal. Időközben ugyanis a Fővárosi Operettszínház kedves kis görljei megalakították az első női futball-klubot. Sőt már le is játszották az első klubközi mérkőzést a Hungária pályáján. Megállapítható, hogy akik aznap a Fradipályán voltak, mind pályáttévesztettek. Mert ennél izgalmasabb mérkőzés rég volt a pesti sportpályákon. A bíró sípjelére kétszer tizenegy görl állt föl a pályán. Azonnal meg lehetett állapítani, hogy  Cochran mester aligha angazsálná a csatárokat. Sőt a hátvédeket sem. De ha Cochrannak nem is tellett volna kedve a huszonkét magyar futballista görlben, annál nagyobb lelkesedéssel figyelték mozdulataikat a vérbeli futballisták, akik a tribünön helyezkedtek el. Maga a bíró gukkerrel fölszerelve futkározott a futball görlök között. így aztán senki sem mondhatta, hogy „szemüveget a bírónak !”

Az A. csapat centerében Salak Manyi rendkívül jó benyomást keltett. Labdaosztogatása kitűnőnek bizonyult és mindjárt az első kiadása után megjegyezte valaki : — Ennek a kiadásait se szeretném fedezni ! A labdával Ámok Rózsi szaladt le a balszélen, de szépen behúzott labdáját csatártársai rosszul stoppolták. Általán megállapítható, hogy a görlök nem szeretnek stoppolni. A tizedik percben a B. csapat kapusa nehéz helyzetbe került, mire egy gavallér néző felajánlotta neki a tárcáját. Összjáték tekintetében se volt semmi hiba. A futball-görlök kitűnően megértették egymást, ami elsősorban mesterük, Rott Panci munkájának tudható be. A tizenhatoson belül kissé határozatlanok. de tizenhéten túl már merészebbek voltak. Az első gól a következőképpen született. Kovács Erzsi átkígyózott a fedezetsoron és gólrugásra készült, mikor az egyik hátvéd faultolta. A bíró azonnal tizenegyest akart adni, de a görlök megelégedtek egy tízessel is, amit a félidőben eluzsonnáztak.

Mérkőzés után meginterjúvoltuk a jelenvolt sportkapacitásokat. Földessy János, szövetségi kapitány : Igazán nehéz volna közöttük a válogatás. De
azért egyet választanék.
Opata Zoltán : És én eddig a Tabarinba jártam !…
Turay Ferenc: Bár én taníthatnám nekik a futballozás Ábécéjét.
Boncos, a Fővárosi Operettszínház kapusa : A kapusoknak nincs elég rutinjuk. Beengedik a potyát.

Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a mérkőzés valójában soha nem történt meg, hanem csak néhány fotó (de milyen csodálatos fotó!) és egy kis bohóckodás kedvéért gyűltek össze a pályán az operettszínház táncosnői és a Színházi Élet riporterei. Szervezett női foci ugyanis a húszas évek végén még nem nagyon létezett itthon. Néhány ismertebb játékos azért akadt: a cikkben is említett Miklós Hilda a kubai Club Hispano csapatát erősítette, Szigeti Böske meg – igaz, csak három évvel később – a borosjenői Gloria CFR-ben kapott lehetőséget, egyetlen nőként. A harmincas évek vége felé pedig már női klubvezető is lett Budapesten, a civilben hímzővarrónő Mészáros Mária személyében.

Női futballista eddig még nincsen Magyarországon, de van egyesületi vezér, aki nő. A rossz nyelvek szerint a csapatok vezetői között akad olyan, akit tulajdonképpen az asszonya dirigál és így a klub vezetése is az ö kezébe fut össze. Az igazi női futballvezér ott található minden hétfőn este a Budapesti Labdarugó Szövetség helyiségében, ahol kollégáival élénken megvitatja a szabályokat és körömszakadtáig harcol a rábizott egyesület jogaiért. Mészáros Mária a neve a futballintézőnőnek. Középmagas, férfias mozgású hölgy, nem hiába — vezető. A Rákospalotai MTK intézője. Kell is ott erély, ahol férfiakat kell a rendre oktatni. Polgári foglalkozása: hímzővarrónő. A munkája után felsiet a Szövetségbe, ahol már várják -a kollégák — egy kis szabálymagyarázatra. Útközben beszélgetünk vele arról, hogy milyen érzés egy nőnek, férfi futballcsapatot irányítani. Energikusan magyaráz. Nem lepi meg a kérdés.
— Sokan kérdezték már ezt tőlem. Mindenkinek azt válaszoltam, hogy annyira rajongok a futballért, mindenem a labdarúgás, megéri a vesződség, amely a csapat vezetésével jár. Úgy van, vesződség.
S. máris ömlik a panaszzuhatag. A paragrafus- számok, a szabálytalan esetek, a sérelmek.

