nlc.hu
Életmód

Interjú a bűnügyi helyszínelővel

„Egyetlenek vagyunk Európában, akik kétezer-ötszáz éves ujjlenyomatot rögzítettek” – beszélgetés Papp Kornél bűnügyi helyszínelővel – 2. rész

Papp Kornél őrnagy a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársa és csapata a legnagyobb szakmai kihívást jelentő hazai bűnesetek helyszínein végeznek szemléket. A vele folytatott beszélgetésből kiderül, hogy rögzíthető-e a művész ujjlenyomata egy ókori vázáról, hogy mikor van szüksége egy rendőrnek geológiai ismeretekre és mi az a magyar fejlesztés, ami iránt nemzetközi szinteken is élénken érdeklődnek.

Papp Kornéllal készített interjúnk első részéből a többi közt az is kiderült, hogy lesz valaki bűnügyi helyszínelő és milyen szisztéma szerint segítik a nyomozást.

Milyen eszközöket használnak munka során?

Rendelkezünk olyan különlegesen felszerelt busszal, amelybe a legkülönfélébb speciális eszközök kerültek elhelyezésre. Ezzel vonulunk ki a kiemelt eseményekhez, minden felszerelés benne van, amire csak szükségünk lehet, többek között talajradar, drón, háromdimenziós térszkenner, spektroszkópok, fémdetektor, nyomkutató, analizáló berendezések, nagy teljesítményű lámpák, speciális szerszámok mérő, jelölő eszközök. Soha nem lehet tudni, mire lesz majd szükség. A bűnjelszámok kötelezőek, ezeket mindig használjuk. Lámpa is minden esetben kell, mert a jó fotóhoz és videófelvételhez szükséges a megfelelő fényforrás.

Mennyit fejlődött a technológia, amióta a szakmában dolgozik?

Rengeteget, szinte lehetetlen nyomon követni. Tizenhat éve, amikor kezdtem ezen a szakterületen dolgozni, akkor a 3D térinformatikai eszközökről alig, a lézerspektroszkópiáról pedig még nem is hallottunk. Most meg már a harmadik generációs eszközöket használjuk ezekből. A digitális technológia terén szintén folyamatos a fejlődés, ugyanúgy mint a mobiltelefonoknál, maximum három év és új eszközöket kell beszerezni, hogy tartani tudjuk a lépést. A DNS-technológia elképesztő átalakuláson ment át, nem véletlen, hogy akár több évtizedes ügyek oldódnak meg a jelenlegi vizsgálati módszerekkel.

Mesélne hosszabban a speciális eszközeikről?

A bűncselekmények helyszínén talajradart is használunk. A kijelzője persze nem egy az egyben azt mutatja, ami a föld alatt van, hanem meg kell tanulni a képet elemezni, értékelni. Talajszerkezeti elváltozásokat, anomáliákat keres, ebből lehet következtetni arra, mi van a talajban. Ahol egyszer már ástak, ott teljesen megváltozik a talaj szerkezete, különbözni fog attól, ami körülötte van. A segítségével leltünk rá több holttestre, elásott tárgyakra, állati tetemekre.

Egyetlenek vagyunk Európában, akik kétezer-ötszáz éves ujjlenyomatot rögzítettek

Fotó: Nemzeti Nyomozó Iroda

Gondolom, bárki nem tudja használni ezeket a speciális eszközöket.

Ez a berendezés az egyik bizonyítéka, hogy nekünk kicsit polihisztoroknak kell lennünk, kicsit mindenhez értenünk kell. Talajradar estében is csak az tudja hatékonyan értelmezni a látottakat, aki erre valamilyen formában képzést kapott, vagy tapasztalatot szerzett. Sok évünk van abban, hogy az eszközeinket megfelelő hatásfokkal használjuk. Ehhez bele kellett mélyedni bizonyos fokig a geológiába. Nagyon nem mindegy, milyen a talaj zárórétege, a nedvességtartalma és az összetétele. A megelőző időszak időjárása szintén befolyásoló tényező lehet. Fel kell ismerni és értékelni kell tudni a hamis jeleket, amelyeket a földben lévő természetes elváltozások is okozhatnak.

