Aktuális

Rózsakirályfi

– Nem vagyok szakértõ, de amióta férjhez mentem, és egy kertes házban teszek-veszek a négy hónapos kisbabám mellett, egyre jobban szeretem, ha az otthonunk tele van virággal – mondja a huszonéves Sipos Zsófi.




A hét témája a Nők Lapjában:
Az én rózsám


Lelke, sorsa, története van minden virágnak. Ha nem lenne, nem termesztenénk, nemesítenénk, nem vennénk, nem szeretnénk… De vesszük és szeretjük – a tizenhat éves éppúgy, mint a dédnagypapa… Kedves Olvasók! Annyi a gond körülöttünk, hogy most – ellensúlyozásképpen – javaslom: kapcsoljanak ki egy kicsit, és e végre-napsütésben figyeljenek azokra, akik szívesen idézik fel életük „rózsás” történeteit. Habosak? Kicsit. De hát nyár van, és nyílnak a rózsák!

További írások:
• Randivirág »
• Rózsakirályfi »
• Oroszlán Szonja premiercsokra » 
• Öregecskén a lugasban »

Az összeállítást készítette:
V. Kulcsár Ildikó
 
– Egyelőre elég gyér sikerrel ápolgatom a növényeimet, de a szárított virágoknak már remek sorsuk van nálam – teszi hozzá nevetve, majd a nappali sarkában álló karcsú rózsára mutat. – Például neki mindig kivételezett helyzete lesz!

– Története van? – kérdezem, mert látom, hogy a kék szempár ellágyul.

– A mi életünkben minden komoly forduló egy szál rózsához kötődik – meséli. – Vörös rózsát kaptam, amikor eldöntöttük, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, és amikor Zoli megkérte a kezem apuéktól, de rózsából készült az esküvői csokrom is. Ráadásul vörös rózsát kaptam akkor is… – hogy is mondjam? –, szóval, amikor nem mertem megnézni a terhességi tesztet.

– ???

– Az úgy volt – mondja, és közben nevet, egyre nevet –, hogy nem sokkal az esküvőnk után minden jel arra mutatott, hogy várandós vagyok. Tehát sürgősen vettünk egy tesztet, hogy mielőbb megtudjuk az igazságot. Mindent úgy csináltam, ahogy a használati utasítás diktálta, majd átnyújtottam Zolinak a „kütyüt”, hogy ő nézze meg az eredményt. Biztosan tudod: ha egy csík jelenik meg, nem vagy várandós, ha kettő, akkor édesanya leszel… Szóval kezébe nyomtam a jövőnket meghatározó aprócska tárgyat, majd felmentem az emeletre. Arra vágytam, hogy tőle tudjam meg. Ne kérdezd, miért, magam sem tudom… Leültem a fotelba, vártam. Két perc, négy perc, sok perc, aztán már úgy éreztem, hogy az időszámítás kezdete óta kuksolok ott – utóbb kiderült, hogy mindössze tíz telt el… –, tehát kiabálni kezdtem. „Gyere föl! Igen vagy nem? Lesz babánk?” Semmi válasz. Nem bírtam tovább, lerobogtam az ebédlőbe. A férjem sehol. Összezavarodtam: Életünk legfontosabb pillanatában eltűnik az én megbízható párom…? Valami baja történt? Elrabolták? Hívtam mobilon – a telefonja a konyhaasztalon csörgött –, aztán sürgősen kétségbe estem. Úgy emlékszem, sírtam is.

– Happy end lesz?





– Naná! Néhány perc múlva nyílt az ajtó, a párom állt ott fényes szemmel. „Ülj le, hoztam valamit”, mondta, közben láttam, hogy valamit dugdos a háta mögött. Nem ültem le, inkább rémülten meredtem rá. „Hová tűntél? Most, amikor itt tipródom, hogy mi a teszt eredménye? Mondd már!” „Itt az eredmény – jelentette ki Zoli ünnepélyesen, és a háta mögül elővarázsolt három szál rózsát. – A teszt szerint már hárman vagyunk! Tehát egy rózsa jár neked, egy nekem, elvégre mindketten tettünk azért, hogy megérkezzen a mi Rózsakirályfink!” Aztán csak sírtunk-nevettünk, és én még ma sem tudom, honnan a csudából kerítette azokat a gyönyörű rózsákat…

– Királyfi született?

– Februárban 14-én, Valentin napi ajándékként, érkezett Bence. Nem hallod? Gügyörészik odafönn!
Bence – égnek meredő szőke üstökkel, égszínkék szemmel, dundin és gyönyörűen „magyaráz” a kiságyában – enni akar –, és a történetről az a véleménye, hogy „le-le-le-le-gö”.
Egy rózsakirályfitól ennyi is elég!

A témáról bővebben a Nők Lapja július 5-én megjelenő 27-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top