Elhalasztott esküvõ

Napsugárral egy nagyon sötét periódusom után találkoztam…

Szia, Soma!
 
Napsugár hívta fel a figyelmemet rád, még akkor, amikor minden rendben volt a kapcsolatunkkal. Mindkettőnknek nagyon tetszettek a tanácsaid és a hozzáállásod. Most itt az ideje, hogy én kérjek tanácsot tőled. Ráadásul könnyű dolgom lesz, csak a fél sztorit kell elmondanom, a másik felét már tudod Napsugártól.
 
Napsugárral egy nagyon sötét periódusom után találkoztam, amikor már lemondtam arról, hogy létezhet számomra az a fajta szerelem, amiről mindig álmodtam. Az élet csodálatos ajándékának gondoltam őt, amit talán nem is érdemlek meg. Az első internetes beszélgetés után megbeszéltük, hogy találkozunk és együtt leszünk. Akkor nem volt senkije. Egyre fejlődött a kapcsolat köztünk, hamarosan majdnem naponta chateltünk. Utána lett valakije, aki arra sem lett volna érdemes, hogy vizet hordjon neki. Ez még azelőtt történt, hogy élőben találkoztunk volna, ezért teljesen megbocsátottam neki, hiszen még nem láthatott, nem érezhetett, nem tudhatta, milyen velem.

Azután a találkozás meg az együttlétünk fantasztikus volt. Minden perce, minden pillanata. Ittuk egymás illatát, szavát. Életem legszebb periódusa volt. A fotók, amiket együtt készítettünk róla, teljesen másvalakit mutatnak (egy nyugodt, természetes, önbizalommal teli, gyönyörű nőt), mint azok, amiket ő küldött nekem azelőtt (vagy akár azután), mielőtt megint külön kellett lennünk. Naponta cseréltük az e-maileket, állandóan tudtuk egymás minden gondolatát. Minden lehető technológiát felhasználtunk, a telefontól a chatig, hogy kapcsolatban maradjunk. Mégis tudtam, hogy hat hónap rengeteg idő.

Az esküvő az elhatározásomat szimbolizálta: igen, megteszek mindent, hogy ez működjön. És akkor térjünk át a leánykérésre. Nem úgy volt az, hogy elmentünk Velencébe, és a pillanat hevében megkértem a kezét. Úgy terveztük meg mind a ketten, hogy ez lesz a vakációnk csúcspontja. Imádtuk egymást, és mindkettőnknek megvolt a szükséges tapasztalata, hogy rájöjjünk, ez a szerelem nem mindennapi. Sőt, a jegygyűrűt már otthon megvásároltuk. Ketten választottuk ki. Az sem apró kis részlet, hogy kész vagyok feladni a munkahelyemet, ahol végre sikeres vagyok. Most már könnyű pénzt keresnem itt a hajón, de nem volt könnyű idejutni (de átverekedtem magam). Most kész vagyok újrakezdeni, zéróról, otthon. Össze kell hoznunk egymás realitását, ha nem akarjuk végleg elfelejteni egymást. A tervünk az volt, hogy visszajövök még egyszer hat hónapra áprilistól, de úgy, hogy közben ő is kijön másfél hónapra, és beadom a felmondásomat bármikor utána. De nem akartam visszatérni a hajóra azon az áron, hogy elveszítem őt.

Segítségre lett volna szükségem, vagy talán nem is arra, hanem bátorításra. Arra, hogy: gyere haza, megoldjuk. Nem bizonytalanságra. Nem arra, hogy  talán mégis jobb lesz nekem egy fiatalabbal. Azért nyúzom-húzom a hazatérést, hogy jobb esélyem legyen megállni a helyemet. Hogy olyan jövőt biztosítsak számunkra, ami nem arról szól, hogy: munkahely, gyors vacsora, hoppá, ki ez a gyerek? Ja, a mienk… Na jó, legalább még megvan. Szex? Inkább ne ma este, szívem, migrénem van! Beszélgetés? Igen, én is agyondolgoztam magam. Én sajnos nem ilyen jövőt akarok. Habár még ezt is kész vagyok vállalni Napsugár mellett.