Említette a drónokat is.

A drónok szerepe korunkban már megkérdőjelezhetetlen. Mi jelenleg a legkorszerűbb drónt használjuk, amellyel kilométerekről be lehet azonosítani egy arcot vagy egy rendszámot. Rengeteg bűnügyi helyszínt érdemes felülről is megtekinteni, abból a perspektívából sokkal beszédesebb, látványosabb. Például színes festékkel is jelöljük a különböző nyomok helyét, és felküldjük a drónt. Madárperspektívából nézve egyértelműbb, hogy ki hogyan mozgott, milyen irányba vannak például a töltényhüvelyek, vagy egy detonáció során mekkora területen szóródtak szét a tárgyak. Olyan is történt, hogy a katasztrófavédelem kérte a segítségünket, mert felülről szerették volna megszemlélni egy épület tetőszerkezetének az állapotát, hogy el tudják dönteni bemenjenek-e oda vagy inkább ne kockáztassanak.

Milyen irányba tart a technológia fejlődése a helyszínelés tekintetében?

Egyértelműen a 3D-technológia jelenti a jövőt. Abba az irányba haladunk, hogy minél kevesebb fotó és videó legyen, minél kevesebbet írjunk a jegyzőkönyvbe. Most már inkább lézer-szkennerek használatával készítünk egy gömbpanorámás képet, aminek segítségével utólagosan, akár egy bírósági tárgyaláson is be lehessen mutatni úgy egy helyszínt, mintha a bíró is ott lett volna. Az eszköz segítségével ő maga tud helyiségről helyiségre haladva bebarangolni a helyszínt, például egy lakást. Ha például a bírónak két év múlva eszébe jut valami, amit tisztázni szeretne, akkor virtuálisan be tud menni a helyszínre. A térben lehet mozogni, belenézni a kukába, megszemlélni, mi van az asztalon. Bármit le lehet ellenőrizni, ami utólag merült fel, vagy jelentőséget kapott. Az eredményt úgy kell elképzelni, mint amit VR-szemüvegen keresztül láthatunk.

A 3D-technológiát a lőirány-meghatározásnál is kiválóan lehet alkalmazni. Ilyenkor a lőállásból vagy a becsapódás helyéről meghatározott irányba állásonként végigszkenneljük a helyszínt, ennek eredményeként a távolság, és így a lőirány is centire pontosan megállapítható.

Említettem, hogy régen a térfogati nyomokat gipszből öntöttük ki, ma már a három dimenzióban szkennelt nyomoké a jövő. Amennyiben a szakértői intézetek is felkészülnek az ilyen módon történő vizsgálatokra, egyre jobban el fog terjedni.

A RUVIS egy látens daktiloszkópiai nyomkutató optikai eszköz, amely az UV fényelnyelés és visszaverődés elvén működik. Ilyennel csak a mi egységünk rendelkezik az országban. Ha valaki megérint bizonyos felületeket, akkor lehetőség van arra is, hogy nyomkutató porok, vegyszerek helyett csak ezen speciális fénytartományban működő eszközt használjuk.

Volt egy érdekes eset, amikor nem bűncselekmény felderítésére vetettük be a RUVIS-t. A Szépművészeti Múzeum felkért minket, hogy egy Kr.e. VI. századi vázán keressünk daktiloszkópiai nyomokat. A lakkréteg alatt találtunk egy ujjnyomatot, amelyről feltételezhető, hogy a művészé volt. Úgy tudom, mi vagyunk az egyetlenek Európában, akiknek lehetősége volt kétezer-ötszáz éves tárgyat vizsgálni, és ujjnyomot felkutatni, fényképfelvételen rögzíteni.

