Megvan az a barátnőd, akinek az esküvőjére is úgy mentél el, hogy nem érted, mit lát a pasiban? Akinek (látszólagos) boldogságáért örülsz, de rajta kívül mindenki másnak egyértelmű, hogy megalkudott. A srác egyszerűen csak jókor volt jó helyen. Ezerszer látott szcenárió: hosszú évek ostroma után a lány beadta a derekát egy jó barátjának, hátha mégis egyszer csak vonzódni fog hozzá. Spoiler: nem lett belőle örökkön-örökké.
Mert ha lejjebb adsz az igényeidből egy olyan valaki kedvéért, akiről a megérzésed azt súgja, nem a legjobb választás, nem lesz belőletek egycsapásra Penelope és Colin Bridgerton. Boldogság helyett csak a kapcsolatotokat szépen lassan mérgező neheztelés lesz osztályrészetek.
Kicsit olyan ez, mint a tőzsde. Igen, tudjuk, hogy ez most elég távoli példának tűnik, de tarts ki, mindjárt értelmet nyer az elmélet! A tőzsde és a randizás egészen hasonlóan tudnak lenni. Egyik nap még a világ urának érzed magad, miután a helyi Jordan Belfort meggyőzött életed befektetéséről – vagy mert, mintha csak Leonardo DiCaprióval lett volna első randid –, a másik nap viszont ínséges idők köszöntenek be.
Talán egy hatszámjegyű szerződéstől estél el, vagy beghostolt az ígéretesnek tűnő Bumble-párod. És mit csinálsz ilyenkor? Befelé fordulsz: visszamész oda, ahol komfortosan, biztonságban érzed magad. Tudod, alacsony kockázat, magas hozammal. Ugyanez elmondható a randizásra is. A szinglik manapság annyira hozzászoktak a csalódáshoz, elszigeteltséghez és korlátokhoz (amiket persze a pandémiának is köszönhetünk), hogy a randiappok helyett a megbízható megoldást választják. Azaz: olyanokkal jönnek össze, akiket már eleve ismernek.
A szerelem buborék-elmélete
A közgazdaságtanban létezik – egy inkább pszichológiai, mint gazdasági – jelenség, amelyet buboréknak hívnak. Ez valójában egy ökonómiai ciklus tünete. Ilyenkor látszólag a semmiből megnő egy termék piaci értéke, mindenki ebbe akar befektetni, a buborék egyre csak nő, megindul a hitelezés. Ezeknek azonban nincs fedezete, mert a befektetők száma véges. Hirtelen inflációt gerjeszt, amelyet végül értékcsökkenés követ. Vagyis kipukkan a buborék. (Nagyjából ez történt a 2008-as gazdasági válság idején is egyébként.)
És hogy ennek mi köze a szerelmi életünkhöz? Egy poszt-pandémiás ciklusban vagyunk, amelyet a szinglikben a karantén során átélt elszigeteltség váltott ki. Az emberi kapcsolatok hirtelen megszakadása – és az ennek hatására bekapcsolt túlélő-ösztönünk – hatására elterjedt a kockázattól való félelem, ami a randizást övezi manapság. Ennek eredményeként mi, szinglik találtunk egy kényelmes, ismerős megoldást: megalkuszunk a társaságunkban épp kéznél lévő emberekkel. Ahelyett, hogy kimerészkednénk a világba és egy esélyt adnánk egy vadidegen megismerésének.
Forrás: Getty Images
Mi okozta a buborékunkat?
A poszt-covid időszakban kialakult az úgynevezett „tudatos randizás” trendje a húszas éveikben járó fiatalok körében. „Ha tudatosan, szándékkal ismerkedünk, az pszichológiai és érzelmi biztonságot nyújt, mintha csak véletlenszerűen vágnánk bele a randizásba. Vagyis ezáltal kiszórhatjuk azokat, akik túl türelmetlenek vagy elköteleződésre képtelenek ahhoz, hogy igazán megismerjenek” – magyarázta Francesca Hogi, kapcsolati szakértő a trend hátterét.
