A gondnokság alá vett, jogaiban korlátozott személy nehéz élethelyzetben van. Ha egy apáról vagy anyáról beszélünk, akkor a kijelentés fokozottan igaz gyerek és szülő szempontjából egyaránt.
Amikor gyerek születik, állampolgár is születik. Természetesen nem teljes jogú, hiszen tizennyolc éves koráig a(z) esetek döntő többségében szülei döntenek helyette bizonyos dolgokban. De mi történik akkor, ha maga szülő is korlátozva van a joggyakorlásban, ha gondnokság alatt áll? A kérdésnek nem csupán jogi, hanem lelki aspektusa is van. Mennyit fog fel abból egy gyerek, hogy az apja vagy az anyja gondnokság alá kerül, miképp változik a szülői szerep és a gyerek szülőről alkotott képe? Szerettünk volna megszólaltatni egy érintett édesanyát vagy édesapát, de sajnos nem jártunk sikerrel. A megkeresett intézmények, civil szervezetek, alapítványok leginkább azzal az indokkal zárták ki a beszélgetés lehetőségét, hogy kapcsolatban állnak ilyen szülőkkel, de „nincsenek olyan állapotban”, hogy értelme legyen felvetni az interjú lehetőségét. Végül Horváth Sándor, hivatásos gondnokkal beszélgettünk a témáról, az ő szavaiból rajzolódott ki pontosan (és elkeserítően) az, hogy mit jelent a „nincs olyan állapotban” félmondat.
Először tegyük tisztába a fogalmakat. Mit jelen az, hogy valaki gondnokság alá lesz helyezve?
A gondnokság alá helyezést egy nagykorú személy mentális zavara vagy belátási képességének tartós csökkenése okán rendelhetnek el. Ez a gondnokság alá vont tizennyolc éves kora előtt is megtörténhet, de hatályba csak akkor lép, amikor az illető nagykorú lesz. Az időtartalmat a bíróságok leginkább öt vagy tíz évre határozzák meg, de létezhet rövidebb periódus is. Ennek lejárta után felülvizsgálat történik, hiszen a gondnokolt egészségügyi állapota változhat. Ilyenkor a gondnokság alá vétel módosulhat vagy akár meg is szűnhet.
A gondnokságnak több fokozata létezik. Van, hogy az érintett csak bizonyos ügycsoportokban van korlátozva, például a jövedelmét nem kezelheti, nem tehet egészségügyi nyilatkozatot, nem határozhatja meg a tartózkodási helyét. Viszont létezik a cselekvőképesség teljes korlátozása, a korábbi BTK-ban ez volt a kizáró gondnokság. Aki cselekvőképtelenné válik, az a mindennapokhoz hozzátartozó dolgokat megteheti, például elmehet a boltba és vehet egy kiló kenyeret, de önállóan nem köthet adásvételi szerződést. Nem vehet és nem adhat el lakást, autót. Tulajdona természetesen lehet, de nem rendelkezhet felette.
Az illetékes járási hivatal gyámügyi osztálya gondnokot nevez ki a gondnokolt mellé. Előfordul olyan helyzet, amikor egy pár él együtt, és valamelyikük gondnokság alá kerül. Ilyenkor sok esetben a házastárs válik a másik fél gondnokává, hiszen a törvény szerint lehetőleg a legközelebbi hozzátartozót kell kinevezni. Utána jön a távolabbi rokon, majd a hivatásos gondnok.
Milyen betegségek, milyen helyzetek esetén kerülhet valaki gondnokság alá?
Az esetek túlnyomó többségében mentális zavar, pszichiátriai betegség az ok, általában ez áll a háttérben. Ezek az emberek olyan szinten leépülhetnek szellemileg, hogy nem képesek magukat képviselni, sokszor ki is használhatják őket. Szerződéseket írathatnak alá velük, amikben mondjuk egy céget alapítanak – anélkül, hogy felfognák, mit tesznek.
Ha a gondnokoltnak gyereke van, akkor mi történik, mi történhet?
A gondnokság alá vétel elvileg nem kizáró oka a gyereknevelésnek, csak a teljes korlátozó gondnokság. Ha képes nevelni a gyerekét, akkor senki nem akadályozza meg ebben. Például ha csak vagyonkezelésre van kirendelve gondnok, akkor nem fogják a szülői jogaitól megfosztani, ahhoz bírósági döntés kell. Ha mégis megtörténik, akkor a bíróság gondoskodik a gyerek elhelyezéséről. Ez akkor érdekes, ha a szülő egyedül neveli. Ha ott a másik, az apa vagy az anya, akkor a gyerek bent marad a családban, még akkor is, ha korlátozó gondnokságról beszélünk, hiszen ilyenkor a másik szülőé a felügyeleti jog. De például ha egy ilyen jogi státuszban lévő nő gyereket szül, és nincs ott az apa, aki vállalja a gyereket, akkor a megszületett baba másik családtaghoz vagy nevelőszülőkhöz kerül.