Egyetlenek vagyunk Európában, akik kétezer-ötszáz éves ujjlenyomatot rögzítettek

Fotó: Nemzeti Nyomozó Iroda

A hőkamera sok esetben hasznos eszköz. Részben logikus, mire jó, az elrejtőzött ember megtalálásában segít, ha mondjuk éjszaka, erdei környezetben kutatunk. De szintetikus illegális kábítószert előállító helyszíneken szintén szükséges és hasznos lehet. Az ilyen laborok esetében nem elhanyagolható, hogy milyen reakciók, milyen hőfokon zajlanak. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy reaktoredényen belül bizonyos hőfokon történik valami, akkor nem feltétlenül nyitjuk ki. Egy felgyújtott holttest esetében, ha rendelkezésünkre áll a pontos hőmérsékleti adat, akkor következtetni tudunk arra, mikor gyújtották meg, mikor történhetett a cselekmény.

A lézerspektroszkópia szintén a jövőt jelenti. Alapvetően kábítószeres ügyeknél vetjük be. Leegyszerűsítve ez úgy működik, hogy a lézer segítségével vizsgáljuk a kábítószergyanús anyagot. A gép elemzi a visszaverődő hullámokat, ami alapján képes azonosítani az ismeretlen szervesanyag összetételét. Használatával a csomagolás megbontása nélkül megtudható, mit rejt a zacskó. Nem mindegy, hogy a fehér por kokain, robbanóanyag vagy sütőpor. Az Egyesült Államokban már minden járőrnél ott van az eszköz egyszerűsített változata. Ha valakinél gyanús anyagot találnak, akkor ott a helyszínen el tudják dönteni, hogy esetleg drogról van-e szó, így ennek megfelelően tudnak a továbbiakban intézkedni.

Anatómiai bábukat használnak?

Igen, használunk anatómiai bábukat, amelyek nagyon hasznosak bizonyítási kísérletnél, amikor egy cselekményt rekonstruálni kell, hogy az adott módon az bekövetkezhetett-e. Ezeknek a bábuknak emberhez hasonló a kiterjedése és a súlya. Sérüléseket is tudunk rajtuk modellezni. El lehet vele próbálni, hogy fizikailag lehetséges-e, amire gyanakszunk. Például képes volt-e a gyanúsított elcipelni a holttestet egy bizonyos szakaszon, vagy felemelni valahová.

Milyen módon kerülnek ezek az újdonságok a magyar rendőrség birtokába?

A mi egységünk teszteli a bűnügyi helyszínelésbe bevonható eszközöket. Figyeljük, hogy világviszonylatban milyen újdonságok kerülnek a piacra, ezeket beszerezzük és kipróbáljuk. Mi állapítjuk meg, hogy érdemes-e az eszközt megyei egységek részére beszerezni, vagy elég, ha nekünk megvan, és besegítünk a kollégáknak, ha úgy alakul a helyzet. A validálásokban a szakértői intézet van a segítségünkre.

Milyen a nemzetközi együttműködés a bűnügyi technológiákkal foglalkozó szakemberek között?

Kis túlzással olyanok vagyunk, mint egy család, szinte mindenki ismer mindenkit. Kiváló és hatékony az együttműködés a nemzetközi bűnüldöző szervek között is. Rengeteget járunk külföldre konferenciákra, képzésekre. Az interjú felvételét követő napon lesz egy online ENSZ-konferencia a nukleárisan szennyezett helyszínek szemléjéről, mivel a kényes, kifejezetten veszélyes helyzetekben való helyszínelés is hozzánk tartozik például, ha sugárzó anyag van a vizsgált területen. Az MTA Energiatudományi Központtal együttműködve kidolgoztunk egy eljárásrendet arról, hogy sugárzó anyagokkal szennyezett környezetben miképp kell bűnjeleket kezelni. A protokollt prezentáltuk nemzetközi szinten, az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Atomenergiai Ügynökségnél. A külföldi szakemberek nagyra értékelték az általunk kifejlesztett módszertant, amit a jövőben ők is beépítenek a saját eljárásrendjükbe. Nagyon büszkék vagyunk az MTA-val való együttműködésünkre.

