2006. Május 29.

A ruha is teszi

Egy kislány nemrég kiállt az erkélyükre, és fel-le emelgette a szoknyáját az utca népének. Ezt látta a tévében. Tetszeni akart

nlc

A hét témája a Nők Lapjában:
Milyen nőt neveljek a lányomból?

Egy anya bőszen fogadkozik, hogy a lányát majd nem teszi tönkre egyetlen férfi fedőnevű szörnyeteg sem! A másik a burokra esküszik. Az egyik tini húslevest főz, a másik azt sem tudja, hol tartják otthon a lisztet. Maradi volnék? kérdezi az anya, amikor kiderül, tizenhét éves lánykája egyetlen az osztályban, akinél nem alhat ott a barátja

További írások:
“Szeretném, ha önállóbb lenne” »
Az okos lány »
Nőnek lenni: küldetés »

Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Dudics Emese, Szalóczy Ibolya és Wlcsek Anna

Ma, amikor egyes női magazinok a barátságot a belső combizomhoz hasonlítják (nem lehet olyan erős, hogy ne lehetne még erősebbé tenni), muszáj elgondolkodni azon, mekkora jelentősége van a nőiségben a külsőnek. Mert persze az, hogy egy kislány legyen csinos, szép, kedves, nagyon is fontos.

Amikor Vivien a hasamban volt, már éreztem: lánynak kell lennie! emlékezik Fekete Éva. Kislánypárti vagyok! Gyerekkoromban az öcsémmel játszottam, lehet, hogy emiatt, nem voltam babázós kislány. De amikor megszületett Vivi! A három itthon töltött év babázással telt! Mindig szép ruhákba öltöztettem, még a doktor néni is ámult, ilyen szép babát még sosem látott. A ruhákhoz sok csatot, gumit vettem, fésülgettem, frizurákat készítettem, így telt az idő. Az óvodában ő lett a kedvenc. Egyrészt, mert szép kislány volt, másrészt mert sok éneket, verset, mondókát tudott.

Nagyon intenzíven töltöttük együtt otthon az első három évet, szerintem a mai napig abból táplálkozik, amit akkor tudtam neki adni. Fájó pont, hogy azóta jóval kevesebb időt tudunk együtt lenni.

Értékesítési menedzserként dolgozom, ez a munka nem délután négykor ér véget, így nem tudom Vivit különórákra hordani. Ezért olyan iskolát választottunk, ahol a nőiességet tovább lehet fokozni: a balett, a néptánc, a művészetek mind a tananyag része. Szerintem ezek a tárgyak illenek egy kislányhoz.

Vivi azt is látja, hogy az édesanyja minden reggel kosztümbe öltözik, kifesti magát, magas sarkú cipőt húz.
Kicsi korától próbálgatta a cipőimet, most meg, hogy egyforma a lábunk, sokszor illegeti magát (Hű, de csini-bini vagyok!) itthon, a tükör előtt, a magas sarkú cipőimben. A száját is festegeti itthon. Én ezt nem bánom. Mindig is arra tanítottam, hogy szépnek, ápoltnak kell lennie.

A témáról bővebben a Nők Lapja május 31-én megjelenő 22-es számában olvashatsz!