A világ első transznemű kémnője egész Európát megtévesztette, miközben sakkban tartotta a francia királyt

XV. Lajos kémje, a hétéves háború kitüntetett tisztje, aki nem mellesleg az életének több, mint 30 évét nőként töltötte – ez d’Éon lovagjának története.

Rakita Vivien

2023. Március 02.

A 18. század egyik leghatékonyabb diplomatája, katonája és kémje volt, aki nemcsak a francia király kedvencévé tette magát, de képes volt zsarolni is őt, miközben valódi nemével kapcsolatban egész Európát sikerült megtévesztenie. Ő volt Chevalier d’Éon, azaz d’Éon lovagja, a világ első transznemű kémnője. Charles-Geneviève-Louis-Auguste-André-Timothée d’Éon de Beaumont néven született 1728-ban egy szegény, de nemesi család sarjaként. És bár a tucatnyi keresztnevében csak egyetlen nőit találunk, Charles d’Éon pedig életének első felét a születésekor számára kijelölt férfi nemében élte le, egészen halála napjáig nem hitték el, hogy valójában nem nőként látta meg a napvilágot.

D’Éon egészen kivételes tehetség volt, a megtévesztés, manipulálás és stratégia műfajának mestere (vagy 2023-as fogalommal mondhatnánk úgy is: ő volt az eredeti „gaslight, gatekeep, girlboss” megtesítője). Philippe Luyt, Chevalier d’Éon leszármazottja a BBC-nek egészen konkrétan így jellemezte ősét:

Voltaire azt mondta rá: »megtaláltam az évszázad legokosabb emberét«. Ezért aztán XV. Lajos miniszteri címet adott neki, attól a pillanattól fogva pedig igazán kivételes életet élt.

Charles d’Éonból Chevalier d’Éon

A fiatal Charles d’Éon alig 28 éves volt, mikor bekerült XV. Lajos le secret du roi nevű titkos kémhálózatába, az első küldetése diplomataként pedig Oroszországba vezetett. Be kellett szivárognia I. Erzsébet cárnő udvarába, a feladat azonban nem volt egyszerű: a hétéves háború miatt angol rendeletre Franciaországból kizárólag nőket és gyerekeket engedtek át az egyébként is frankofón hírében álló uralkodó országába. Ezért d’Éon – a feljegyzések szerint életében először – női ruhát öltött, és Lady Lia de Beaumont-ként (saját „nővéreként”) érkezett az udvarba. Szerencséjére a cári palotában nem volt különös esemény, ha egy magát férfiként prezentáló személy női ruhát varratott magának: a helyi szabászok hozzá voltak szokva a nemi határokat átlépő rendelésekhez, miután Erzsébet cárnő előszeretettel rendezett álarcosbálokat. Melyekre pedig erősen ajánlott volt az ellenkező nemnek beöltözni – a cárnő maga rendszerint holland tengerészjelmezbe bújt.

Forrás: Archiv Gerstenberg/ullstein bild via Getty Images

„Lia de Beaumont” sikeresen közel került Erzsébethez: az udvarhölgye lett. Meggyőzte a cárnőt, hogy vegye fel a kapcsolatot XV. Lajos királlyal, és engedje meg, hogy francia küldött érkezzen az udvarba: Charles d’Éon. A kettős identitású kém hamarosan arra is rávette az orosz uralkodót, hogy szegje meg az angolokkal kötött megállapodást, és lépjen szövetségre inkább a franciákkal. A küldetés végével d’Éon nem sokat pihenhetett: a dragonyosok kapitányaként maga is harcolt a háború második felében. Mikor aztán a villinghauseni csatában a franciák komoly vereséget szenvedtek – melyben a fiatal tiszt is keményen küzdött a poroszok ellen –, XV. Lajos úgy látta: ideje véget vetni a csatározásnak. Ezért a legmegbízhatóbb ügynökét bízta meg azzal, hogy Nagy-Britanniában béketárgyalásokat folytasson. D’Éon ismét megugrotta a feladatot, a hétéves háború véget ért, XV. Lajos pedig olyan elégedett volt vele, hogy állítólag azt mondta: „Nem elég, hogy d’Éon a legjobb titokminiszterem, de a hétéves háború legjobb tisztje is.” Ezt elismervén a St. Louis kereszttel, azaz a legmagasabb katonai kitüntetéssel lovaggá ütötte a kedvenc kémjét: Charles d’Éonból pedig Chevalier d’Éon lett.

Mademoiselle d’Éon

A le secret du roi – amit A három testőrből is ismerhetsz –, azaz a francia király titkosügynökei gyakran az uralkodó nyilvánosság előtt vállalt politikája ellen dolgoztak. Így például, miközben XV. Lajos publikusan a Nagy-Britanniával való a kapcsolatát igyekezett helyreállítani, a színfalak mögött valójában Anglia megszállását tervezte. Ebben pedig d’Éon is nyakig benne volt. Nagykövetként a lovag feladata volt megtervezni, honnan támadhatnának leghatékonyabban az angolokra, miközben jó kapcsolatot ápolt a brit parlament ellenzéki tagjaival, ami által az ország politikájára is remekül rálátott.