A módszer lényege, hogy sugárszennyezett helyszínre – a többi helyszínhez hasonlóan – ugyanúgy be kell menni és daktiloszkópiai nyomokat, DNS-vizsgálatra genetikai maradványokat kell gyűjteni, ki kell deríteni, mi zajlott le. Ha szándékos cselekmény történt, és el akarjuk kapni az elkövetőt, ahhoz bűnjelek kellenek. Erre van a már említett protokoll. Mindig nagyobb veszélyre készülünk fel, mint ami az adatok alapján várható. Pontosan ki van számolva, hogy mennyi időt lehet bent tölteni: tíz percet, húsz percet, esetleg egy fél órát. Ez a helyszínen derül ki, a mért értékek fényében döntünk. Zónákra osztjuk a területet, szabályok vonatkoznak arra, hogy az egyes zónákba miképp lépünk be és miképp hagyjuk elő őket.

A sugárzó anyaggal szennyezett környezettel kapcsolatban nemrég zajlott egy nemzetközi verseny, ahol a jelentkező országok csapatainak elküldték ugyanazt a bűnjelet. Ez egy radioaktív tárgyat jelentett, a dózis nem volt halálos, de a mérhető tartományban volt. A tárgy belsejében elhelyeztek egy biológiai anyagmaradványt, egy DNS-t és egy daktiloszkópiai nyomot. Jól szerepeltünk, megtaláltuk a bűnjeleket és rögzíteni is tudtuk őket.

Egyetlenek vagyunk Európában, akik kétezer-ötszáz éves ujjlenyomatot rögzítettek

Papp Kornél őrnagy (Fotó: Nemzeti Nyomozó Iroda)

Magyar viszonylatban mit jelent az, hogy sugárszennyezett környezet?

A kérdéses helyzetekben nem feltétlenül az egész környezet sugárzik, elég, ha sugárzó anyag van jelen. Kisebb sugárzással rendelkező orvosi eszközökre, szovjet, orosz technológiákra, szerkezetekre kell gondolni, amik kikerültek az eredeti, őrzött környezetükből.

Erről sokaknak a radioaktív anyaggal történő gyilkosságok juthatnak az eszébe.

Magyarországon tudtommal ilyenre még nem volt példa.

Számomra rejtély, a gyilkos miért öl olyan anyaggal, ami az ő számára is veszélyessé válhat, ő is kockáztat azzal, hogy magánál tartja.

A választ én sem tudom, ezzel kapcsolatban csak egy gondolatkísérletet engednék meg magamnak. Az elkövetési módszerrel a tettes időt nyer, illetve valószínűleg üzenni is akar. Ha valakit agyonlőnek, akkor egyértelmű a bűncselekmény, a rendőrség azonnal elindul a forró nyomon. Ha radioaktív anyaggal öl, akkor hosszú órák telnek el addig, amíg az áldozat kórházba kerül, és utána még hosszú ideig tarthat, amíg a halál pontos oka ismertté válik. Addigra az elkövető már a repülőgépen ül vagy esetleg eljutott egy másik országba. Ha pedig a radioaktív anyag egyszer bekerül az emberi szervezetbe, akkor kisebb csoda kell a túléléshez.

Létezik-e egyéb más protokoll, ami az Önök nevéhez fűződik?

A kábítószerpiac átalakulása miatt a szintetikus drogok egyre nagyobb teret hódítanak, az ilyen anyagok előállítására alkalmas illegális laborokban pedig reaktortartályok, desztilláló lombikok, és egyéb laboreszközök lehetnek. Ezek esetében kiemelten fontos, hogy a kolléga rendelkezzen speciális képzéssel, mert például ha rutinból elzár egy vízcsapot, azért, hogy ne folyjon a víz, ezzel a mozdulattal akár felrobbanthatja az egész illegális labort, mivel a cirkuláló víz a kémiai reakció hűtésére szolgált. A szintetikus droglaborok biztonságos kezelésére és felszámolására éppen ezért készítettünk egy eljárásrendet.

Egyes külföldi országokban az elkövetők előszeretettel helyeznek el csapdákat a droglaborokban. A bonyolult csapdák mellett egyszerűen kivitelezett csapdák is előfordulhatnak, például, egy résnyire nyitott ajtó tetejére savval teli vödröt helyeznek, amennyiben a kolléga benyit a szobába, ráömlik a vegyi anyag, ami súlyos sérüléseket okoz. Ilyenkor a helyszínen lévőket biztonságba kell helyezni és mentesíteni kell a helyet.