Adja magát a kérdés, hogy gyereknevelés tekintetében mire képes egy olyan ember, akit az állapota miatt gondnokság alá kellett helyezni.
Más a jogi nyilatkozatok megtétele és más az önmagamról való gondoskodás. Attól hogy gondnokság alatt van, tud főzni, mosni, takarítani, ellátni a gyereket. A tragikus valóság azonban az, hogy a legtöbb gondnokolt már nem képes maradéktalanul ellátni azokat a feladatokat, amire egy szülő hívatott. Sajnos sokkal inkább negatív példákat látok, nem pozitívakat. Nyilvánvalóan láttam már olyat, hogy a szülő szépen nevelte a gyereket, csak egyéb tekintetben nem működött. De a helyzet az, hogy ritka, amikor egy gondnokolt együtt él a gyerekével. A gyakoribb helyzet az, mikor a szülők elválnak, és a gyerek a másik félnél marad.
Az esetek túlnyomó többségében mentális zavar, pszichiátriai betegség áll a háttérben (Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images)
Gyereklehelyezési per esetén logikusnak tűnik, hogy a gondnokság alá vett fél szinte automatikusan elveszti a gyerekét…
Így van, nem igazán van esélye. A gyerek nem igazán maradhat a gondnokság alá vett szülőnél, inkább a másik félhez vagy a nagyszülőkhöz kerül. Most is van egy gyerekelhelyezési perem, ott az anyuk a gondnokolt, az apa pedig a láthatási jogot is szeretné megvonni tőle.
Ez nagyon sarkos megoldásnak tűnik. Milyen indokkal kéri ezt?
Az apa abszurd indokokat ír le, magánvéleményem, hogy a bíróságon ezek nem fogják megállni a helyüket. Konkrétumot nem említenék, de a lényeg az, hogy az anya rosszra tanítja a gyerekét, rossz hatással van rá. Állítólag nagyon rossz állapotban érkezik haza a láthatásokról. Ebben az esetben a szülők között végletesen megromlott a kapcsolat, nyilván egy csomó személyes szál is van a történetben. Mindegy, majd a bíróság dönt. Ettől függetlenül természetesen létezik olyan, hogy egy szülő veszélyezteti a gyerekét.
Létezhet olyan helyzet, amikor tényleg indokolt az, hogy még a láthatási jogtól is megfosszák a szülőt?
A gondnokság alá vont személyek oroszlánrészt pszichiátriai betegek. Előfordulhat, hogy jogos a félelem, ami miatt nem merik otthagyni vele a gyereket. Ha súlyos a probléma, akkor teljes mértékben kiszámíthatatlanul viselkedhetnek. Nem tudni, szedi-e rendszeresen a gyógyszerét, nem tudni, milyen napja volt. Az üldözési mánia is nagyon súlyos cselekedeteket indukálhat.
A gondnokság alá vont anyák és apák bármiféle intézményi segítséget kapnak a gyereknevelés terén?
Hivatalosan nem, inkább informális segítség létezik, a rendszeren belül jeleznek egymásnak, mondjuk a gyámügy és a családsegítő együttműködik valamilyen szinten. Ez kisebb településeken működik olajozottan, a nagyobb városokban már nehezebb.
A gyerek iskolája, óvodája értesül arról, ha a szülő gondnokság alá került?
A bíróság mondja ki a gondnokság alá helyezést, ezek után ők értesítik a gyámügyet. A szülő révén közvetett érintett iskolát vagy óvodát senki nem tájékoztatja hivatalosan. Nagyvárosban általában nem tudják meg, ha a szülő viselkedésén nem látszik semmi. Ha van olyan állapotban, hogy a gyerekét elvigye az iskolába, ha a gyerek tiszta és rendezett, akkor a tanár fejében nem fog megfordulni, hogy az anyuka vagy apuka példának okáért a játékautomatába dobálja a pénzt. Az iskolának alapvetően az a fontos, hogy a gyerek ellenőrzője alá legyen írva, hogy a szülők eljárjanak a szülői értekezletre, a gyerek ne legyen elhanyagolt. Ha a nevelők, oktatók ennek az ellenkezőjét látják, akkor jeleznek a gyermekvédelmi rendszer felé.