Forrás: API/Gamma-Rapho via Getty Images

De miközben d’Éon elvarázsolta a londoni társaságot, kezdte egyre jobban érezni magát. A drága ízlést kultiváló lovag saját magát szabotálta az egyre fényűzőbb életvitelével. Gyakori szemrehányást kapott például a kiadásait fedező francia kormánytól, amiért minőségi hazai borokat importált Angliába – hogy végül mindez a lefokozásával végződjön. Egy másik nagykövet érkezett a helyére, d’Éonból titkár lett, amit a lovag igencsak a szívére vett. Így hát a koronát támadva levelekkel kezdte bombázni a francia sajtót, a király pedig keveset tehetett a lejárató kampány ellen, miután d’Éonnak több ládányi levele volt XV. Lajostól, melyben Anglia megszállásáról konspirált.

Chevalier d’Éon tehát – mondjuk ki – zsarolni kezdte a francia királyt. A korona nem tudta sem hazarendelni, sem leállítani a lovagot – pedig nem mondhatjuk, hogy nem próbálkoztak: a francia külügyminiszter több ízben megkísérelte elrabolni és letartóztatni őt –, d’Éon pedig megfenyegette a királyt, hogy nyilvánosságra hozza a levelezéseiket.

Mivel az emberrablási kísérletek nem álltak le, a lovag kiadott egy könyvet a miniszterként folytatott üzenetváltásairól: ezáltal hatalmas sztár lett Londonban, és első számú közellenség Párizsban. Az igazság azonban ennél is megdöbbentőbb volt. Egyes források szerint ugyanis miközben d’Éon bebetonozta magát a brit társadalomba, alkut kötött XV. Lajossal: nem publikál többé, és titokban tovább folytatta a kémkedést.

Csakhogy ekkor kezdődtek a suttogások, miszerint d’Éon valójában nő. Mint egy évszázaddal korábban, Julie d’Aubigny esetében, úgy d’Éon életéről is számtalan pletyka keringett, ami támpontot nyújthat a történészeknek – azzal a különbséggel, hogy a szakértők szerint ezeket a szóbeszédeket d’Éon maga indította el. Dr. Andrew Lear történész szerint nem kisebb célja volt a lovagnak, mint hogy elültesse a nép fejében a képet magáról, miszerint ő egyfajta modern kori Jeanne d’Arc, a franciák legnagyobb nemzeti hőse. Persze nemcsak a saját hazája találgatta d’Éon valódi nemét, a brit sajtó legalább ilyen vehemensen vetette rá magát a témára. A sorozatos médiavisszhangot d’Éon Harry herceget megszégyenítően kezelte. Miután a brit sajtó találgatása odáig fajult, hogy az olvasók már fogadásokat kötöttek d’Éon identitására, a lovag is előállt, hogy saját jogán elmondja a történetét. Eszerint lányként született, de a nemes édesapja nehéz helyzetbe került, ezért annak érdekében, hogy d’Éon lehessen az örököse, úgy döntött, hogy fiúként neveli a gyerekét. Azokban a társadalmi körökben, melyekben d’Éon mozgott, ez egy teljesen elfogadható magyarázat volt a helyzetére – olyannyira, hogy a beszámolója még egy 1959-es film alapjául is szolgált. A francia-olasz koprodukcióban készült Le secret du Chevalier d’Éon című vígjáték az eseményeknek a lovag által megosztott verzióját dolgozza fel, melyben Andrée Debar színésznő alakítja Geneviève d’Éont, aki Charlesként, fiúnak öltözve érvényesült a nemzetközi politikai színtéren.

Részlet a Le secret du Chevalier d’Éon című filmből (Fotó: Gray-Film / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)

Gardróbháború

XV. Lajos 1774-es halála után az új király, XVI. Lajos igyekezett helyreállítani a nagyapja örökségeként megmaradt diplomáciai káoszt. Éppen ezért újabb – ezúttal nyilvános – tárgyalások indultak meg d’Éon és a király között. A lovag hajlandó volt új alapokra fektetni a kapcsolatát a koronával, két aprócska feltétele volt csupán. Ha a francia udvar azt akarta, hogy megkapja d’Éon titkos diplomáciai iratait, hivatalosan is nőként kell elismernie d’Éont, akinek nyugdíjat is kell fizetnie korábbi szolgálataiért. XVI. Lajos belement az üzletbe, sőt, lelkesen kapott az alkalmon, hogy kontrollálhatja az eddig férfiként öltözködő női lovagot: így hát kifizetett neki egy teljesen új, női gardróbot. Azonban annak ellenére, hogy d’Éon nőként akart élni, nem akarta fűzőkre és abroncsokra korlátozni a ruhatárát, szerette volna megtartani annak a lehetőségét, hogy a katonai egyenruháját is viselje. Végül a 18. századi tekintet számára egészen abszurd kompromisszumot kötöttek: d’Éon az új, XVI. Lajostól kapott ruhái közül válogatott, viszont az egyenruhája helyett azokra tűzte ki a St. Louis keresztet. És ha ez nem volna elég polgárpukkasztó a rizsporos párizsi udvar számára, akkor a lovag által választott maszkulin kiegészítők biztosan kiakasztották a botránymérőiket.