Az esküvő az elhatározásomat szimbolizálta…

De mindezek után bennem ébredt fel a kétely: vajon te, gyönyörűm, képes vagy-e beletenni azt, ami szükséges? Ha csodálatos életet akarsz, sok szabadidővel, szabadsággal, képes vagy-e kivárni vagy pedig megdolgozni érte velem? Vagy ha dobjuk a szabad életet, és a jelenre koncentrálunk, képes vagy-e vállalni a kockázatát annak, hogy be kell érnünk kevéssel, de akkor együtt vagyunk?

Én is úgy gondolom, hogy nem az esküvőn van a hangsúly, hanem az elkötelezettségen. A házasságon. A társas életen, ami nem azért társas, mert ugyanabban a helyiségben vacsorázunk, hanem azért, mert együtt tervezzük és éljük az életünket. Ugyanúgy, ahogy együtt terveztük és vittük véghez a csodálatos vakációnkat és a velencei leánykérést.
Hajón dolgozom, a távkapcsolatok világában. Igenis léteznek ilyenek. Nem is egy. Nem mindenkinek sikerül, de van, akinek igen. És ami összetartja őket, az ugyanaz, mint ami a házasságot is összetartja a szerelmen is túl: egy közös álom. A család, a gyerekek, vagy egyszerűen a jobb élet reménye. A ’közös’-ség. Az, hogy bár tengerek választanak el, mi ketten egyet akarunk: egymást.

Igen, volt egy kalandom egy másik nővel, akiről előre tudtam, hogy együttlétünk véges, és nem lehet jövője. Kalandnak indult, és kaland maradt végig. Mindketten el voltunk kötelezve másfelé. Mindketten tudtuk ezt, és tiszteltük egymás kívánságát. Szeretetre volt szükségünk, és megadtuk egymásnak. Azóta ennek vége is van. Megvédtem a szívemet, mert így akartam, mert tudtam, hogy meg tudom csinálni. Azóta ő visszatért a barátjához, és megmentették a kapcsolatukat. Nekem meg segítettek túlélni a szenvedést, amit az esküvő elvesztése okozott. Egy percig sem kockáztattam a közös álmunkat Napsugárral. Lehet, hogy mindketten mohók vagyunk, Napsugár is, meg én is, ahogy te mondod. Hogy még a túlzást is túlozzuk. Erre soha nem gondoltam így. Veszélyes játék, tudom. De nem tudnánk ennyit a párkapcsolatokról, egymásról meg az életről, ha visszahúzódó, félénk típusok lennénk.

És most a kérdésem hozzád, Soma, az, hogy érdemes-e küzdeni tovább ezért a kapcsolatért, ahol úgy érzem, nem kapom meg a lelki támaszt, amire szükségem van, de a szívemet égeti? Érdemes-e ekkora kockázatot vállalni valakiért, aki mihelyt komolyra fordul a dolog, elfordul tőlem? Napsugár ő, vagy pedig Napraforgó? Vagy pedig nem látok valamit, nem teszem fel a helyes kérdést? Kérlek szépen, válaszolj a Hajós jeligére.  
 
Szeretettel: Hajós


Tipp: Itt elolvashatod ennek a levélnek az előzményét, a múlt héten megjelent, Két férfi között őrlődve című írást. Klikk ide! »






Kedves Hajós!
 