Kisebb településeken, ahol mindenki ismeri a másikat, ott természetesen értesül róla mindenki. De ha a gyerek nem elhanyagolt, akkor itt sem korlátozzák a gondnokság alá vett szülőt. Persze az iskola érdemben elsősorban a cselekvőképes szülővel fog kommunikálni, ez egyértelmű, hiszen a gyerek sorsát kell megbeszélni. Esetleg olyan is előfordulhat, hogy a nagyszülőt keresik meg, amikor dönteni kell valamiről.
Önnel beszélgetnek a gondnokoltak a gyereknevelésről, az ezzel kapcsolatos teendőkről, problémákról?
Nem igazán szoktam ebbe belefolyni. Az én dolgom, hogy a gondnokoltat képviseljem olyan mértékig, ameddig a bíróság által korlátozva van. Meg ahol gyereket nevelnek, és az egyik szülő gondnokság alatt van, ott rendszerint a másik viszi a terheket. Ha pedig az apa és az anya szétmentek, akkor általában nem a gondnokolt kapja meg a gyereket. Az esetek döntő többségében nem is találkozom a gyerekkel. Olyan elő szokott fordulni, hogy a másik szülő vagy a nagyszülő panaszkodik a gondnokoltra. Azt mondja, hogy nem látogatja a gyerekét, nem ad pénzt, általában nem törődik a gyerekkel, nem érdekli, miként folyik a sora.
A gondnokolt fél miket mond ugyanerről?
Természetesen ő elfogult, azt szokták mondani, hogy ez nem igaz, ők találkoztak a gyerekkel, beszélgettek, törődnek vele, elhozták.
A gyerek lehet motiváció a gondnokolt számára arra, hogy szedje e gyógyszereit, hogy együttműködjön, hogy mindent megtegyen azért, hogy kikerüljön a jelenlegi státuszából?
Az ilyen viselkedéshez mindenképpen kell egy komoly betegségtudat, ami sok esetben nincs meg. A környezetük látja, érzékelik a problémákat, bennük nem feltétlenül van meg a belátás képessége ebbe az irányba. Sokszor tagadásban vannak. Van olyan ügyfelem, aki inkább nem veszi fel a jövedelmét, mert akkor be kellene mennie a gyámhivatalba. Tragikus, de sajnos inkább a kérdésben vázoltak ellenkezőjét látom.
A gyerekneveléshez elengedhetetlen lenne az empátia, az odafigyelés, az, hogy bizonyos helyzetekben a gyerek érdekét magam felé helyezzem. Egy pszichésen beteg embertől mennyire elvárható ez a fajta törődés?
Ritka, de van, hogy képes gondoskodni valamilyen szinten a gyerekről. Bár önállóan nem szoktak nevelni, inkább a házastárssal együtt. A gondnokolt fél mondjuk, leviszi a gyereket a játszótérre, de közben elszív egy doboz cigit, amíg az játszik. A gyerek abban nő fel, hogy van egy leépülő anya vagy apa, akivel nem tud érdemben beszélgetni, akitől nem lehet tanácsot kérni, nem lehet neki elmesélni, hogy mi foglalkoztatja. Előfordulhat, hogy a szülő annyira leépül, hogy csak az alkohol vagy a gyógyszeradagja körül forognak a gondolatai. A gondokság alá vételét hosszú évek kezeletlensége előzi meg. A család éveken keresztül őrlődik, gyakran addigra megromlik a viszony a házastársak között. Sokszor azért kérvényezik a gondnokság alá vételét, hogy a beteg felet el tudják helyezni szociális intézménybe,
A gyereket nevelő másik szülőtől vagy nevelőszülőtől időnként hallok olyat, hogy a gyerek fél a saját apjától vagy anyjától. Ő egész biztosan nem kapja meg azt a miliőt, amiben egy gyerek élni szeretne. Borzalmas lehet látni a szülő telhetetlenségét vagy az esetenként fellépő agresszióját. Azt hiszem, egy gyerek óhatatlanul sérül egy ilyen helyzetben.
Szomorú látlelet, de említette, hogy vannak pozitív példa is, bár azokéban nagy szerepe van a másik szülőnek.
Két ember nagyon nehezen tudja egymást elhordozni, ha az egyik gondnokság alá került. Szoktak ilyet mondani házasságkötésnél, hogy hűség, kitartás meg egészségben-betegségben. De ezek a szép szavak általában nem érvényesülnek. Igen, láttam, tapasztaltam pozitív példát is, amikor a család képes volt családként működni úgy, hogy az apa vagy az anya gondnokság alatt állt. Azt hiszem, az azon múlik, hogy a másik félben szeretet és empátia van, komolyan veszi a házastársi esküjét, hogy ennyire lírai legyek.