Forrás: Hulton Archive/Getty Images

Egy alkalommal például – mikor a királlyal megállapodást kötött d’Éon már betehette a lábát francia földre –, a lovag megjelent Versaille-ban, hogy tiszteletét tegye XVI. Lajos előtt. Az alkalomra Marie Antoinette ruháját vette fel, de magán hagyta a bakancsát, mire az egész udvar felbolydult a láttán. A király pedig elrendelte, hogy soha többé ne térjen el a női divat normáitól. Ezt d’Éon kerek perec elutasította, mire az uralkodó a dijoni börtönbe zárta, amíg nem hajlandó jobb belátásra térni, és végre feleljen meg a neme által megkövetelt társadalmi elvárásoknak. Egy év bosszankodás után d’Éon beleegyezett, de a király legalább olyan makacs volt, mint a lovagja: 7 évre száműzte őt a szülővárosába. A büntetés lejárta után d’Éon visszatérhetett Londonba, és – amennyiben továbbra is kontrollálhatja a korona, hogyan fejezi ki a nőiségét, azaz: női ruhákat hord – töretlenül kapja a megállapított nyugdíjat. 1798-ban azonban a guillotine egyszerre csapott le XVI. Lajosra és d’Éon anyagi helyzetére: a király halálával megszűnt a jövedelme. Ám egyúttal a külsejét illető elvárások is.

Az önkifejezés szabadságának hagyatéka

Chevalier d’Éon nemesasszonyként halt meg Londonban 1810-ben. 82 éves koráig nőként, a nemétől elvárt tradicionális külsővel élt: hiszen XVI. Lajos halála megengedte neki azt a döntési, önrendelkezési szabadságot, miszerint csakis azért öltözött női ruhába, mert azt ő maga, a saját jogán választotta. Ennek következtében a lovag, aki élete első felében kifejezetten maszkulin utat járt be, az utolsó harminc évében egész Európát meggyőzte arról, hogy valójában mindig is nő volt.

Gary Kates történész szerint kétség sem fér hozzá, hogy d’Éon transznemű volt – főleg, mivel a lovag gazdagon dokumentálta mind a 82 évét –, de a transzneműség egy kicsit másképp nézett ki a 18. században, mint manapság. „A különbség abban lelhető fel többek között, hogy d’Éon sosem mondta ki saját magának sem, hogy »mindig is transz voltam, mindig is nőnek éreztem magam«. D’Éon a nőiséget egyfajta célként értelmezte, olyasvalamiként, amit el kell érnie az erkölcsi megtisztulás érdekében. Ezt teszi d’Éon számára a nőiség: megengedi számára, hogy egy erkölcsösebb életet éljen” – magyarázta a szakértő a BBC-nek.

Forrás: leemage / Leemage via AFP

Mikor Mademoiselle d’Éon elhunyt, a házvezetőnője, Mrs. Cole talált rá, aki el sem hitte a látványt, ami a holttestet levetkőztetve fogadta. Senki nem gondolta volna, hogy d’Éonnak férfi nemi szerve lehet, melyet végül orvosoknak és egyéb szakértőknek kellett igazolnia, a tény pedig fűtőtűzként járta be az európai sajtót. Ekkor tudta meg mindenki, hogy az igazság épp az ellenkezője volt annak, amit hittek: Chevalier d’Éon születéskor számára kijelölt neme férfi volt, életének második felét pedig nőként élte le.

D’Éon jelentőségteljes utat tett meg a nemek közti határon, mellyel joggal tekinthető úttörőnek a transzneműek körében

– tette hozzá Kates. És valóban: az Egyesült Királyság első transznemű csoportját, az 1966-ban alakult Beaumont Society-t d’Éonról nevezték el, vezetékneve pedig az eonizmus, a transzvesztita emberek korai jelzőjévé vált. A világ első transznemű kémjének öröksége számtalan embert inspirált, hiszen a puszta létével validálja az önkifejezés és a nemi identitás szabadságát, sokszínűségét. Az pedig, hogy ilyen vad és szerteágazó életet élt a tehetséges lovag, már csak magasabbra emeli őt a piedesztálon.

(Forrás: Sky History, Beaumont Society, BBC, Historic Mysteries)