Az én valaha szaladós, csupa élet mamám attól a reggeltől nem kelt ki az ágyból
Velünk van, nálunk lakik, aki már vagy harminc éve egyedül élt.
![]() |
Nem kell izgulni A lét utolsó öt perce elég a teljes életre
Akkor nem értettem pontosan a szavait. Ma már talán kapiskálom. Még meg is toldom a magam tapasztalásával:
Lesz idő az ember életében, amikor a nagyvilág minden drámája, öröme és fájdalma elfér egyetlen kis szobában. Ahonnan ki se kell lépni. Mert minden megtörténik, ami két ember közt megtörténhet, akik szeretetük okán és a betegség okozta kényszerből, egymás elfogadására szorulnak.
Mert amióta az a hajnali rohammentő szirénázva vitt minket a kórház felé, új fejezete kezdődött az életünknek: az elfogadásé.
Félelem helyett, kicsi bizalmat !
De ezt akkor, ott, a mentőben ülve még nem tudtam. Ott még csak az aggodalom tartott fogva, és a felelősség szorongatott, hogy azon a hajnali órán engem hívott telefonon a városból, nem a faluban lakó orvost Ezen csak később döbbentem meg, amikor a kettőnk, s anyu külvilághoz való kapcsolatát végiggondoltam Mennyi bizalom irányomban, amit sosem mondott ki, én meg éppen ennek a bizalomnak a hiányát érezve, mit összepanaszkodtam. És mennyi tapintat, a nem akarok mást zavarni a magam bajával érzés kifelé
![]() |
Akkor reggel, még a szívét összeszorító rohammal küszködve is utasított:
Keress valami ruhát, a cipőmet
Elég a hálóing, anyu, köntös kell, meg a papucsod
Láttam, először nem hiszi. A mentősök egyetértésére aztán bólintott. Hordágyra tették. Onnantól másokra szorul, bár minden kicsi lehetőséget megragad, amellyel saját kezével segíthet magán, s rajtunk, s amely maradék önálló létét igazolja vagy erősíti.
Milyen szívós a szervezete, és milyen erős a lelke gondolom sokszor, még türelmetlenségemben is. Mert néha az is vagyok. Bár egyre ritkábban.
![]() |
Félelem helyett egy kicsi bizalmat Anélkül nem megy Nyolcvanhat év, meszes erek, lezajlott infarktusok Az egyik ér elment, de a másik talán tágítható Meglátjuk
És a mamám, a nagy utazó, erre a kalandra is rábólintott.
A teljes cikk a 21. heti, május 24-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.