 
Tőled idézek: „Érdemes-e küzdeni tovább ezért a kapcsolatért, ahol úgy érzem, nem kapom meg a lelki támaszt, amire szükségem van? Érdemes-e ekkora kockázatot vállalni valakiért, aki mihelyt komolyra fordul a dolog, elfordul tőlem?” Tehát ezt érzed? Úgy érzed, hogy nem kapsz lelki támaszt a menyasszonyodtól, és nem számíthatsz rá valójában? Hát most érzem azt, hogy kár, hogy nem beszélhetünk, és nem kérdezhetem meg tőled, hogy mi miatt érzed így? Amiatt, hogy a levelében azt írta: „attól félek, hogy amikor újra elmegy, repülni fogok vissza a másikhoz”, meg hogy „A hónap végéig döntenem kell, tudom… hiszen készülni kell az esküvőre”, és persze még idézhetnék jó néhány mondatot tőle, belevéve a visszatérő álmát is.

Gondolom, te is érzed, miről szól az a mondat, hogy: „A hónap végéig döntenem kell…” Tehát még nem döntött. Benne nem ilyen világos és nyilvánvaló, hogy melyik férfihez is tartozik valójában. Gondolom, ezért érzed magad csalódottnak és becsapva. Hiszen a „tiszta szex” (vagyis az együttlét semmi másról nem szól, csak a szexről) még megengedett volt a kapcsolatotokban, de az érzelmek már nem. Hát ez nehezen kidekázható, a valóság mindig mást hoz, mint ahogyan elképzeljük, eltervezzük a dolgokat. Túl sok élményt kap ettől a fiútól, jóval többet, mint puszta szex. És most megoszlanak az érzelmei. A te szíved pedig bizonyára nagyon fáj… Megértelek, de sajnos többet nem tudok segíteni, hiszen ezek azok az érzések, amikkel nem történhet más, mint hogy egyedül megéljük és megszenvedjük őket.

Szóval érdemes-e tovább küzdeni Napsugárért? És valójában miből is áll az érte való küzdés? Mi az, amiben kifejezetten érte küzdesz? Nyilvánvaló, hogy itt nincs vége a kapcsolatotoknak, és nem fogod azt mondani, hogy: „Viszlát, vége, én többet nem jelentkezem.” Abba bele is gebednél. Meg hát minek? Épp úgy szeretitek egymást, vagy nem? Szeretet, szerelem, ez lehet két külön dolog is… Ezt nektek kell analizálni, hogy mit éreztek egymás iránt. Gondolom, kockázatnak azt nevezed, hogy esetleg otthagyod a jól fizető hajós munkádat, ahogyan írtad, épp akkor, amikor már azon a szinten vagy, amivel megalapozhatod a jövődet. Nem gondolom azt, hogy erre most bárki is tudhatná a választ. Ezt bizonyára az idő előbb-utóbb egyértelművé fogja tenni.

Sokkal inkább a bizalom megingása az, ami most fókuszba került. Hogy tényleg te, csakis  te lehetsz az, akivel a kedvesed el tudja képzelni az életét? Erre pedig csak ő tudhatja a választ. Jogos a kérdés, amit felteszel: „vajon te, gyönyörűm, képes vagy-e beletenni azt, ami szükséges? Ha csodálatos életet akarsz, sok szabadidővel, szabadsággal, képes vagy-e kivárni vagy pedig megdolgozni érte velem?” Ehhez Napsugárnak kell annyira ismernie magát, hogy elképzelje a választ. Eszembe jutott egy régi drága barátnőm, aki közel 20 évvel ezelőtt beleszeretett egy tehetséges, ám csóró zenészbe, és amikor láttam, hogy szerelmük csúcsán tombolnak, megkérdeztem tőle: „El tudod képzelni vele az életed?” Erre ő: „Nincs az a szerelem, hogy ezt a nyomort és egzisztenciális zűrzavart válasszam magamnak.” Persze mondhatjuk azt is, hogy nem szerette igazán a férfit, de akár azt is, hogy volt olyan bölcs, hogy túllátott a szerelem adta illúziókon.