A tudatos randizással tehát megvédjük az érzéseinket úgy, hogy nem feccölünk felesleges időt és energiát olyanokba, akik nem érdemlik meg. Olyanokba, akik maximum egy situationshipre (egy olyan viszonyra, ami több, mint barátság, de kevesebb, mint egy párkapcsolat) képesek. Ezek a kötöttségmentes kapcsolatok éppolyan kiszámíthatatlanok, mint az állandóan hullámzó gazdaság. Viszont éppen emiatt olyan addiktívak, és ezért olyan nehéz kitörni belőlük.
Nyilván te is találtad már magad olyan helyzetben, ahol a reggelt még eufórikusan indítottad: tőle indulsz a munkahelyedre, a tenyerén hordozott, boldog vagy a tőle kapott figyelemtől és intimitástól. Aztán délutánra beüt a bizonytalanság és az elutasítottság-érzés. Minden mondatát az utolsó emojiig szételemzed. Túlgondolsz minden elejtett szót. És nem bírod kiverni a fejedből,
Mégis mire gondolt, mikor azt mondta: »Nem akarok olyan ígéreteket tenni, amiket nem tudok betartani.«?!”
Nos, egy tanulmány szerint a karantén előtt a 20-25 éves korosztály kétharmada élt már át hasonlót. A pandémia alatt azonban egy situationship nehezen volt fenntartható (hiszen szinte lehetetlen volt egymással találkozni). Ezért a Z-generációsok a kutatás alapján két tanulsággal léptek ki a lezárásokból:
- a) kivágják az életükből azokat, akik nem tudják megadni nekik, amire vágynak, és
- b) ideje, hogy önmagukat válasszák, és az önállóságukat helyezzék előtérbe.
Tehát a szinglik a toxikus kapcsolatok és situationshipek helyett a tudatos randizást választották. Ez pedig a jelen randibuborékához vezet, mely az ismerkedés során a minimális rizikót és az önfenntartást helyezi előtérbe.
A megalkuvás buborékja
A Z-generáció megunta a randiappokat, azonban az embereknek manapság fogalma sincs, hol lehetne élőben ismerkedni. Ez pedig egy veszélyes paradoxonhoz vezetett: a kényelemből megalkuvás kevésbé tűnik ijesztőnek, mint egy új emberrel való találkozás. „A társkereső alkalmazásoktól való függés miatt sok ember úgy érzi, hogy belefáradt az online interakciók végeláthatatlan folyamába… valódi, offline kapcsolatokra vágynak” – mondta Dr. Sanam Hafeez, neuropszichológus.
„Az alkalmazások versengő jellege nyomást gyakorol ránk, hogy folyamatosan kedvező fényben mutassuk magunkat. Küzdünk a figyelemért, hogy kitűnjünk a felhasználók nagy csoportjából – tette hozzá a szakértő. – A világjárvány bizonytalansága megváltoztatta az emberek prioritásait. A stabilitás, a megbízhatóság és az érzelmi támogatás elsőbbséget élvez a felületes tulajdonságokkal és a romantika idealizált képeivel szemben.
Manapság az egyedülállók hajlamosabbak megelégedni egy olyan partnerrel, aki megfelel alapvető érzelmi és gyakorlati szükségleteiknek – még akkor is, ha az illető nem felel meg teljesen korábbi kapcsolati kritériumaiknak.”
Forrás: Getty Images
A pandémia okozta izoláció a situationship-kultúrával vegyítve pedig furcsa jelenséghez vezetett: elkezdtük megkérdőjelezni, hogy milyen is az őszinte, valódi emberi kapcsolódás. „Mivel az ismerkedési lehetőségek korlátozottak, sok szingli nagyobb elvárásokkal fordul a lehetséges romantikus partnernek felé. Így például kompatibilitásban, kémiában. Ezek azonban nem mindig reálisak vagy egészségesek” – figyelmeztet Hafeez.
