Titok – válasz

Karácsony Sándor, a pedagógia debreceni professzora, már a múlt század harmincas éveiben leírta fejlődéslélektanában, hogy a kamasz “életérzése” akkor van rendben, ha “külön világ”-ba tud visszavonulni, ha elkülönített világot teremthet maga körül. Ennek a határait éppen azok felé zárja most le (sokszor a maga számára is zavarba ejtően, vagy éppen fájdalmasan), akikhez eddig a legközelebb állt. Erre van szüksége ebben az időszakban, hiszen ez “a második születés” (sőt, egyesek szerint a harmadik) kora. Az első születésben egy elkülönült kis test jön a világra, melynek elvágják a köldökzsinórját, most pedig egy elkülönülő, érzelmi-, indulati-, ösztönéletében önálló személyiség. A kamasznak titka van – mondja Karácsony Sándor –, és ha nincs, ha nem tudja, hogy mi az, akkor “titkot hazudik magának és környezetének”, hogy kifejezze azt a titokzatos élményt, amit a változásnak ebben a korszakában átél. Német Waldorf-tanároktól hallottam, hogy a kamaszra tulajdonképpen ki lehetne, ki kellene akasztani a táblát: “Átépítés miatt, átmenetileg zárva.” És tényleg: a legfrissebb ideg-élettani kutatások szerint jelentős átépítés, átalakítás zajlik a kamasz központi idegrendszerében is, az egyéb testi változásokról nem is beszélve.

A kamasz idegessége, türelmetlensége – és szemtelensége – természetes, még ha néha nehezen elviselhető következménye is a benne zajló testi, lelki változásoknak. Sokkal fontosabb dolgok történnek vele belül, mint kívül (például az iskolában). Kamaszkorban csökken a tanulmányi teljesítmény – miközben a szellemi teljesítmény (melyet azonban nem mérnek az iskolai osztályzatok) jelentősen megnövekszik! (Ez a csökkenés természetes – de például a zuhanásszerű teljesítményromlás már olyan tünet lehet, amivel szakemberhez kell fordulni.)

A kamasz öntudatlanul keres családon kívüli felnőtt kapcsolatokat, kész a rajongásra. A maga húgát, még ha a családhoz tartozik is, ebben az esetben ilyen, a szűkebb családon kívüli kapcsolatnak tekinthetjük. Az ilyen bizalmi kapcsolatok megléte nagyon fontos; a kamaszkori magányérzést és ebből is fakadó depressziót (aminek forrása az is, hogy megnövekedett kreatív erőit még nem tudja igazán sikeresen kifelé fordítani, és ezek könnyen befelé forduló, agresszív, önpusztító erőkké alakulhatnak át), újra és újra feloldják, derítik ezek a kapcsolatok. A minden kamaszon átsuhanó suicid (öngyilkosságra utaló) képzetáramlásokat ezek a kapcsolatok tartják meg a fantáziák szintjén! (Az öngyilkossági kísérletből megmentett kamaszok nem szóbeli vizsgálata általában kimutatja az ilyen bizalmi kapcsolatok hiányát.)

Igen, természetes, hogy a kamaszok átmenetileg “elfordulnak” szüleiktől, mint ahogy természetes a rohamszerű érzelemkitörés is. Nem hiszem, hogy elvesztette gyermeke bizalmát. Mit kéne tennie? “El kéne engednie” a gyereket, amit úgy tűnik, már meg is tett, nagyon helyesen. Viszonylag friss vizsgálatok szerint a kamaszkor nem jelent különösebb problémát, ha a szülők alkalmazkodni tudnak a változáshoz, nagyobb szabadságot tudnak adni gyermeküknek és kibírják, hogy bizalmával most átmenetileg más felé fordul.