Jól látod, a házasság egy szövetség: közös életszövetség, amiben igenis nagyon meghatározóak a környezeti feltételek, az életszínvonal, az életminőség. Felfelé szinte mindannyian könnyebben szokunk, mint amikor le kell adni a már megszokott életszínvonalból, és szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. Itt megint csak önismeretre van szükség, hogy ezt átbeszéljétek, végiggondoljátok. Az biztos, hogy külön élettér nélkül nem sok házasság marad ép és szeretetteljes. A párkapcsolatot – ezt a hasonlatot már írtam – éppúgy táplálni kell, ahogyan egy szobanövényt. Közös pozitív, tápláló élmények kellenek, ha hosszú távon élvezni és emelni akarjuk egymást.





Én már 40 évesen nem vagyok annyira türelmetlen, hogy ne tudjak valamibe befektetni és kivárni, ha tudom, hogy olyan perspektíva van a dologban, ami egy életre meghatározó lehet. Ráadásul ha ebből az áprilistól jövő következő etapos 6 hónapból másfelet veled lesz Napsugár, a maradék 3 és felet egy valódi kapcsolatnak igenis ki kell bírnia! Ha egy nő a leendő közös élet jobbá tétele reményében sem képes arra, hogy megtartsa az érzéseit a férfi iránt, és egy másik férfi képes ezt elterelni, ez nekem magáért beszél. Persze nálatok még nem biztos, hogy így lesz. Most Sugárkán van a sor, hogy saját magában tisztázza az érzéseit. Látod, nem is baj, hogy nem lett elkapkodva az az esküvő! Jobb, ha előbb tisztázódnak a valós érzések.

És hogy te mit tehetsz ezalatt? Mivel a hajón vagy még kb. 2 hónapig, csupán két eszköz van a kezedben: a szavak, vagy a csend, a hallgatás. A némaság, amiben lecsupaszodnak a dolgok, és nem marad más a végére, mint a színt vallás. Azt tudom neked nőként tanácsolni, hogy nem tartom jó dolognak, ha egy férfi mindent tolerál a nőjének. Azt a férfit, aki mindent megért, elfogad, megbocsát és szeretetével folyamatosan körbeajnároz, sokkal kevésbé becsülik a nők, mint azt, aki képes határokat meghúzni, ami azt jelenti, hogy nem fér bele minden a pakliba.

Napsugár bentebb engedte ezt a fiút magába, mint ahogy azt a kapcsolatotok szentsége (eljegyzés, tervezett közelgő esküvő) megkívánta volna. Ez persze csak az én véleményem, egy a sok közül. Tulajdonképpen minden és mindenki megérthető. Az is, hogy fél év rettentően sok szex nélkül (még nem próbáltam, de egyelőre nem is szeretném), és hogy van úgynevezett biológiai vagy „bioszex” (nyilván ez is vérmérséklet- és szemléletfüggő), és hogy ezt megbeszéltétek és elfogadtátok, sőt még azt is meg tudom érteni, hogy Napsugár egyre mélyebbre merült el abban a másik kapcsolatban, de azért azt tudnod kell, hogy igenis, ez egy döntés volt. Ráadásul ő maga idézte Müller Pétertől azt a gondolatot, hogy: „a szerelem egy ponton lehet döntés is”. És ő egyre több időt tölt ezzel a másik férfival.

Mindenesetre nagyon izgalmas a kapcsolatotok íve. Grafikonon is ábrázolható. A gyors fölfelé ívelés egy pontján nem fensíkként feszült ki a kapcsolat (ahogyan az a tervezett esküvővel várható volt), hanem egy kis törés (hiszen te most csalódottnak éled meg magad) és stagnálás állt be. Innentől végig lehet gondolni, hogy a különféle lehetséges történések hogyan befolyásolják tovább a grafikon ábráját. Ezzel egymást, magatokat és a férfi-nő kapcsolatok dinamikáját is megtapasztalhatjátok. Nézd egy kicsit kívülről is, csak hogy ne szenvedj annyira! Minden jót, Napsugárnak pedig minél éberebb színt vallást!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Ha szeretnél Somával személyesen is találkozni, a koncertjein megteheted. Következő fellépéseinek időpontját megtalálod a honlapján. Kattints ide! »