Úgy gondolja, hogy „miután a karantén hosszú időre szakított el minket egymástól, illetve limitálta a társas interakciókat, megnövekedhetett bennünk a társaság iránti vágy. Az átélt intenzív magány miatt az egyedülállók talán hajlandóbbak kompromisszumokat kötni, és lejjebb adni az elvárásaikból, hogy enyhítsék az elszigeteltség érzését.”
Ha a környezetünkből válogatunk, elkerüljük az idegenekkel való ismerkedéssel és randiappokkal járó kockázatot. Ráadásul lehetőséget ad arra, hogy elhitessük magunkkal, hogy akárcsak Penelope és Colin Bridgerton esetében, a mi választottunk is végig ott volt az orrunk előtt.
Mit számít, hogy kizárólag tépőzáras cipői vannak, mert meglett, 30 éves férfi létére sem volt képes megtanulni bekötni a cipőfűzőjét?! Mi van akkor, ha még az első randin sem hívott meg a kávéra, pont úgy, mintha még mindig csak barátok lennétek?! Az sem számít már red flagnek, hogy pontosan tudod, hogy nem a hűség mintapéldánya.
„A pandémia miatt valahogy sürgetőbbnek érezzük, nagyobb rajtunk a nyomást, hogy párt találjunk magunknak. Különösen azok érzik így, akiknek társasági életét, kapcsolataikat szétzilálta a járvány. Ez a sürgető érzés lökheti a szingliket afelé, hogy alkudjanak meg, vagy hagyjanak figyelmen kívül potenciális red flageket, mikor társaság, kapcsolódás után kutatnak”
– mondta a szakértő.
Amikor kipukkad a buborék
A buborék azért lyukad ki, mert túl sok ideig túl magasra pozícionálták az értékét. A kipukkadás pedig gyakran éri meglepetésként a befektetőket, és nem értik, miért érte őket ilyen hatalmas veszteség.
Mind hallottuk már a nő történetét, aki egy nap Kramer kontra Kramer-stílusban összecuccolt és otthagyta a (látszólag) tökéletes életét. Férfiak esetében ezt életközépi válságnak hívjuk, mely során beújítanak egy szeretőt vagy egy óriási, fehér BMW-t. A felsorolt krízisek ugyan sztereotípiák, de nem véletlenül lettek azok. Ilyenkor az emberek átértékelik az életüket, és rájönnek, hogy az jelentés vagy valódi kapcsolódás nélkülivé vált – melyet a húszas éveik során hozott döntések előlegeztek meg.
„Ha túlságosan kockázatkerülő vagy, nem ismerkedsz meg olyan személyekkel, akik gazdagabbá tehetnék az életed
– mutatott rá Hafeez. – A rizikó elkerülésével az emberek elszalaszthatják az intimitás és a bizalom kialakításának lehetőségét a kapcsolatokban, amihez sebezhetőségre és nyitottságra van szükség.” Hozzátette, hogy „bár fontos az érzelmi jólét prioritása, az óvatosság és a nyitottság közötti egyensúly megtalálása kielégítőbb szerelmi élethez, mélyebb emberi kapcsolatokhoz vezethet.”
Nem azt mondjuk tehát, hogy nem létezik Polin-szerű barátságból kialakuló elsöprő szerelem, de csak a kényelem miatt ne akarj megelégedni a szomszéd Pistikével, akinek ez idáig soha egy kedves szava nem volt hozzád. Persze, ismerős, ezért biztonságosnak tűnik, hiszen mindennap látod. De hosszútávon nem ő jelenti a megoldást. Lépj ki a buborékodból, lépj ki a komfortzónádból, és nézz az orrod hegyénél egy picit távolabb!
