A széki csér esete a szürkemarhával – II. rész

Dr. Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója

A pusztára ló kell, nem fűnyíró

A közönség – talán ezernél is többen lehetnek a tanyán – hallgatja az előadókat az ökotermelésről, a mangalica zsírjának összetételéről, a környezetkímélő gazdálkodásról, a vegyszerekkel fenyegetett életmódunkról. Közben elkészülnek az ételek, ahány bogrács, annyiféle, a zsűri vagy negyvenöt tálból kóstol.

Dr. Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója még nem éhes. Azt mondja, ahhoz, hogy az igazi pusztát érezzük, még Vókonyán is túl kellene mennünk. Ott aztán leülhetnénk a fűbe, hallgatnánk sokáig. Körülöttünk ég a földdel összeérne… De hát most nem megyünk…

– Ami itt Vókonyán alakul, a szabadon tartott állatokkal, ez kiindulópontja lehet egy olyan biogazdálkodásnak, ami ide, a pusztára való. Amit az Uniós program is támogat. Egy tucat ilyen tanya, és a Hortobágy újra “működik”. A harmincas években harminchatezer szürke- és szarvasmarha, és tizenhatezer ló volt a pusztán. Most alig hétezer a szarvasmarha és talán négyszáz ló, ha van. Kéne legalább ezer ló, szürkemarhából meg tizenötezer. Mert itt nem lehet fűnyírót tologatni. Ennek a fűnek szüksége van a legelésre, a gyúrásra, a taposásra. S hogy miért a szürkemarha? Mert az szétterülve legel, úgy tapossa a füvet, nem hengerli. Összeszoktak a pusztával évszázadok óta. Itt ötvenezer hektárnyi gyepet kell ésszerűen fenntartani, ezt csak biogazdálkodással lehet. Akkor a természeti értékek megmaradnak, közben folyhat a szabad állattartás, a ,,termelés”.
Beszéd közben sétálunk, lábával fölemel egy elszáradt tehénlepényt.
– Látja, lyukacsos. Át- meg átjárták a bogarak. Ezek a bogarak egy kedves pusztai madár, a széki csér táplálékai. Voltak évek, amikor a marháknak antibiotikomot adtak, a bogarak akkor közel se mentek a valahai táplálékhalomhoz. Eltűntek. Eltűnt a széki csér is… Pedig idetartozik a tájhoz, ahogy a lábamnál a szittyó, a csetkáka, ott a füzény és szerte a pusztát most lilára színesítő sóvirág.

*

Nézem a Hortobágy új, gyönyörűen téglázott kútját. Nyolc méter átmérőjű, hat-hét méter mély, bővizű. Négy gém is elférne benne. Azt mondja Rózsa Péter, ott lesz a Guinnes-rekordok könyvében. Pedig hát csak egy pusztai kút. A vendégek megcsodálják. Most kecskét fejni mennek. Már elteltek a főzőverseny remekeivel. Már én is értem, hogyan része a biomenünek a töpörtyű. Meg a szarvaspörkölt. Merthogy az is bio. Mint minden hagyományosan készült étel. A mezítlábas slambuc is. Hát még hogy biolisztből készült a tésztája, kézzel gyúrva…


Uniós támogatás a biogazdálkodásnak

Dr. Solti Gábor geológus

Magyarországon a biogazdálkodásra a nyolcvanas években kezdtek odafigyelni. Dr. Solti Gábor geológus ekkortól lett lelkes híve és aktivistája a biomozgalomnak.

– A bio- vagy ökogazdálkodás ugyan megindult nálunk, jelenleg 103 ezer hektáron zajlik, ez 1,8 százalék, de egyelőre csak a fogyasztók töredéke keresi a biotermékeket. Az Unió is támogatja a biogazdálkodást, előírja, hogy az évtized végére a művelhető terület tíz százalékán kell környezetvédő gazdálkodást folytatni. Ehhez fel kell készíteni a gazdálkodókat, még inkább a fogyasztókat. Hiszen ma a magyar biogazdálkodás 90 százaléka exportra kerül. Így alig marad Magyarországon biotermék, nem alakulhat ki egyfajta biofogyasztási szemlélet, kultúra.

Ezért vállalt csoportunk, a Sárközi Péter Alapítvány a Biokultúráért egyfajta tájékoztató, és marketingmunkát. Nagy sikere volt a Biogazdálkodás, aztán a Bioéletmód tanfolyam-sorozatnak, annyira, hogy most szeptember 17-én folytatjuk. Megszerveztük az Újpesti Ökopiacot, és bioboltot, ahol garantált, vegyszermentes terméket találnak a vásárlók megfelelő áron – minden szombaton. Kiadványainkat, a Biogazda-füzeteket, a Termelők és Bioboltok valamint Ökopiacok listáját és más tájékoztatókat az Újpesti Ökopiacon (IV. ker. Baross utca 105-107.) és Alapítványunknál (1062 Bp. Andrássy út 52. tel/fax 269-4059) lehet beszerezni.






Kétkedőknek és kicsiny hitűeknek

A párizsi tavaszi élelmiszeripari kiállításon a zsűri a fődíjat a Szatmárba való, penyigei illetőségű dióbéllel töltött aszalt szilvának adta. Nemrég ettem hazai készítésű, szirommá szárított jonatánt, mondhatom, az is díjra érdemes. S ittam bio almasürítményt, egy literből nyolc liter tartósító nélküli tiszta almalé nyerhető. S ha arra gondolok, hogy mindezen feldolgozási módokkal megállj lehetne parancsolni a szabolcsi almások kivágásának, s ezt az egyedülálló ízű jonatánunkat megmentenénk… Adhatok ötletet? Ez is lehetne bioprogram…


Mi hát az ökogazdálkodás?

Környezeti és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható gazdálkodási mód. Több, mint tízezer év gyakorlati tapasztalataira és napjaink tudományos eredményeire épül. Mellőzi a környezetünkre és egészségünkre veszélyes anyagokat, technológiákat (pl. műtrágyázás, gyomirtószerek, génmanipuláció, ionizációs besugárzás, hormonkezelés stb.) Célja, hogy a természetet védve állítson elő egészséges, ízletes, értékes élelmiszert. Hazánkban két fórum ellenőrzi és igazolja az ökotermelőket: a Biokontroll Hungária Kht illetve a Hungária Öko Garancia Kft.