Mi lesz veled, embrió?

Hajszálon múlik: esetleg felajánlják az embriókat másoknak a „szüleik”, és így megadathat nekik az élet lehetősége, de leggyakrabban mégis a megsemmisítés vár a „fölösleges” életkezdeményekre. Tíz év haladékot kapnak a fagyasztószekrényben – ennyi tárolás után viszont el kell pusztítani őket. A tíz év lassan lejár, dönteni kell.

Nem csupán az embriók történetéről szól ez az írás, hanem szüleikről is: azokról, akiknek már nincs szükségük rájuk, és azokról, akik esetleg elfogadnák és kihordanák őket.

Andrea és János öt évig várt a gyermekáldásra. Két kudarccal végződött lombikbébiprogram után, harmadszorra végre sikerrel jártak, és ikreik születtek.
– Mi már úgy döntöttünk, hogy ne csak embriót, hanem a többletként megért petesejtjeimet is fagyasszák le, fele-fele arányban – meséli Andrea. – Tudtuk, hogy a fagyasztott embrióval sikeresebb a program, de azt is, hogy egyre ígéretesebbek az eredmények a petesejtfagyasztással. Én picit rosszul is éreztem magam: arra gondoltam, hogy mennyivel kisebb felelősség a petesejtet és a spermiumot külön-külön fagyasztani, és csak akkor „randevúztatni” őket, ha sikertelen volt az előző lombikbébiprogram. Ezek mégis csupán sejtek, és nem „kész” életkezdemények… Amikor megszülettek a gyerekek, megbeszéltük, hogy kettőnél többet nem tudunk vállalni. Mindketten közalkalmazottak vagyunk, felelőtlenség volna harmadikat világra hozni… de azért néha eszembe jutottak az embriók. A mieink, ezt gondoltam róluk. Négy darab, fölöslegesen. Sokat beszélgettünk a férjemmel, hogy mi legyen velük. A petesejteket felajánlottuk, hátha kell valakinek, de arra gondoltunk, az embriók mégiscsak a „gyerekeink”. Idegen szülné meg, idegen nevelné fel őket, lehet, hogy ugyanabba az iskolába járnának, ahová az „igazi” gyerekeink, ki tudja… Sokat tépelődtem, mi legyen.

Andrea döntéséről és azokról a szülőkről, akiknek ez az egyetlen esélyük a gyerekvállalásra, a sorozat harmadik részében a 40. héten, október 4-én megjelenő Nők Lapjában olvashatnak, olvashattok!