A sugárszennyezésen túl milyen veszélyes környezetben fordulhat elő, hogy helyszíni szemlét kell végrehajtani?

Létezik egy angol gyűjtőfogalom, a CBRN, a mozaikszó a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kifejezések kezdőbetűjére utal. A lényeg ugyanaz: a helyszín környezete veszélyes az emberi szervezet számára. Az ilyen módon szennyezett helyszíneken végezhetünk nyomkutatást vagy megfelelő társszervek bevonásával úgynevezett mentesítést. A feladat a bizonyítékok begyűjtése és a környezetet biztonságossá, újra használhatóvá tenni.

A tömegszerencsétlenségek helyszínének szemléjét szintén Önök végzik. A Hableány szemléje kitűnő példa a nemzetközi rendőri együttműködésre.

A szerencsétlenség után egy koreai szakemberekből álló csapat Magyarországra utazott, velük együttműködve végeztük el a vizsgálatokat, többek között az áldozatok azonosítását. A koreai hírekben is szerepeltünk a szakmai és emberi hozzáállásunk és felkészültségünk miatt. A Hableány balesetének tisztázása esetében is alkalmaztuk a 3D modellezési technológiát, amely nagymértékben segítette a bizonyítást.

A tragédia után nehezített körülmények között dolgoztunk, de mindenki kihozta saját magából a legtöbbet. A kollégák megfeszített munkájának köszönhetően aránylag rövid időn belül egy áldozat kivételével sikerült az összes elhunytat megtalálni és azonosítani. Az áldozatok családtagjai iderepültek Koreából, láttuk a fájdalmukat, belső késztetés volt, hogy valamit tegyünk értük. A Duna akkoriban áradt, ahány helikopterünk és drónunk volt, az mind a folyót figyelte, hogy az áldozatok holttestét megtaláljuk. A keresés nem állt meg a határnál, a szerb kollégák is megtettek mindent. A végén csatárláncban sétáltunk végig a Duna árterén, ami több száz legyalogolt kilométert jelentett.

Mennyire reálisan mutatják a filmek az Önök munkáját?

Az esetek nyolcvan százalékában tényleg létezik, amit a képernyőn látunk. Az eltérő jogrendből fakadóan nem tud ugyan úgy működni a helyszínelés, mint ahogy például az Egyesült Államokban vagy Angliában. Egyéb részében pedig ugyanaz a technológia, ugyanaz a védőeszköz, mint a valóságban. Nem egyedi eset, ha szakértő neve is feltűnik a stáblistán, a filmesek is egyre inkább figyelnek a szakmai részletekre. Egyetlen óriási különbség van: az időtényező. A filmekben a rendőröknek negyvenöt percük van arra, hogy az elkövetőt is felderítsék. Ezen belül tíz perc alatt készül el a DNS-teszt, vagy a rendőrök kivonulnak, csinálnak három fotót és tíz perc alatt végeznek a helyszíneléssel, további tíz perc a labormunka. A valóságban az alapos szemle végrehajtása és az utómunkálatok ideje minimum egy nap.

A munkánk időigényes, mivel előfordul, hogy meg kell állni gondolkodni, ha szükséges változtatni a vizsgálati stratégián, de ettől függetlenül nem szabad, hogy időkényszerben legyünk. A Teréz körúti robbantás szemléjét is mi végeztük, ahol a kiérkező sajtótól azt a kérdést kaptuk, hogy mikor indulhat újra a forgalom. Elöljáróink a Híradóban nyilatkozták: „Akkor, amikor a szemlebizottság vezetője úgy dönt”. Talán nyers a megfogalmazás, de benne van a lényeg. Aki a helyszínen van, az tudja, mennyi időre van még szüksége. Ha egyszer újraindulnak a járművek és a gyalogosok, akkor onnan már lehetetlen bűnjelet begyűjteni. A lezárt helyszín kellemetlenségeket okozott sokak számára, de úgy tapasztalom, hogy az emberek egyre megértőbben reagálnak ezekre a kedvezőtlen helyzetekre. Tisztában vannak azzal, hogy a mi munkák a közösség szolgálata.

A rendőrök szolgálnak és védenek:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top