Mondd meg, hogy pihensz, megmondom, ki vagy – II. rész

A kapcsolat próbája

Kanyarodjunk vissza a horgászó kedvesből kiábrándult lányra! Ha jól meggondoljuk, nincs egyedül. Bizonyára önök is hallottak már olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy az itthon nyugodtnak, biztosnak tűnő kapcsolat épp a nyaralás alatt borul fel. Ismerek egy helyes, csinos családanyát, aki a varázslatos korfui tengerparton döntötte el végleg, hogy inkább vállalja a gyermeküket egyedül nevelő nők nem könnyű életét, minthogy tovább éljen egy olyan férfival, aki örökké a macsót játssza, és “agyára megy a családja”… Gúnyolja a kisfiát, mert fél a víztől, a kamaszlányát, mert “csontkollekció”, és a feleségéhez egy kedves szót sem szól. (Sőt, arra biztatja, hogy szedjen már fel egy görög fiút, ha szexre vágyik…) De azt a riportalanyomat sem tudom elfelejteni, aki Velence huszadik ékszerboltjában jött rá arra, hogy nem él tovább egy olyan nővel, akit kizárólag az aranyláncok izgatnak, közben fittyet hány a Szent Márk térre, a mesés palotákra, a Sóhajok hídjára…

– Az ilyen furcsa-szomorú nyaralási történetek egyrészt arról szólnak, hogy a hétköznapi automatizmusok, a mindennapi robot elfedi a lényeget, másrészt azt is tükrözik, hogy sokan alig-alig ismerik a párjukat – magyarázza Kiss István. – És a nyaralás (ez a pontosan meg nem tervezhető, strukturálatlan helyzet) bizony kihozza, kiélezi a lappangó konfliktusokat.

– Mit szól azokhoz, akik itthon szüntelenül ütköznek, aztán a közös pihenés idején minden rendbe jön?

– Ez a fordított helyzet elég gyakori. Hiszen a rengeteg munka, a hajsza, a feszültség még a jó kapcsolatokat is kikezdi. Aztán amikor van idejük egymásra figyelni, a párok újból felismerik a másik értékeit.

“Odavannak a kavicsokért…”

Egy tanárismerősöm dühöngve-nevetve mesélte, hogy egy amerikai turistacsoporttal járt Mükénében, ahol ő meg a férje elvarázsoltan bolyongott az ősi falak között (“Agamemnón szelleme velünk volt!”), miközben az amerikaiak ki sem szálltak a légkondicionált buszból. Sőt, egy középkorú férfi gonosz megjegyzéseket tett a romokért lelkesedő magyarokra: “az egész csoport rájuk vár a rohadt hőségben, mert ők odavannak ezekért a kavicsokért!”

– Szerencse, hogy a párom éppúgy rajong a történelemért, az ősi emlékekért, mint én, de az amerikai elkeserített. Eszembe juttatta a görögtanár édesapámat, szegénynek soha nem volt annyi pénze, hogy eljusson az imádott Hellászba… – mondta keserűen.

– Tényleg szerencse, ha egy pár azonos érdeklődésű, de akkor is kellemes lehet a közös nyaralás, ha más jelent számukra kikapcsolódást – állítja a pszichológus. – Ha előre megbeszélik, ki mire vágyik, akkor nem szül konfliktust, ha az egyik már az ötödik könyvét olvassa a tóparton, miközben a másik horgászik – folytatja Kiss István. – Az sem okoz gondot, ha a programot úgy állítják össze, hogy a társaság néhány tagja tíz kilométert gyalogol egy ősi városban, közben a többiek egy árnyas tavernában hűsölnek. Az előbbi történet hősei közül az amerikaiak választottak rossz programot: akit nem hoznak lázba az ősi falak, az ne vállalkozzon ilyesféle körutazásra. Az sörözgessen! Aki utálja a tömeget, az ne menjen zajos tengerpartra, inkább utazzon egyénileg békés, családias üdülőhelyekre, vagy túrázzon a hegyekben! Végső soron egyetlen dolog kell a harmonikus, élvezetes, feltöltődést jelentő nyaraláshoz: önismeret! Mondjuk, egy munkahelyen meghirdetnek egy kedvező árú hajóutat. Az első reakció: menni kell! Tenger, luxuskörülmények, olcsó, felhőtlen pihenés… De aztán érdemes eltöprengeni: vajon el tudom viselni két hétig az összezártságot a kollégáimmal? Lehet, hogy több stressz ér útközben, mintha itthon maradok…? Előfordulhat, hogy jobban kipihenjük magunkat a saját házunkban, a szűk környezetünkben – inkább tudunk mást csinálni! –, mint egy “nem testre szabott” utazáson.

Tippek, hogy jól sikerüljön a nyaralás

•  Ha külföldre utazunk, érdemes alaposan felkészülni! Százszoros az élmény, ha ismerjük az ország kultúráját, nevezetességeit, szokásait. Ha időnk engedi, a nyelvet is hasznos tanulmányozni, hiszen sok országban különleges kedvességgel bánnak az idegennel, ha ő az anyanyelvükön szólítja meg a helybelieket.

•  Gondoljuk végig, mire van szükségünk! Ha nagyon fáradtak vagyunk, valószínűleg nem fogjuk élvezni, ha egy hétig rójuk egy világváros utcáit. Ha egyedül élünk, és a munkánk során sincs módunk új kapcsolatokat teremteni, akkor ne válasszunk csöndes, “gyerekes” nyaralóhelyet, hanem vessük be magunkat az élet sűrűjébe!

•  Alaposan mérjük fel, kikkel utazunk! A lusta, kényelmes, könyvmoly ismerőseinket ne beszéljük rá hátizsákos, nomád nyaralásra! Ha elcsaljuk a víziszonnyal küszködő barátunkat a tengerhez, akkor legalább hagyjuk, hogy a saját ritmusa szerint pihenjen, és ha kedve tartja, egész nap olvasson egy pálmafa alatt!

•  Ne az itthoniak tiszteletére nyaraljunk! Ha az a fontos, hogy majd hazatérve mindenki “elájuljon” az egzotikus tájakon készített fotóinktól, videóinktól, akkor a valódi kikapcsolódást elhomályosítja a vágyott cél elérése!

•  Ne tartsuk az útitervet kőbe vésett törvénynek! Ha elfáradunk, módosítsunk, ha váratlan szépségre bukkanunk, adjunk magunknak időt az élmény befogadására!

•  Ne a nyaralás alatt akarjuk „átnevelni” a gyerekeinket (a társunkat)! Inkább figyeljük meg őket (őt) az új körülmények között, és beszélgessünk velük (vele) sokkal többet, mint otthon!

•  Ha kellemetlen élményekben van részünk, ne hagyjuk magunkon eluralkodni a rosszkedvet! Próbáljunk arra gondolni, hogy ez az egy-két hét azt a célt (is) szolgálja, hogy jól bírjuk a ránk váró, kevésbé ragyogó őszi és téli hónapokat.