—Képzelje csak el, amikor megnyertük a bajnoki mérkőzésünket az UTE II. ellen. Mi a III. osztály Opprée csoportjában küzdünk. Mi 4:1-re győztünk. Uram, az UTE II. nagyszerű csapat és egy nappal a mérkőzés után elvették a megnyert pontokat. Azt mondották, hogy felfüggesztés alatt játszottunk.
Most már az intéző kerül előtérbe, ugyanúgy beszél, akár férfi, akár, mint jelen esetben nő.
— Az egyesület szegény kis klub. Kértük a Szövetséget, hogy engedje el a tagdíjhátralékunkat: 33 pengőt. A kérvényt beadtuk, a Szövetség értesítése megérkezett — de nem hozzám, hanem a volt intézőhöz. Csak vasárnap, a mérkőzés előtt értesültem arról, hogy miképpen döntöttek az ügyünkben: részletkedvezményt kaptunk, azonkívül, hogy nagyrészt elengedték a tartozást. Befizettem a részletet, de elkéstünk és a nehezen megszerzett két pont elúszott.  

A helyzet  ’45 utáni évtizedekben sem sokat változott; legalábbis az Ország-Világ 1981-es cikke még meglehetősen borús képet fest a magyar női foci jelenéről:

Szürke, eseménytelen környezetükből kitörni vágyó asszonyok- lányok, kallódó együttesek és egykét megszállott vezető, aki eddig minden kritikus helyzetből talált kivezető utat, ez a női futball nálunk.
Jelenleg maroknyi olyan csapat él, létezik, amely nagypályás mérkőzéseket rendszeresen játszik. Él? Inkább csak vegetál, mint a zuzmók-mohák valahol az örök hó határán. Azt a néhány tízezer forintot, amely a csapatok működéséhez feltétlenül szükséges, csak nehezen kapják meg. Hasonlóan kevés pénzből gazdálkodik a Renova, a Femina, a Volán, a László Kórház SE és a XVIII. kerületi KISZ-lakótelep SE csapata. Közöny a nők sportja, még inkább a testnevelése iránt? Úgy tapasztaltam, hogy ahol eddig gazdát, ha úgy tetszik szocialista mecénást kerestek ezek a csapatok, ott a vezetők nem tudták, hogy mi a sport szerepe. Szórakozás? Nevelés? Látványosság? Legtöbbet az a csapat kallódott, amelynek a neve a leginkább jelzi, hogy a nők a labdarúgópályán is egyenlőek óhajtanak lenni a férfiakkal. Tíz esztendővel ezelőtt alakult a Femina.

Szerencsére a cikk azon része már sokkal szívderítőbb, amelyben arról kérdezik a játékosokat, hogy miért is választották ezt a férfias sportot:

— Mindig fiúkkal labdáztam gyerekkoromban. A futball a legjobb időtöltés.
— Nem szeretek otthon ülni. Ahol lakom, nincs szórakozási lehetőség.
— Nincs különbség a férfi és a női futball között. Igaz, hogy a női szervezet hosszú futásokra alkalmatlan. De hát a futball rövid vágtázásokat követel. Ezt tudjuk mi is.
— Labdával születtem. Anyám azt mondja, amióta eszemet tudom, a labda a mindenem.
— Vőlegényem is futballista. Amikor ő edz, akkor én is, amikor ő játszik, akkor én is. Ha esetleg más a menetrendünk, akkor kimegyünk egymás meccsére
— Kézilabdáztam. Durva játék lett belőle. Inkább a futball, ahol az összecsapás megengedett.
— Nincs jobb, mint a pályán a férfiakat legyőzni. Ha tehetjük, edzőmérkőzéseket csak velük játszunk.

— Bulimeccs! Nincs ennél jobb szórakozás.
— Edzőm lett a férjem. Szerelem a futballpályán, erről nem is álmodtam volna.
— Szeretem a színes mezeket, op-art mintákkal. Ügy érzem, hogy a mez, a nadrág, a melegítő, minden felszerelés, amit a csapattól kapok, a ruhatáramat bővíti.
— Jó alakom van. Csak előnyös lehet számomra, ha sok ember előtt mutatkozom a pályán.

Nyitókép: illusztráció (Fotó: R. Wesley/Fox Photos/Getty Images)

További cikkeink a női fociról:

• Az amerikai női fociválogatott tagjai az év hősei
• Mennyit ér a női foci? – Lássuk a számokat!